The West Times 2021. október
Ettől: 09.12. 11:00
Eddig: 10.06. 23:59
Ettől: 09.16. 12:00
Eddig: 10.13. 12:00
Ettől: 09.17. 12:00
Eddig: 10.14. 23:59
Ettől: 09.18. 12:00
Eddig: 10.14. 23:59
Ettől: 10.12. 11:00
Eddig: 11.30. 23:59
Ettől: 10.14. 00:01
Eddig: 11.14. 23:59
Ettől: 10.14. 00:01
Eddig: 11.14. 23:59
Ettől: 10.16. 00:01
Eddig: 11.18. 23:59
Ettől: 10.25. 10:00
Eddig: 11.29. 23:59
Ettől: 10.28. 10:00
Eddig: 11.21. 23:59
Ettől: 10.29. 00:01
Eddig: 11.04. 23:59
Ettől: 10.30. 10:00
Eddig: 11.14. 23:59
Ettől: 10.30. 10:00
Eddig: 11.14. 23:59
- Achilleus1999 hirdetése
- V1-en vennék aranykereszteket korlátlan mennyiségben, ártól függetlenül.
- Gerry Soprano hirdetése
- Hawaiion ládákat, kazettákat és termékeket vennék korlátlan mennyiségben.
- Old Mustáros Kéz hirdetése
- V1-en medvéket, Iowán Nathaniel Bacon selyemcilinderét és egyéb fényes dolgokat vásárolnék!
A regisztrációd idején hogyan találtál rá a játékra és ennyi év elteltével mi az, ami még mindig arra késztet, hogy aktív játékos légy?
- Középiskolában osztályfőnöki órán láttam, hogy az osztálytársam az osztályfőnökünk fejére tojva játszik valamit a gépen, majd a szünetben megkérdeztem mi az. Így kezdtem el Buffalon a játékot 2011. 01. 07-én. Aktív játékosnak nem mondanám magam, inkább van 1-1 időszak, mikor többet vagyok. A játékba ölt idő, energia és pénz tart még itt. Aki még számít és az ismerősöm, barátom, velük napi szinten tudok beszélgetni discordon.
Melyik időszak az, amikor a legjobban élvezted a játékot és miért? (Pl.: Doc, Doolin szettek megjelenésekor, első eventek folyamán, Geronimo korszak stb)
- Mivel a párbaj a kedvencem, nekem a tárgyfejlesztés bejövetele tetszett a legjobban, hogy minél több pontot kilehet facsarni 1-1 szettből. A jobbkezes párbaj fegyvereket szerettem minél nagyobb szintre húzni, hogy sokkal nagyobbat tudjak vele sebezni. Számtalanszor volt arra példa, amikor az aktuális párbaj fegyverem nyerte meg nekem a párbajt, hiába találtam esetleg kevesebbszer az ellenfelemnél.
Jelenleg a játéknak szerinted melyik az a része, amelyben a legtöbb lehetőség rejlik?
- Ez egy eléggé jó kérdés és szerintem erről mindenkinek más a véleménye. Szerintem nem tudnánk 100%-osan elvonatkoztatni attól, amit a legjobban szeretünk. Én a párbajban sokkal nagyobb potenciált látok, mint az MPI-ben. Ha a számokat nézzük, nyilván az erődharcot nyomják a legtöbben napi szinten, így a legnagyobb játékos réteg itt található. Valami újítás ráférne mindenképp az erődharcra, ezt a többiekre bízom, engem nem mozgat meg annyira. Összességében a párbajt mondanám, elég sok lehetőség rejlik benne, csak a megfelelő embereknek a megfelelő ötletekkel kell hozzányúlnia.
Jó ötletnek tartanád azt, hogy az összes magyar szerver összevonásra kerülne úgy, hogy mindenki egy karakterre csoportosíthatná az értékeit?
- Én inkább 2 szerverre osztanám el az embereket, úgy kevésbé lenne káosz és az igazságtalanságból eredő hisztéria. Nekem az 1 szerver is tökéletesen megfelelne, hosszútávon sokkal élhetőbb lenne a játék. Viszont amíg új szervereket nyitnak évente, addig erről felesleges beszélni. Ez egy ördögi körforgás. Hiába regisztrál mindig pár száz játékos az új világra, a regisztrált játékos szám mindig csak csökkenni fog. Amire elérünk Pittsburgh világhoz, akkorra az 50 regisztrált játékosból a fele csak multi lesz.
Ha Te dönthetnél egy Speed szerver nyereményéről, akkor mit adnál az első három játékosnak?
- Én hanyagolnám a Gringot egy picit, ami persze jó cucc meg minden, de valami egyedibb nyereményen gondolkodnék. Nem tudom pontosan mi a keret, de évente 1x lehetne valami irl nyeremény is, például egy póló, bögre, toll, bármi. Játékon belül pedig a ritkább tárgyakat raknám be, pl. the west times szett(szettrészek), művészlélek szett(szettrészek).
- Illetve eltudnék képzelni nagyobb volumenű nyereményeket, például 3000-10000 rög, 10-20 szett láda (választható), nyilván a speed nehézségétől függene.
Ha választhatnál, hogy egy szettet "semmissé tennél" (vagyis, hogy sose létezett volna ilyen értékekkel a játékban legyen szó akár prémium vagy eventes szettről), akkor melyiket választanád? Válaszodat indokold kérlek.
- Ami először eszembe jutott, az a magányos cowboy fegyverszett. Felhúztam kettesre a jobbost, majd pár hónapra rá jött egy jobb pb-s fegyverszett. Örültem neki :) Ami nem tetszett, hogy a curling szettrészeket nem lehet fejleszteni, pedig nem lenne egy rossz szett.
- Nekem ezek voltak a személyes élményeim. Nyilván sok töltelék szett van, ami semmire nem jó és soha senki nem fogja használni, maximum dísznek jó, de ez is a játék része.
A 2.28-as frissítéssel a párbajozás végérvényesen megváltozott, legfőbb különbség az lett, hogy a párbajszint nem haladhatja meg a 450-es szintet. Téged ez hogy érintett annak idején?
- Miután 450-es lett a párbaj szintem, kb 2 évig nem is párbajoztam, így automatikusan lement 250 környékére, onnan pedig direkt levittem 150-re a szintem, hogy több játékost érjek el. Nyilván mivel magasabb szinten kevesebben vannak, így a kínálat is rosszabb. Hiába van sok kis szintű játékos munkára pontozva, több a lehetőség. Ezt rendszerint kiszoktam használni, amit sokszor sokan személyesnek vesznek. Itt megjegyezném, nem szabad. Felesleges sértegetni a másikat, elküldeni az anyjába, köpködni rá, lejáratni, rossz hírét kelteni. Egyrészt engem nem hat meg, másrészt abban a pillanatban, amikor valaki lealacsonyodik erre a szintre, ott mutatja meg a valódi énjét. Mert amíg én egy játékban, játékból, a játék adta lehetőségeit kihasználom, Te pedig átmész primitívbe, ott bukott meg az a felvetés, hogy a munkásverő a rossz csúnya ember. Én is voltam másra pontozva, engem is ütöttek számtalanszor, sose szidtam, fenyegettem, zsaroltam a másikat. Kicsit vegyetek vissza, mert nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez egy játék. :)
Mivel lehetne a legjobban felpezsdíteni a párbajozást a véleményed szerint?
- El kell törölni a párbaj szintet véglegesen, hogy bárki bárkit kihívhasson. Eleinte szokatlan lenne, még több embernek nem tetszene, hogy párbajoznak egy vadnyugati játékban, de hát ez is a játék része. A ranglistában pedig eltüntetném az összes párbajos képességet, csakúgy, mint a célzás-kitérést. Ez még adhatna egy kis pluszt a párbajnak.
A játékostársaidnak kérlek áruld el azt, hogy melyik jobbkezes párbajfegyverre költötted el a legtöbb pénzt, illetve nagyságrendileg körülbelül mennyit?
- Prémium kategóriában a magányos cowboy fegyverszettre, 3000 rögöt, bolti verzióban van egy ötös pontos sárkányos pisztolyom (6.330.000$) és eventesből pedig egy négyes fedélzet bicskám, aminek kb 18 millió lett a vége.
Az évek során melyik játékostársadról gondolod azt, hogy a legnagyobb párbaj ellenfeled volt és miért?
- Talán az olyan játékostársaimat tudnám mondani, akik 7 napból 12-t vannak hotelben, így eléggé nehezen tudom elcsípni a grabancukat.
Milyen várakozásaid vannak a szintemeléssel kapcsolatban? Ezáltal a játék számos területe megváltozik, szerinted jót fog tenni ez a közösségnek összességében?
- Alapjáraton nem tenne jót összességében, viszont már elég rég óta elért a játék arra a szintre, hogy látványosan nem foglalkoznak vele annyit a fejlesztők, mint kéne. Biztos vagyok benne, hogy a többi játékban több a pénz, de ez nekünk akkor is rossz és kellemetlen, hogy erre a játékra nem áldoznak annyi időt és energiát. Van, aki csak ezt az Innogames játékot játssza, így a kelleténél többet várna el a csapattól. Mindezek fényében szerintem jót fog tenni a szintemelés, csak a megfelelő háttér munkáknak szinte tökéletesnek kell legyenek ahhoz, hogy ez egy élvezhető frissítés legyen és hogy elkerüljük a káoszt. Ha nem vagy prémium játékos, még nehezebb lesz a dolgod. Így is szenvedés elérni a 150-es szintet, kíváncsian várom mit hoz a jövő.
Melyik eredményedre (akár létező vagy saját célkitűzés) vagy a legbüszkébb?
- A párbajos eredményeimre, és hogy nagyon sok ritka tárgy lapul a táskámban. Régen rengeteget piacoztam, kerestem egyes cuccokat, mire megtaláltam. Volt, hogy irreális összegeket ajánlottam 1-1 tárgyért, aminek utólag örülök, hogy nem jött össze. Erre a legjobb példa, amikor bejöttek az újabb neves tárgyak, egy John C. Fremont bajonettre 4 milliót ajánlottam, annyira ritka volt. Manapság 20.000$-nak is örül az ember, ha eltudja ennyiért adni. A kedvenc ritka tárgyam a katonai revolver 1890, amit a legnehezebben szereztem meg az pedig a szájharmonika. Utóbbit évekig kerestem, aztán bónusz kódból nyertem egyet. A szívemhez a legközelebb pedig a ropogós keksz áll. Még régen, Arizonán kaptam Roseline és Evening Star társaimtól. Régi szép idők. :)
- A párbajos eredményekről is írok pár sort. Emlékszem, amikor még 0%-os motival lehetett párbajozni, sokan így játszottak, köztük Nersus is, akinek 60-70-es szinten több, mint 3000 kiosztott KO-ja volt. Ekkor döntöttem úgy, hogy ezt a rekordot szeretném megdönteni. Sokak kárára, de sikerült. A párbajjal kapcsolatosan még annyi a célom, hogy a magyar szervereken nekem legyen a legtöbb megnyert párbajom. Ne aggódjatok, innen is üzenem, hogy megpróbálok csak munkásokat ütni. :)
A magyar Support csapatnak milyen téren kell fejlődnie/javulnia még?
- Én úgy gondolom, hogy az érkezéseddel javult a korábbihoz képest a helyzet. Vannak játékok, gyorsan válaszoltok a levelekre, szakmailag helytálltok. Amit javasolnék – nyilván szabadidő kérdése -, hogy legyetek még interaktívabbak a játékosokkal. Gondolok itt kocsma chaten lévő beszélgetésekre, játékokra. Régen ebből több volt és szerintem tetszene az embereknek. Meg hátha kevesebb civakodás lenne a kocsmán, mert hát valaki nem mindig észleli, hogy ez egy játék. :)
+1 Ha van kedved és indíttatásod, akkor tégy fel egy kérdést számomra, amelyet szeretnél, hogy az októberi újságban megjelenjen válasszal együtt.
- Kérdés: Ha lenne a csapatba felvétel, látnál esélyt rá, hogy én is supporter legyek?
- Talán még sok játékosban él az az "általános" szabály, hogy csak makulátlan múltú játékos lehet tagja a magyar West Csapatnak. Ezzel kapcsolatban Synti nézeteit osztom, miszerint ez egyáltalán nem elvárt. Hiszek abban, hogy változunk az idő múlásával attól függetlenül, hogy mi ezt akarjuk-e vagy sem. Ha valaki kommunikációs vagy egyéb játékszabályt sértett, de belátja, hogy amit tett az helytelen és utólag már megbánta amit cselekedett, akkor minden további nélkül lehet tagja a kérdést feltevő vagy az interjút olvasó játékos a magyarországi The West Csapatnak, ha megvan a megfelelő indíttatása és motivációja a játék és közösség felé.
A vadnyugat hőskora
Eddig minden általam hozott újságbéli filmetekkel csak dicsekedni tudtam, dicsértem csupán csak az összeset szinte szerintem... Ám ezt a filmet szigorú tekintettel ültem le megtekinteni. Ugyanis igencsak magas elvárásaim voltak feléje figyelembe véve azt a tényezőt is például, hogy milyen réges-régi alkotás. Elvégre régen sokkal jobb filmeket kellett készítsenek, hogy kiszolgálják a háborúk sújtotta tömegek igényeit is. Ennek a filmnek számos üzenete van, viszont egyáltalán nem mehetünk el amellett a fő mondani való mellett, amelyet én éreztem ki a filmből... Tulajdonképp amellett a kérdés mellett, amit nekem adott a film, de ezt a kérdést szerintem mindenkinek magának kell megválaszolnia... Miszerint: "Hol vagyunk mi új korok szülöttei azoktól a régen élt emberektől, akiket ebben a filmben is láthatunk?" De valóban... Járjuk picit körbe ezt a kérdést, talán belefér egy kis idő erejéig... Például hol vagy Te magad egy valódi vonatrablástól? Vagy épp a filmben is látható trappertől? Vajon belegondoltál ebbe a kérdésbe életedben valaha is? S ha végre egyszer belegondoltál mit váltott ki belőled? Tudod, hogy jó, ha egy ember gondolkodik is, hiszen akkor nem veszhet el a sötétben. Elvégre ez különböztet meg bennünket az állatfajoktól. Számomra ez a film legfontosabb üzenete, amit jómagam kiéreztem belőle. Egyébként ennek a filmnek van egy nagyon belső, de elég erőteljesen különleges hangulata is. Ezt a különlegességet maguk a filmes betétdalok is jelentős mértékben erősítik... S hát azt kell, hogy mondjam, hogy ahhoz képest, hogy sokkal jobban odafigyeltem kritikusi szemmel nézve a főbb motívumokra is én szerintem, de ez lehet egyénektől eltérő is, mert miért is ne, hisz, már egy ettől a filmtől egy kihatalmasodott nagy világban kell élnünk, szóval szerintem vérbeli és egy nagyon jól bemutatott vadnyugatot láthatunk, ha megtekintjük ennek a világnak a legfőbb ábrázolását, amiben mi is elkezdtünk játszani... és egyszerre élni is. Hiszen legtöbben napi szinten feljövünk, ha csak egy pillanatra is a nyugatra, mert, mint valami érdekes kis mágnes vonz bennünket a drágaság. Valamint a filmünk végeztével a fentebb általam írt kihatalmasodó világra is fény derül, hogy miért is írtam ilyent. Nagy lett a világunk, vigyázzunk rá... és ez nem pusztán afféle zöld párti duma. Nem is filmes klisének szántam felétek... De, minthogy szoktam én például mondani néha, eléggé néha: Minden világ, minden térség kezdte valahol... valahol minden egy nagy összefüggő pusztaság volt, amelyen elődeinknek kellett felépítkeznie olyanná, amilyen lett rettenetes nehézségek és harcias küzdelmek, talán korabeli "erődharcok" árán is... és Ők pedig ránk bíztak mindent aztán itt hagytak bennünket. Ne fecséreljük el ezt a világot, de ezt mondhatnám mindenre. Vigyázzunk egymásra is, ahelyett, hogy ártani próbálunk a másik felünknek. Tudom, picit bekamuztam feljebb a dolgot, mert eddig nem volt szokásom ez a hosszú monológ, de belőlem ezt hozta ki ez a film, persze mindenkiből mást vált ki és aki szereti ezt a műfajt, hogy picit dokumentum jellegű is a film varázsa, annak kifejezettebben is tudom ajánlani, hiszen meg fog látni benne olyan érzéseket is, ami talán, még nekem sem tűnt fel az e havi filmkritika megírása közben. Szóval egy szó, mint száznál is több, nem tehetek róla, hogy ezt a filmet is rongyig dicsértem, talán ilyen vagyok és ilyenné varázsoltak az éveim is. Az, meg hogy a filmnek milyen híres színészekből áll a szereposztása, az pedig hab azon a bizonyos legendás tortán, amelyet nekik kellett volna elfogyasztani, ha volt torta az Oscar-díj átadásukon. Hiszen háromszoros díjat tudhatnak magukénak, kik, már többségében egy jobb világból tekintik a filmet, amelyet együtt alkottak meg. Szeretem az ilyen filmeket, hol lehet gondolkodni afelől is, hogy mi lehet a színésszel, él-e vagy, már távozott közülünk. Végül egy záró gondolat a fogyasztás ajánló helyett: Én régebben, úgy értesültem az Innogames The-West fejlesztői csapata a kalandok generálása végett nagyon sok vadnyugati filmet megtekintett... Nos a kérdésem a következő... Szerintetek ez a film is belekeveredett A Csapatunk repertoárjába? A fenti fő gondolatmenetes első kérdésem mellett ezen is kezdhettek nyugodtan elgondolkodni afféle házi feladatképpen. Akkor, már szerintem jobbak lesztek, mint kik a múltatokban voltatok és méltóvá váltok őseitek kincseire, mindarra, amit itt hagytak örökségül rátok és az utókorokra.
Köszönöm a megtisztelő figyelmet!
Már sokadik éve a játék szerves részét képzik a fő eseményeink (Valentin nap, Húsvét, Függetlenség napja, Oktoberfest, Halottak napja), amelyek minden évben, egy meghatározott ideig elérhetőek. Ezen események alatt ún. eventes szetteket lehet megszerezni, amelyek összegyűjtése a cél a játékosok számára. Azonban ehhez sok-sok szívre/tojásra/perecre stb-re van szükség. A mostani rovatban a gyűjtögetéssel kapcsolatban szeretnék írni az olvasóknak.
Az összes esemény legalább egy dologban hasonló, egy speciális, időleges valutával rendelkezik.
Esemény |
Valuta |
---|---|
Valentin nap | Szív |
Húsvét | Tojás |
Függetlenség Napja | Tűzijáték rakéta |
Oktoberfest | Perec |
Halottak Napja | Körömvirág |
Az adott esemény alatt felhalmozott valutát csak akkor lehet felhasználni, amikor az adott évben aktív, vagyis nem lehet eltárolni jövőre, az event végeztével minden játékosnak a valuta számlája nullázódik. Ilyen fizetőeszközt szinte a játék bármely elemével lehet gyűjteni, munkák elvégzésével, párbajozással, erődharccal, templom építésével vagy MPI-ben való részvétellel. Egyesével sorba veszem, hogy melyikkel körülbelül mennyi valuta szerezhető egységnyi idő alatt. A táblázat legutolsó sora azt mutatja meg, hogy 1 óra folyamatos munkavégzés esetében körülbelül mennyi energia ráfordításával mennyi fizetőeszközben részesülnénk.
Először a játékban megtalálható 160 munkák valamelyikénél elvégzett tevékenységgel kezdem, az egyes cellákban szereplő szám megmutatja, hogy hány valutát kaptam az adott munka elvégzéséért. Az ebben a táblázatban szereplő adatok összességét mind El Dorado világon végeztem el.
1 - Medián = Adott számhalmaz közepén lévő számot adja meg
2 - Egy óra alatt megszerezhető valuta átlag értéke;(Ehhez szükséges energia mennyisége)
Jól látható, hogy egy óra alatt (feltételezve, hogy a karakterünk folyamatosan dolgozik) 15 másodperces munkával 720 darabot, 10 perces munkával 438 darabot, 1 órás munkával pedig a legkevesebbet, 350 darab event valutát lehet összegyűjteni. Kijelenthető tehát, hogy munkák szempontjából a legtöbb event valutát a 15 másodperces munkákkal lehet összeszedni, viszont ez a legjobban energia és időigényesebb is. Az aranyközéputat a 10 perces munkák jelentik.
A következő egyik lehetséges alternatíva a fizetőeszköz gyűjtéséhez a templom építés. Világ 1-en elvégzett építés után részesültem a következő valuta mennyiségekben.
1 - Medián = Adott számhalmaz közepén lévő számot adja meg
2 - Egy óra alatt megszerezhető valuta átlag értéke;(Ehhez szükséges energia mennyisége)
Templom építésnél szintén jól kivehető, hogy több, kisebb időtartamú munka elvégzése jövedelmezőbb esemény valuta gyűjtés szempontjából illetve ami a legfontosabb, hogy az ehhez szükséges energia ráfordítás ugyanannyi, mivel 12 energiába kerül négy darab 15 perces építés, mint két darab 30 perces építés vagy, mint egy darab 1 órás építés is. Ha van lehetőségünk, akkor az események alatt templomépítésnél mindig 15 perceseket tegyünk be, mivel jelentős többlet halmozható fel ezáltal, mintha 1 órásokkal dolgoznánk, ugyanannyi energia felhasználásával.
Ezen két táblázat alapján elmondható, hogy eventek alatt fizetőeszköz szempontjából jobban megéri munkáknál dolgozni/termékeket gyűjteni, mint templomot építeni. A legjövedelmezőbb az a 15 másodperces munkák végzése, viszont ez kerül a legtöbb energiába és időbe is (hiszen megadott időközönként kattintgatunk kell). A másik véglet az az egy órás templom építése, ha van lehetőségünk, akkor napközben kerüljük el ezen munkavégzést, ha építeni akarunk akkor 15, ha idő híján vagyunk akkor 30 perces munkákat időzítsünk be. A személyes preferenciám az a 10 perces munkavégzés vagy a 15 perces templomépítés, úgy gondolom hogy ezek jelentik az arany középutat.
Mennyi valuta gyűjthető össze, ha párbajozásra vetemedünk az események alatt? Ez egy igen kényes kérdés, mivel az általánosan elfogadott a játékosok körében, hogy etikátlan eventek alatt másikat kihívni párbajra, főleg ha ez kiütéssel végződik. Természetesen teljesen szabályszerű és a játék része, így aki biztosra akar menni, az eventek alatt alkalmazza a 72 órás védelmet a párbajosok elől, amelyre egy másik havi rovatban fogok kitérni. A párbajok Florida világon játszódtak le.
1 - Medián = Adott számhalmaz közepén lévő számot adja meg
2 - Egy óra alatt megszerezhető valuta átlag értéke;(Ehhez szükséges energia mennyisége)
A párbajozásnál igen érdekesen működik a rendszer, mivel függetlenül a végkimeneteltől, csak a támadó játékost jutalmazza a rendszer. Szóval, ha mi vagyunk a támadók, akkor kaphatunk fizetőeszközt, ha az elszenvedői vagyunk akkor mégy abban az esetben sem kapunk perecet, körömvirágot stb ha mi jövünk ki győztesnek a párbajból. Természetesen ez egy ideális helyzet, mivel nincs belekalkulálva az, hogy utazunk a párbajozásunk során, illetve az sem valószínű, hogy egy 15-ös párbaj sorozatban mindig győzünk/veszítünk így ez a táblázat inkább csak elméleti alapú, mint valóságos/játékszerű.
Bandita párbajnál egy, kettő illetve három perecet lehet kapni, attól függően, hogy hogyan végződik a párbaj. Győzelem esetén kettő illetve háromban, vereség esetén egy vagy kettő perecet kapunk vigaszdíjként. Senkinek sem ajánlom, hogy így gyűjtsön pereceket, hiszen 5 energiapontba kerül egy párbaj, ráadásul 1,5 percet kell várni, amíg egy új NPC üthető lesz. Esetleg akkor jöhet jól, ha erődharc előtt már nincs időnk/kedvünk 15 másodperces munkával elkölteni az energiánkat, helyette banditákra fordítjuk.
Az erődharcok nélkülözhetetlenek legalább az esemény ideje alatt, mivel megfelelő résztvevő esetében hatalmas mennyiségű valuta ütheti a markunkat. A különlegessége az az, hogy nem számít hogyan teljesítünk, ez egyáltalán nem befolyásolja, illetve hogy eszméletvesztés esetében kétszer annyi valuta szerezhető, emiatt van az, hogy az erődharcokban nagyon sok játékos erre játszik, nem pedig a harc végkimenetelét helyezi előnybe. Egy erődharc körülbelül 70 percet vesz igénybe, nagy létszám esetén ennyi perecet/rakétát összeszedni ilyen egyszerűen más módszerekkel nem lehetséges.
Túlélt harc |
Eszméletvesztés | |
Képlet |
6*résztvevők száma | 12*résztvevők száma |
Példa |
100 játékos = 600 valuta | 100 játékos = 1200 valuta |
A listánk legvégén az MPI áll, amely sajnos igen kevés valutát kínál a játszása cserébe. Pontlépcsőnként 10 esemény valutát kapunk. Egy átlagos meccs körülbelül 12 percig tart, előnye hogy munkavégzés, templom építés, erődharc közben is lehet játszani, így párhuzamos tevékenységként is játszható.
MPI | ||||||
Elért pont |
0-6 | 7-13 | 14-20 | 21-27 | 28-34 | 35 |
Valuta |
0 | 10 | 20 | 30 | 40 | 50 |
Összességében elmondható, hogy véleményem szerint úgy tudunk a legtöbb esemény valutát használni, ha egész nap dolgozik a karakterünk (automatizálással), esténként egy órás munkákat, napközben pedig 15 perces templom építésekkel vagy 10 perces/1 órás munkákkal attól függően, hogy milyen időközönként tudunk ránézni a játékra. Fontos megemlítenem, hogy a munkamotiváció vagy a szerencse nem befolyásolja a megszerezhető fizetőeszköz mennyiségét. Este részt veszünk az erődharcon, ahol elveszítjük az eszméletünket, utána pedig folytatjuk a munkát/építést. Esetleg meg lehet spékelni pár MPI-vel.
Tizenöt darab cselekvéseket hasonlítottam össze a munka, templom és párbaj esetében, ha ennél nagyobb mintát választok akkor eltérő eredményeket kapunk, viszont úgy gondolom hogy összehasonlítási alapként tökéletesen megfelel ez a mennyiség is. Szeretném megköszönni .RandomHero. játékosnak, aki ajánlotta számomra ezt a témát. Bármilyen visszajelzést nagyon szívesen olvasok akár fórumon akár a Support rendszeren keresztül. Remélem, hogy tudtatok belőle tájékozódni és a jövőben kamatoztatni tudjátok az itt leírtakat.
Rímelő kalandozások - Avagy éled az életed
"Már elrabolták a mi szép királynőnk,
egy véres éjszakán,
de még miénk, a föld, az ég, és az Óceán.
-Tessék énekelni Ám
Jó-hó, indulj!
hátra sohase nézz!
Fel-fel, tolvaj csapat!
Itt a lét a tét.
Jó-hó, vár a kaland!
Hátra soha se nézz!
Fel-fel, tolvaj csapat!
Itt a lét a tét. "
Mozdulatlan álltam farkasszemet nézve a halállal.. a kapitányunkkal. Aztán hátranézett és én le a fedélzet padlójára. Vártam mit reagál, de egy kis habozás után odajött felém. Megölelt. Igen, megölelt és beszélni kezdett hozzám, de csak hozzám a fülembe súgva:
- - Ha tovább akarsz élni, mint most fogom mondani fennhangon hunyászkodj meg én előttem barátoddal és nem esik bajod, másként vízbe fúlsz. - mormogta és éreztem bőrén a szesz émelyítő aromáját.
Hm, ha most betörök az akaratának túlélem ezt az egészet, de ha nem akkor lelő, mint egy kutyát mindkettőnket. Csak egy módot tudok, ami a biztonságos ámde ugyanolyan kötelező út lenne, mint az eddigi.. az pedig, ha teljesítem, amit kíván. De akkor figyelembe kell vennem azt is, hogy társaim egy áruló képét látják bennem, én ebben a tudatban élni viszont sose szerettem. Kellene lennie valami helyes megoldásnak, ami ugyanúgy jó nekem, mint a kapitánynak. Kinyújtom a kezemet neki, mikor reakciómat várja végül és hozzáteszem
- - Ez életem legszebb éjszakája, Uram! - köhögök - Álmomban sem gondoltam volna, hogy ma szemtanúja leszek egy bátor ember nyilatkozatának, miszerint elmondja fogva tartóinak a véleményét! Kérem, engedjék meg, hogy szívből gratuláljak neki, de maguknak is, hogy tűrik és tűrik és még mindig itt vagyunk, életben hagytak két zendülőt, akiknek már szinte rég akasztófán volna a helyük... Tényleg ám! Mély tiszteletem önök felé! - fejezem be és azzal társaimra kacsintok, mint biztatásul.
A férfi rám meredt. Hosszasan fürkészte tekintetemet, azt várta mikor lát egy hibás rángást az arcomon, mely jelzi, hogy nem mondtam komolyan az elhangzottakat. Sajnálatos mód hamar rá kellett döbbennie nem is fog többet nyerni, így felhagyott kíváncsiságával.
- - Munkára lusta csürhe! Munkára! Fel kel a Nap is mire összekészülődtök! Ma korábban kezdtek ezen sajnálatos esemény következtében. Okoljátok bajtársaitokat...
És ezzel a mondattal zárta reggeli napnyitóját, minek után zárta sorait és már nem is láttuk, hát visszavonult a fedélzet alá. Aznap a szokottnál füllesztőbb forróság kínozta a csapatot, patakokban folyt a víz rólunk. Szinte nem is kellett inni kérnünk, úgy enyhítette szomjunk az a sós nedv. Hát, igen.. kemény az élet a hajó oldalán, de el se bírom én képzelni és szerintem a többiek sem, hogy milyen lehet a kapitányként kormányozni a hajót. Hogy milyen lehet irányítani egy cél felé talán meg se tudjuk, hisz nekünk ez a sorsunk, evezni. Evezni és robotolni, szolgálni egy felsőbb hatalomnak, akik gyorsabbak voltak, akik erősebbek, előbb voltak rá képesek, hogy kezükbe vegyék az irányítást. Talán, mert több sütni valójuk volt, nem tudom, igazából nem is számít nekem, ez olyan dolog, hogy ami nem a dolgom azzal nem kell törődnöm, holott mégis nekik szolgálok, de ha nem kérnek többet, úgy ki vagyok, hogy magam jelentkezzek, ha mást is tudnék segíteni? Ők úgyis elintézik, amit akarnak, soha senki nem kérdezte a véleményem, nem vagyok olyan mint ők. A sors szerint szolgálatra születtem és ezt rég elfogadtam, amióta a hajón raboskodom társaimmal.. raboskodom, hm ismét egy szó, ami érdekesmód örömmel tölt el, mert ellentétes érzéseket kelt bennem. Valójában nem is rabságnak fogom már fel, hanem egy kirándulásnak, ami kicsivel hosszabbra sikerült, mint gondolni mertem. Egészen megkedveltem ezt a hajót, szinte már-már otthoninak tekintem. Szerintem, ha azt választhatnám simán maradnék itt, mintha második hazám volna. De fel kell ébredni az ábrándozásból, míg én közben gondolkodom evezés közben, addig egyik társamat név szerint Ragettit elhurcolták ostorra, csak mert kifáradt. Ennyit a hajnali szent beszédemről. Ez a kapitány sajnos még mindig nem tudja, hogy kell bánni szolgálóival. Na, majd kiderül, hogy boldogul egyedül halála percében. De elég a szövegből, ideje volna cselekedni. Ideje felszabadulnom, ahogy már rég tennem kellett volna szerintem. Próbát cselekszek magammal.
- - Áúú!!! - kiáltok fel és eldőlök - nem bírom többé az evezést! Elegem van, dobjatok az óceán mélyére! Csak legyek végre szabad, könyörgöm...
- - Mit beszélsz, kutya?! Azonnal folytasd vagy seggbe lövöm tested! Vagy akár kaphatsz ötven korbácsot is mint a társad! Szóval viselkedj és folytasd.
- - szólt az ügyeletes tiszt, aztán mielőtt megunná én feküdtem, nem mozdítottam az evezőt meg se közelítette a kezem, de a magasba szegeztem jobbom. Mutattam neki fel az égre. Nem értette. Felém céloz egyszerre. Aztán úgy tettem, mint aki észre veszi és felé fordítottam a fejemet. Próbáltam egy könny cseppet kigördíteni a szemem sarkából, de helyette csak veríték jött.. azt hiszem. A tiszt felém közelített. Hallottam a padlón feküdve hangos lépéseit, mint valami antilop jön. Mint valami antilop a sérült oroszlán felé. Bizarr, igaz-e? Nehéz lenne megmondani előre mi járt a fejében, ám a puska még nehezebb volt, mint hittem, amivel szinte halálra vert és utána rám dobta, mint valami selejtre.
- - Elszállítani! Nem jó már semmire.. - mondotta pökhendi ábrázattal, persze én még tudatomnál voltam, igaz mi igaz alig-alig, de kis erőmmel tudtam annyit üzenni bajtársaimnak, hogy visszatérek hozzájuk és kiszabadítom őket!
- - Parancsnok úr! Mit csináljunk a tetemmel? - érdeklődik egy matróz.
- - Dobják csak a mélybe, ahogy ez kérte.. majd meglátja milyen érzés, amit inkább ne akart volna igazán. - felelte.
- - De Uram! Ő még él félig-meddig! - furcsállta az ember.
- - Ne aggódjon, kolléga.. majd a vízben kimúlik. - unott képet vág - csak dobja már be, különben lefokozom és mehet vissza hajópadlót súrolni, mint anno rég!
De... - felettesére néz, mire az ingatja a fejét s mutatja a parancs végrehajtásának helyét - Értettem, uram. igenis.. - szólt a tengerész csalódottan.
Iszonyú nagyot csobbantam meg is fájdult bele a fejem, de ami ezt követő jött, szerintem vissza sírtam volna az eddigieket. A víz kezdett hidegebb lenni, ahogy a Nap a horizont alá bukott és én csak lebegtem a felszínen, tetszhalottként. Vad halakat eddig még volt szerencsém elkerülni, ám pisztrángraj viszont épp alattam úszhatott el, hiszen valami nagyon csiklandozott és hátranéztem víz alá a színe is hasonlított. Aztán órákig így lehettem még a sötétben is, de a nagy szellemem nagyon vigyázhatott rám mert nem éreztem veszélyt. A sebeim a vízben valamelyest kitisztultak a só is fertőtlenített bizonyos szempontból párat.. és csakhamar feltűnt egy hajó a láthatáron. Nekem már nem számított barátok vagy ellenségek, legyenek akárkik ellenségnek is örülnék csak mentsenek ki és jussak valamire a szabadságom kiépítésében. Közeledett felém megállíthatatlanul, mikor már legközelebb érkezett hozzám már-már azt hittem észre se vesznek rajta és átsiklik rajtam, sőt mi több nekem jön és elsodor. De mikor elkezdtem inteni, a hajón szolgáló felderítő meglátott fent a hajó magasában. Rögvest le is kiáltott a kapitánynak, hogy ember a vízben, mire ő kiadta a parancsot a felvételre. Dobtak nekem egy kötelet és én felmásztam ügyesen, nehezen, húzva a lábamat. Mikoron végre felértem egy seregnyi szempár szegeződött az ázott indián képére. Jött is bizony a kérdés áradat pillanatokkal később, csak én meg lihegtem, mint az űzött vad, akinek sorsát láb alól akarták eltenni s nem sajnálhatta senki, hisz nem ismert olyan közönség, akik most engem néznek és válaszokat akarnak. Mondtam nekik egyszerre csak egy, mikor volt egy kis szusz bennem hozzá.
- - Miért sodródtál a vízben? Honnét szalajtottak? - kérdezte egy köpcös szakállas őszesedő jóember.
- - Hát tudjátok, sokáig hánykolódtam a nagy vízen, amire egy másik világból hurcoltak el, de aztán meguntam azon a hajón, min voltam a rabszolgaságot és kidobattam magam a mélybe, azaz a vízfelszínre, mivel próbáltam túlélni azt, amit rám mért a sorsom. Megtudnátok mondani mi a tervetek velem most, hogy kimentettetek? - érdeklődtem lihegve.
Egy ideig elvonultak a kapitányért és csendben tanakodtak, aztán visszatértek, de már mögöttük jött egy tekintélyesebb úr is. Vártam, már csak vártam mi következik, a rosszat is fogadtam volna szívesen, a korábbiaknál rosszabb, úgyse lehet - gondoltam magam - azzal aztán előlépett a hajó parancsnoka legénysége mögül és rám szegezte kardját...
- - Rabszolga voltál? - kérdezte kifejezéstelen ábrázattal.
Láttam, ahogy a lobogót fenn lengeti a szél, a szél... amivel olyan rég játszottam.
- - A szél testvére vagyok. De minthogy nem ismerem az urat, így nem tudja mit éltem át ez alatt az idő alatt és mitől estem el, miután földemről elszállított egy rabló banda feje. - jelentettem ki erélytelenül, megfáradva.
A kapitány végig nézett rajtam, de szótlanul. Egyelőre nem adott parancsot a legénységnek azonban bal mutató ujját hátrafelé tartotta fel a magasba nekik, figyelmeztetve őket, mindjárt dönt rólam.
- - Mit csináljak veled? - szólt aztán mosolyogva.
Szólni se bírtam. Vajon komolyan beszél vagy csak játszik prédájával? Jó ember vagy rossz? Nem igazán láttam a lelkébe, olyannyira el tudta zárni más elől az érzéseit. A szemében se láttam olyan csillogást, mint bandájának embereinél. Megszólalt ezt követően egyik embere, egy a többinél hosszabb fekete hajú fiatal, sármos férfi, aki mintha értene az ura szavára hatni, emellett különösképp nem is érezte magát csekélyebb embernek kapitányánál.
- - Jack! Szerintem ne engedjük el azonnal, hátha még szükségünk lesz az erejére, továbbá, ha némi időt pihen, akkor felépülhet és ő is tud nekünk segíteni a harcokban. - tanácsolta a legény.
A kapitány pár szót váltott vele suttogva. Ahogy egymás mellett álltak összetették fejük és egymás érveit, ennek ellenére megszólalt Jack Kapitány...
- - Levitetünk egy cellába, míg gyógyulsz, utána határozunk érdemben az életedről. - szólított meg és utána egy matróz felé intézte parancsát - Vidd az egyik fedélzet alatti zárkába. -jelentette ki egyhangúan.
Aztán oszlatta a tömeget, munkára tért hát mindenki és ő is visszavonult a kormányhoz. Legalább nem kínoznak, ölnek, ölelnek, gúnyolódnak... Több a semminél, szabadon pihenhetek így is egy tömlöcben, holott pont a szabadságot keresem, de legalább láncot nem kapok a fogdában, noha a rácsok se valami kedvesek szívemnek. Ameddig lépünk a karcer felé le a hajó gyomrába, kérdezget tőlem lényegtelen dolgokat Pintel. Megtudtam a nevét, míg beszélt és beszélt be is mutatkozott közben. Aztán megérkezünk, én be ő viszont kint marad és rám zárja az ajtót. Nem megy el. Tovább beszélget velem és válaszokat vár, amikre szinte nem tudok jelen helyzetben felelni, így inkább csak kérek egy kis friss vizet tőle. Talán azt még szabad, annak dacára, hogy fogvatartott vagyok momentán. Gyorsan hozott is nekem egy kicsit kedvesen, ami csak úgy csorgott le a torkomon, már szinte elviselhetetlen volt a szomjam. Hiszen mióta voltam, már én étlen.. szomjan. Hmm.. Étlen! Az idejét se tudom mikor kaptam magamhoz egy-egy jó falatot, hát kértem azt is az őrtől csakhogy erről viszont meg kellett kérdeznie a feletteseit. Rosszat sejtettem, be is igazolódott, mikor visszatért a hírrel Pintel. Nem kapok egyelőre kosztot. Vajon, kik akarnának kiéheztetni? Vagy csak akarja látni valaki meddig bírom a kiképzést? Gondolom a kapitány biztos nem, nem olyannak tűnt, mint, aki kínozni szeret vagy akarna bárkit is. De aztán ki tudja, lehet csak a legénységtől kérdezte meg Pintel és szórakoznak velem.. nem tudom én ezt. Bezárva még egyébként se, mint amúgy sejteném. Hiszen, így nem látom mi folyik a hajón. Mindenesetre kb. tíz-húsz perccel utána, hogy válaszolta nincs elemózsia, bár lehet még később, mert elszenderültem egy szösszenetnyit, viszont arra ébredtem, hogy kiugrott belőlem félálomban egy kis durcás szó, ami többé-kevésbé akaratlanul esetleg talán picit szándékosan fennhangon hangzott tőlem, de hogy az őrszem is meghallja:
- - Jellemző.. - dünnyögöm, de hozzáteszem - ha már csak egy kis táplálékot kérek, egyből haljak éhen.. ez a beszéd !!
Nem tudta mire vélni ezt a stílust, aztán meglepődötten felelt valamit, örülve neki, hogy éber vagyok megint és van beszélgetőtársa....
- - Nem értem mi a problémád, de nyugalom a kapitány biztosan tudja mi a terve veled. Eddig sosem hibázott, ha fejébe vett valamit is! Szóval, nyugalom. - szólt válaszul mosollyal arcán, mire én:
- - Te, Pintel könnyen beszélsz, nem te raboskodsz.. én csak egy kis harapnivalót kértem, azt se kaptam és itt vagyok bezárva, hogy gyógyuljak, de fedélzeten nem tudnék gyógyulni a te kapitányod szerint.. tudod, te milyen éhezni és elhagyni az otthonod akaratod ellenére?! Én tudom! Vagy éppenséggel tudod te milyen valójában szabadnak lenni? Hmm.. vajon azt is jobban tudom? -tettem fel a kérdésem neki, de láttam elindul a tömlöc bejárata felé...
A kulccsal kinyitottuk a zárat a kapunál is, majd csak ezt követően szabadultunk ki a fedélzetre. Ott adott nekem az én őrző barátom egy másik ruhát körül-belül olyant, amilyen rajtuk kalózokon is volt és beálltam a legénység közé, hogy elvegyüljek. A tervem egyszerű volt. Élni és túlélni. Reméltem magamban, hogy a kapitánynak nem tűnik fel a fogdából a hiányom, így hát próbáltam jó matrózként viselkedni. " Fel - fel az árbócra részeg tengerész, húzd a vitorlát, húzd csak azt... " - ilyeneket dúdolgattam, danolgattunk magunk közt munka közben és még a szelet is a közelemben tudhattam. Pár hónap és belejöttem, de meg is kedveltem az egészet és megannyi kalandon átmentem sőt harcoltunk is mi együtt. Ez lett szinte a hivatásom. Ha bárki bajba sodródott segítettem rajta és szerintem el is felejtették azt a rabot, akit egykor cellába zártak. Én meg Szellő-hozta néven mutatkoztam be az új barátaimnak. A hajam is megváltoztattam, levágtam rövidre és a kezdeti ráncok, sebek, melyek lelkileg, de testileg is érintettek hát azokat sikerült eltüntetnem valahogy pár aranyért cserébe a hajódoktornál. De a célomat hónapokkal később se feledtem, amiről a cellában beszélgettem Pintel barátommal. Sőt, azt se feledtem, hogy egy nap innen is fel kell mondanom, nem lehetek örökké matróz és nem hagyhatom, hogy míg én itt dolgozom a tengeren, addig az egykori bajtársaim szolgáljanak egy olyan urat, aki nem becsüli meg a munkájukat. Emlékszem tisztán azokra a kínokra ezért nem feledhetem őket. Ha az a sorsom, hogy én is a hatalmasok közé emelkedjek, ha erre vágyom, azért tennem is kell keményen és ezt Pintel is jól tudja. Szép szavakkal nem jutok semmire és a kapitánynak kizárólag a tettek számítanak. Már pedig ha el akarom érni, hogy nagyra nőjek a szemében, akkor meg kell mutatnom mire is képes az indián erő valójában. Be kell mutatnom mindegyik kapitánynak, akár itt, akár ott, hogy lebecsülnek minket. Mindössze csak még nincs ehhez tervem.. tervünk. Ugyanis Pintel még pár tagot összetoborzott nekünk egy esetleges lázadáshoz. Minden megosztottam velük egyik ilyen harcias kedvünkben éjjel. Sok ötlet felmerült, de végül arra jutottunk csak akkor érhetünk el valamit a kapitányság ellen, amikor éppen kalandoznak, merthogy akkor éppen eléggé le vannak foglalva a saját bajukkal és akkor mi is szabadon felküzdhetjük magunkban egy-egy jó parancsteljesítés közben. Míg ilyen estéket éltünk át mi együtt kb. húszan addig hosszabbak voltak az nappalok, de a Holdat is több ideig érezhettem magam felett. Ennek révén történeteket is mondtunk egymásnak az összejövetelek közben. Történeteket, amelyek velünk estek meg, én szokásomhoz híven rímekbe foglaltam kalandjaimat, még akkor is amikor éppen kincskeresés zajlott gyakorlásképpen a parancsnokság megbízásából, de mi elbújtunk egy kis időre a hajó egy zugában. Akkor esett meg például egy olyan mosolyogtató tanácskozásunk emléke is, mikor megköszöntem a társaimnak, hogy ott lehetek közöttük, ezért jelképesen, de kaptak tőlem egy ajándékot. Rímeltem újra nekik, de egy komplett verset, melyet még otthon a földemen írtam pár régi társammal, de akkor még nem volt sok értelme, mert különösnek tűnt, amiért spontán kerültek helyére a szavak és most felolvasva nekik olyan, mintha akkor régen tudtam volna előre a jövőt. Így hangzott a vers:
Mikor befejeztem a szavalást, láttam az arcukon mosolyt, de mást is. Vegyes érzelmeket, amiket egyelőre nem tudtam rögtön beazonosítani, mert, amit akkor láttam rajtuk azt máshol nem is nagyon. Mindenesetre -gondolom- őszintén tetszhetett mindenkinek, aki hallotta tőlem. De persze csak gondolom.
...
" Hűs ágyból a Királynőt elragadták,
s a Király száműzte már,
miénk a tenger, s hajónk a széllel
messzi vizekre száll.
Jó-hó, zászlót fel,
s ha elborít az ár,
hív-hó, tenger koldusa,
örök szabadság vár.
Jó-hó, a zászló lengjen,
s ha elborít az ár,
hív-hó, tenger koldusa,
örök szabadság vár.
Van, aki meghalt de van, aki él
s ha tenger útjára tér
őrzi a kulcsot, mi nyitja a titkot,
s az ördögtől se fél.
Feljajdul a dal, zengve peng az arany
a hullámsíron át
halld a szót, fordíts hajót
a Király vár reád.
Jó-hó, a zászló lengjen,
s ha elborít az ár
hív-hó, tenger koldusa,
örök szabadság vár. "
Ti most:
Rímszelence trilógia - II. részét
olvastátok.
Köszönöm a figyelmet és örülök, ha megtetszett.
A folytatás és a trilógia befejező része a decemberi lapszámban lesz olvasható!
Csendesedj ettől !
Nem cél a végzet
A lényeg csak az élet
Ad értelmet
A léleknek!
Nyújtsd hát értelmedet
Más lelkes embereknek
Hiszen tudod az életed
Csak az vethet véget ennek!
De, míg be vagy zárva
S nem jutsz ki a szabadba
Szomorú sorsod a sírba vágyik
A cella pedig érted fohászkodik!
Megláncol a végzet
S mint mondtam csak eteted
Céloddá válik rútsága
Te viszont nem kerülsz a szabadságba!
S ha nem leszel az égen
Csillagként nem tündököl fényed sem
Bízom én, még azért benned
Ne vesd el a reményt, találkozom veled!
Hogy hol arra én is kíváncsi vagyok
De ne hidd, hogy mindezért, már meghalok
Ugyanis nekem dolgom van és lesz a Földön
Valamiképp semmivé kell égetni tudatalatti közönyöm!
Tudatossá kell, még válni
Mielőtt el kényszerülök távozni
S minthogy ez nálam ösztönös és a szikra isteni
Bennem csak az pusztul el, ami nem képes változni!
Minden, mi állandósul a világomban
Nem marad semmi belőle s lesz hontalan
Nem mondom többé, hogy én lakom Zalában
Mert az új változatom, már csak egy új hazában!
De ne is keressetek holmi sírrabló emberek által
Kiürült az elme nagyja, már csupán a Nap, mi téged vigasztal
Ha megmelenget a fénye gondolatod magadénak érezd:
Hogy élt köztetek egy ember, ki versekké lett...
"Mert szavakat tettem egymás után sorba egészségemben
Hogy honnan jöttek? Isten atyám vezette a kezem
De végül is mindenkinek, így nekem is meg kell pihennem
Hogy nyugalmamban sokakkal találkozzak, akiket elvesztettem,
Hogy a nagymamáimat tovább szeressem
Hogy nagypapáknak az életet mesélhessem
Mert meg kell nyugodni egy szép nap végérvényesen
Bölcsen kell átadni helyünk az utókornak egy ölelés kíséretében."
Ne toporzékolj, ne sírj értem
Lélekben ne aggódj ott marad benned az emlékem
Lényed őrzi lényem nyomait, míg éled a fényed
S zár a lakat, amint örökre te is lehunyod szép szemed...
Akkor ereszkedik fátyol az egész világra
Számodra nem lesz más csak az egység a jelen valóra
Megnyitod vagy sem azt csak te tudod eldönteni
Amilyen életet éltél az alapján fogod magad elhatározni!
RÁADÁS:
...ééés Itt kell most befejezni
Kívánom nyugodj békében és legyél képes jól átgondolni
Hiszen mi végre élünk mi itt emberek
Ha nem is létezünk, ahogy kéne, hanem élnek köztünk embertelenek.
Folytatván az idei sort, játékunk egyik buffját, az Oktoberfest jellemző ételét, ezáltal a hónaphoz illő sült csülköt készítettem el. Bevallom, ezidáig még nem került nálunk asztalra, ami hiba volt, hiszen egy nagyon egyszerű, de annál finomabb ételt sikerült főzni.
Hozzávalók:
- 1 darab csontos hátsó csülök
- só, bors
- sütőzacskó
Elkészítése:
1.A csülök bőrét hosszában pár helyen bevagdossuk, majd sóval és frissen őrölt borssal bedörzsöljük a húst, mindenhol, ahol hozzáférünk. Sütőzacskóba tesszük,( aki szereti, pár gerezd fokhagymát dobhat mellé) és tepsibe fektetjük. (A zacskót tűvel pár helyen böködjük meg.)
2.180 fokos sütőben kb. két órán keresztül sütjük, majd a zacskóból kibontva mindkét felét megpirítjuk.
Jó étvágyat!
- 1. Hány havi The West Times újság jelent meg a játékosok számára az évek folyamán?
- c. 25
- 2. Hány újságban nem jelent meg interjú?
- b. 1
- 3. Melyik számban jelent meg a következő novella: "A kis "apacs" hazatérése..."?
- b. 2020. január
- 4. A legelső TWT számban Macaron még milyen fűszernövényt javasol a Konyhai rovatban jalapeño helyett?
- b. chilipaprika
- 5. A Syntex-szel készült interjú folyamán hány kérdést tett fel neki Krisztoph Snow?
- b. 10
- 6. Mikor van a tartalmak legkésőbbi beküldésének a határideje?
- d. adott hónap utolsó napján 12:00-ig
- 7. A tavalyi nyereményjátékunk (2020. szeptember) kérdésére mi volt a helyes megfejtés? "Kérdés: Honnan szerzett zebrát a boszorkány?"
- d. a cirkuszból
- 8. Wyatt Earp melyik újság ismeretterjesztő rovatában szerepelt?
- c. 2020. március
- 9. Hány fokra kell előmelegíteni a sütőt Monó KÁVÉS-WHISKEY-S CSOKITORTA receptjénél?
- b. 180
- 10. Hány forintba került anno Jeffrey Archer - Párbaj kötetem?
- a. 99
- 11. Összesen hány játékbeli ételt/tárgyat készített el Monó a vadnyugati konyha rovat keretében? :::a. 6
- c. 8
- 12. Milyen sorral folytatódik Krisztoph Snow Beteg világ című verse? Tökfaragó bajnokok mindenfele...
- a. Csokit, cukrot kérnek: "Ide vele!"
- 13. Melyik számban készült interjú Gerry Soprano-val?
- c. 2020. január
- +1. Melyik a TE kedvenc The West Times rovatod?
- Ízlés szerint! :)
Nyertesek:
- gigpantano
- Jane Foxx
- gameR29
- DefinitelyNotBandee
Gratulálunk nektek, a nyereményetek fejenként 1-1 választható TW-Times szettdarab. A nyeremény igényléséhez keressetek fel bennünket a Support rendszeren keresztül!
Ebben a számban egy logikai játékkal készültünk nektek. A kérdés adott, melyik szám kerül a ? helyére, hogy helyes legyen az egyenlet.
Nyeremény: A helyes megfejtők között kisorsolunk 3*1500 perecet.
Beküldési határidő: 2021. október 10. 23:59
A beküldéseket a Support rendszeren keresztül várjuk a Versenyek és nyereményjátékok kategóriában, a világ megjelölésével, ahová az esetleges nyeremény szeretnéd kapni. A nyeremény legkésőbb 2021. október 11. 23:59-ig jóváírásra kerül a kérelmezett világra!
A részvétellel elfogadod a Versenyszabályokat.
A The West Times havilap havonta jelenik meg.
Szerkesztők és közreműködők
Klar
Mandarinrece
Krisztoph Snow
Mono
Bogyo
Oldfox
Simple
Syntex
Elérhetőség
Kapcsolat: https://support.innogames.com/connect/west/hu
E-mail: info@team.the-west.hu
Archívum: https://wiki.the-west.hu/wiki/The_West_Times
Minden tartalom esetén a beküldési határidő az adott hónap utolsó napján 12:00 óra. » Beküldési részletek Ez alól kivételt képeznek a nyereményjátékok beküldési határideje alkalmanként, Ez esetben külön feltüntetésre kerül a beküldési határidő.
Nyereményjátékok alkalmával szeretnénk közzétenni a nyertesek játékosneveit. A feltételezésünk az, hogy a játékosok egyetértenek azzal, hogy a nyertes nevét megemlítjük. Ez vonatkozik hirdetésekre és minden más beküldésre is. Bárki, aki ezzel nem ért egyet, kifejezetten jelölnie kell a megoldás benyújtásakor.
A Vadnyugati novellában megjelenő tartalom teljesen fiktív jellegű, továbbá az oldalon felelhető filmkritikákban megjelenő filmek korhatárosak lehetnek. Minden tartalom csakis saját felelősségre tekinthető meg. A The West mentesül minden felelősségvállalás alól ilyen esetekben.