The West Times 2021. március
Jutalmak:Új bőr orvosi táska
Bővebb információkért kattints ide.
Jutalmak: Szív, tapasztalat
Bővebb információkért kattints ide.
Jutalmak: Szív
Bővebb információkért kattints ide.
Jutalmak: Karaktercím
Bővebb információkért kattints ide.
Jutalmak:tapasztalati pont, Lakota takaró
Bővebb információkért kattints ide.
Jutalmak:Kötvény, Buff
Bővebb információkért kattints ide.
Jutalmak:Kötvény, Bill Hickok pókerkártyái
Bővebb információkért kattints ide.
Jutalmak:Torrenti/Fallera ruhák
Bővebb információkért kattints ide.
Jutalmak:Szerencsehozó szett darabjai
Bővebb információkért kattints ide.
Jutalmak:Szent Patrik szett darabjai
Ismételhető jutalmai:Prémium kazetta, Képességpont
Bővebb információkért kattints ide.
Jutalmak:Mr. Húsvét nyulas ládája
Bővebb információkért kattints ide.
- Achilleus1999 hirdetése
- V1-en vennék aranykereszteket korlátlan mennyiségben, ártól függetlenül.
- Gerry Soprano hirdetése
- Hawaiion termékeket vennék korlátlan mennyiségben.
- Kikag55 hirdetése
- Vásári szettdarabokat vennék 3k/db , Téli kést 10k/db , Téli balos 20k/db árba Eldorado szerverén.
- Old Mustáros Kéz hirdetése
- John Colter ezüstműves kését venném Iowán. Illetve ha maradt fényes prémium kazettád, keress meg. Fizetés: V1-E-F-I világokon!
- Monó hirdetése
- Geronimo fejpántját cserélem Eldorádóról Floridára.
Melyik méretű erődben kedvelted meg leginkább a harcokat és miért épp abban szeretsz leginkább játszani?
- Még V5-ön kezdtem anno erődharcolni, viszonylag kis szinten. Akkoriban még a nagy erődök is bőven tele voltak, így igazából bármelyikben izgalmas volt a harc. Ha mégis választanom kellene, a kis méretűre tenném a voksom, hiszen nem egyszer mindkét oldal válogatott ON harcosokkal volt tele.
Tudtommal szerepeltél a nemzetközi erődbajnokságokon. Melyiket élvezted leginkább?
- Így van, az első két világbajnokságon igyekeztem a magam részét hozzátenni a sikerhez. Igazából a második volt a kedvencem, s bár lehet elcsépelt már a gondolat, de akkor is azért, mert megnyertük. :)
- Viszont a favorit harc az 1. vb-n volt, amikor egy szép estén legendás győzelmet arattunk a román csapat ellen, mely ezen a videón látható.
Milyen embert tartasz Te jó irányítónak?
- Véleményem szerint a jó irányító képes mindkét jelenleg fő harcostípust (iris és épes) megfelelő összhangban kezelni, képes az offok mozgását úgy megtervezni, hogy a harc alatt ne csupán golyófogók legyenek, illetve a harc alatt folyamatosan monitorozza a csapattársak életét és a cseréket külön kérés nélkül is igyekszik jelezni.
Észleltél te bármiféle hibát kint a bajnokságokon és ha igen hozzávetőlegesen milyen hibák fordulhattak elő?
- Azt tudom mondani, hogy egyik bajnokságon sem voltak egetverő hibák (nyilván a harmadikról nem tudok nyilatkozni), de ha mégis ki kellene emelnem, akkor két dologról gondolom azt, hogy lehetett volna kicsit jobb is.
- Az egyik az, hogy néhány játékos inaktív lett a magyar oldalon, napokig, de akár hosszabb ideig nem lehetett elérni őket. Ezzel az a baj, hogy sem a harcokon, sem az azokat megelőző termék-, pénzgyűjtési, stb. folyamatokban nem vettek részt. Tényleg csak olyanoknak kellett volna jelentkezniük, akik a vb időtartama alatt megfelelő szintű aktivitást tudnak mutatni.
- A másik valamilyen szinten ebből ered. A harcokon nem egy embernél nem láttunk zöld pöttyöt. Egy ilyen szintű bajnokságon akár 1-1 emberen mehet el a harc, hiszen a legtöbb nemzet győzni jön és minden oldal a legjobbat próbálja kihozni.
Melyik szövetség jelentette életedben a legjelentősebb kötődést és ezt mivel érték el a benne rejlő bajtársak?
- Egyértelműen az 5 ßirodalom. V5 eleje óta tag vagyok, a kötődés igazából ott alakult ki. Elsősorban az akkori szövetségi tagokhoz, vezetőkhöz fűződő baráti viszony miatt, majd pedig a vezetés részéről szűnni nem akaró lelkesedés (lásd Coloradón és Floridán elért közös sikerek) és a támogatásuk fogott meg. Igazából ha akarnék, se tudnék olyan szövetséget mondani, ahova bármikor is átmennék véglegesen.
Véleményed szerint milyen jövője lehet az erődharcoknak?
- Ha a játék fejlesztői ráállnának mind az erődharc, mind az MPI fejlesztésére, bővítésére, akkor talán meg lehetne közelíteni a kezdeti aktivitást. Itt elsősorban arra gondolok,, hogy kasztbővítéssel, különböző elrendezésű erődökkel (több torony, minden erőd más és más méretű falakkal, támadófelülettel rendelkezik, stb..), esetlegesen 3D megjelenítéssel sokat lehetne dobni az „izgalomfaktoron”, MPI részen pedig több játéklehetőség (lásd például a tesztelési fázisban megrekedt medvevadászatos játék) behozatala talán hozzájárulhatna egy ismételt „Év játéka” címhez, de amíg a fejlesztések nagy része megáll a havonta-két havonta érkező új szetteknél, addig valószínűleg a jelenlegi helyzet javulni nem fog, sőt. Bízom benne, hogy a tervezett nagyobb frissítés egy jó kiindulópont lesz.
Melyik világ volt a favoritod erődharc tekintetében?
- A vb-s eseményszerver.
Örülök neki, hogy visszatértél a játékba közénk, csak érdeklődnék mennyire publikus a visszatérésed oka, ha megengedsz egy ilyen kérdést?
- Köszönöm! Visszatérésemnek két fő oka van. Az egyik az, hogy mióta abbahagytam, megnősültem és a párom telefonos játékai idejére, illetve a munkaidő üresjárataira kellett valami elfoglaltság. Meg hát, mondhatni a Westen nőttem fel, így valamennyire hiányzott is.
Mit szeretnél üzenni ifjabb olvasóinknak, akik nem rég kezdték el csak használni a puskájukat a harcokban?
- Harc kezdete előtt érkezzetek az erődhöz, ruha, buff, karibón legyen ellenőrizve! Irányítóra meg figyelni, ha offként jössz, az előzetesen kiadott jelölést tartsd be!
Beszélgessünk kicsit cimbora! Valami minden tekintetben tökéletes westernfilmre vársz? Akkor ezt a filmet tavaly csak neked találták ki... De, hogy miért? Nézd végig, mert, ha valamit akkor ezt mindenképpen érdemes. Ráadásul egy bizonyos streaming szolgáltató előfizetők könnyedén hozzá is juthatnak, ugyanis van egy olyan jó hírem, amely, már-már örömhírül szolgált én számomra is, hogy fent van ebben az "online-könyvtárban" ez az adott filmalkotás. S milyen jó is ez nekünk, hiszen, így megszülethetett ez a kritika. Lássunk is hozzá. Adott egy férfi. Egy férfi, aki lényegében veteránként tengeti napjait a háborút követően, sokat nem szeretnék belekotyogni történetébe, hogy értsétek a film üzenetét magatoknak kell megnézni e havi filmünket, bár annyit azt hiszem kötelesség elárulni, még, hogy van ebben a filmben is minden, amit megkíván az olvasó közösség is, elvégre könyvadaptációval állunk szemben ismételten. Ráadásul nem is akármilyennel... Ugyanúgy New York Times sikerszerző könyvéről van szó, mint, amilyen kritikát a Serena óta írtam nektek. Igaz a szerző személye jóllehet más, de a minősége a történetnek, úgy vélem azonosképp a legjobb. Én például régóta nem láttam ilyen jól kidolgozott alkotást, annak ellenére, hogy pár általam ismert YouTube filmkritikus, akiknek az a feladata, hogy filmeket minősítsenek nem hozzám hasonlóan fogadta ezt a filmet. Pedig aztán a tavalyi év után, már az is elég nagy csoda, hogy leforgott más film emellett is tulajdonképpen. Legalábbis én minden egyes újonnan beérkező filmnek csak örülni tudok az emberiség szorult helyzetében. De a film általam felismert üzenete is nagyon tetszetősre sikeredett. Hiszen, hogyan várjuk el, hogy a ma élő embernek legyen ideje olvasni bármiről is legyen szó, ha, már a régi vadnyugati hőskorban is hasonlatos volt az olvasás helyzete? Noha akkoriban az analfabetizmus volt a fő ok, manapság sokkal inkább az időhiány jelenti a legfőbb problémák eredeztetőjét.. S igen ez nagyban függ a gyorsuló világ minden átkától is... Valamint az a legfőbb igazság a mai ember egyre inkább elkényelmesedett. Különben mivel is lehet mással magyarázni olyan egyszerű tényt, hogy egyre több az alvászavaros iskolás gyermek? De elkanyarodtam egy teljesen más irányba, mint, ahogy észre vehettük. Bár talán a mindenható is megbocsájtja, hogy egy már-már társadalmi problémáról indítom meg a kommunikációt, mert hát ki a tudója?! Az is előfordulhat meg lesz a foganatja valakinek az elméjében és én hiszem, hogyha legalább egy ember elkezd minderről gondolkodni akkor, már megérte részemről elővenni ezt a témát és ezt a filmet egyenesen a "filmtár" virtuális polcáról. S hogy mit ajánlok én részedre a filmezésed mellé? Olyant fogyassz, amit tudsz kézzel is csipegetni: Mondjuk egy chips-től, még egy ember se jutott a kárhozatra és a mellé, ha elegendő teát iszol talán, még béka is nőhet pocakodban. Kellemes időtöltést kívánok március havi slágergyanús filmünkhöz. Béke veled!
A valósággal való bárminemű egyezés vagy tévedés kizárólag a véletlen műve, ez csak egy történet általam!
A loviszter fia
Hajdan, mikor még a Nap reggeli vöröslő fénye világított a fellegek alatt nem volt zajongás a tanyán, a város közelében. A marhák, nyugodtan legelésztek a bő termésű mezőn, a birkák, juhok, malacok vígan kergetőztek, ettek és semmi problémájuk nem volt. A gazda ebe a farm házának tornácán feküdt és lógatta a nyelvét a nyári évszak nagy hőségében. Elég nagy telek volt a farmer otthona, fából, sárga festékkel alapozva, itt-ott kis fekete csíkokkal megkoronázva. A házba belépve első ízben az esti életet ábrázoló festmények díszelegtek a falon, szőnyegek sora feküdt az előszoba szürkés padlóján. Nem volt egyéb szín rajtuk, csak piros és kék. A folyosó üres volt, de ahogy belépünk ezen keresztül az étkezőbe, itt már több dolog volt a teremben. Az étkezéshez elengedhetetlen eszközök, pultok, szekrények, polcok és hát maga a lényeg: az élelmiszer. A konyhából csak egy ajtó vezet tovább, egy szobába. Itt volt egy dézsa, amiben a tisztálkodáskor szokott elvegyülni a munkásember. A szoba elegendő teret biztosított rá, hogy nyugodt rendeltetésként a hálószoba is itt legyen. Az ágy alatt volt az ágytál, mint az a bizonyos használati tárgy. A fekhelyet egy barna takaró díszített és egy puha párna emelkedett ki a takaró alól, amin egy ősz fej pihegett. Ő volt a farm gazdája. Szegény ember idős volt, már a hatvanadikat is elhagyta és egy súlyos betegségben szenvedett, mit nem, hogy gyógyítani nem tudtak abban az időben, de még diagnosztizálni sem egyáltalán. A mellkasán volt egy duzzanat, amit - mondják egyes népek egyszerű pletykaképpen a levegőben - a sok dohánytól szerzett. De hát ezt nem tudja még az orvos sem megállapítani, mivel nincs semmi olyan műszere sem, ami ezt kimutatná valamiféleképpen. Lényeg a lényeg, a parasztember szerény körülmények közt, de mégis csak el lehetett mondani, hogy boldogan, szeretetben és természetesen telekben gazdagon, békességben éldegélt fiával, aki mellékes módon kovács is volt a farm működtetése és apjának való segítségnyújtása mellett a vadnyugat sztyeppés vidékén. Apja Frank, egy borongós napon, úgy érezte, hogy már tényleg nincs sok ideje hátra: megérintette a halál győzni akaró szele, mely sokkal erősebb mindenkinél, még az egyszerű kovácsfiúnál is. A fiút, Davidet nem sokkal később meg is közelítette a gondolat, hogy apja kívánsága szerint keresse meg és hozza el neki az élet, a felépülés csodával egylényegű titkát, mert ő Frank apó, még nem akar meghalni, mert még van elég feladata az életében. David jó fiú lévén ezt minden szó nélkül tudomásul is vette és elindult útjára, hogy gondoskodjon apjának legmegfelelőbb ápolási titkáról, hogy Frank újjá szülötten ismét végezhesse dolgát, a telkén, amihez mindig is értett.
Felnyargalta paripáját kezdetnek David, viszont nagy felindulásában nem is tudta mihez, hova menjen először is, így hát csak vágtatott céltalanul. Fehér pej lovát Tobiasnak nevezte, már nagyon a szívéhez nőtt a vadóc csődör, amin most, hogy kalandozásra adta fejét apja gyógyulása érdekében vágtatott át a fiú a préri tanúhegyein, keresztül a vad nyugat völgyes lankáin és az örökké sík véget nem érő sivatagjain. Egészen addig, míg el nem érkezett egy városba, ahol a fiú megpihent fárasztó útját követően egy SALO☼N-ban, majd bérelt egy ágyat a hotelban egy éjszaka erejéig. Késő éj ereszkedett már-már a távoli városra, mikor a fiú egyszer csak felébredt, mert álmatlanság gyötörte valami ok miatt. Mivel, nem tudott aludni leballagott a hálójából a kocsmába, ahol nagy buliba csöppent bele és a ház meghívott minden arra járó ürgét ünnepi célból. A fiú is leült a bárpult elé, mire a csapos töltött neki is egyet a kirakott rumok közül, amik a pult mögötti tükrös polcon sorakoztak szépen, még nagyjából sorban. A fiú, David miközben elkezdte kortyolgatni a szeszt, beszédbe elegyedett egy csendes, ámbár igenis titokzatos idegennel.
- -Mi szél céljából szálltál meg itt ifjú kalandor cowboy? – kezdte sejtelmesen kérdezve sötét szemén át kandikálva a szakállas képű idegen.
- -Édesapám súlyos beteg és sietve keresek számára gyógyírt, hogy felépüljön mihamarább, hogy élete ne álljon meg egyetlen csapásra. – válaszolt a fiú szomorkás arccal.
- -Hát akkor idefigyelj én rám ’édesfiám’! Van ennél a városon túl, még északabbra egy kisebb indián törzs falu. Oda kellene elmenned, megkeresned az életadó lovisztert.
- -Elnézést, uram nem hallottam tisztán. Hogy mit kell keresnem?! Ő kicsoda?
- -A világon, már minden nép hallott a híresebbnél is híresebb többször is sikert produkált indián sámánról, csak még te nem?! No, mindegy. Figyelj rám, mert csak egyszer mondom el. Ő a sámánok legritkább fajtája. Több mindent is tud, nem egyszerű varázslatokat csak. Szokták, így is nevezni, mint hogy életadó, ahogy én is mondtam, de biztos még máshogy is hallani fogsz róla, mint például: az álomfejtő vagy egyéb.
- -Igen, értem. Még nem volt szerencsém hallani róla, tudja a tanyán vajmi keveset kommunikálunk mi. Nem vagyunk beszédes lények, inkább a melónak élünk, én speciel a kovácsolásnak jobban. Apa foglalkozik a farmmal nagyobb részt, de most, hogy beteg, már a farm sem a régi, most is a közeli Stephent kértük meg, hogy menjen át néha, segíteni, amíg én nem vagyok ott jelen.
- -Értem, de most úgy vélem, minél hamarabb indulnod kell ő hozzá. Már most indulj, mert sürget az idő. Ne is idd meg, szedd a felszerelésed és csakis észak felé vedd az irányt, amíg egy jelet nem találsz. Igyekezz!
Azzal az ifjú kovács elindult a titokzatos ismeretlenbe! Valami indián törzset keresett, az iránytűje segítségével, ahogy a bölcs ősz öreg mondotta csakis észak felé haladva. Sokáig kellett lovagolnia sűrű fás erdőkön keresztül, megborzongattató szeleken, zivatarokon át, míg végre valahára válaszút közelgett és ezzel egyre valószínűbbé vált annak a bizonyos jelnek a reménye. Hirtelen, mikor már egyre közelebb ért, ért, érkezett az elágazás felé egy földön kuporgó férfit pillantgatott meg időközben. „ A jel?!” – morfondírozott magában egy gondolatnyi ideig. Odaért. A lóról megszólította a férfit, mire az felnézett. A férfi arcán két hatalmas vágás volt. Fekete haj, azon egy sombrero díszelgett. Bizonyára Mexikóból származott, mivel fegyvert is tartott magánál és a kinézete is pontosan az ottani népek szerint volt megfigyelhető. A halk, de kissé érdes szavú ember útba igazította, a kovács fiú segítségkérése alapján.
- -Egy indián törzset keresek – elegyedett szóba, s még hozzátette félpillanatnyi idő leforgása alatt - a környéken!
- -Megtalálod nem sokára – felelte és hozzá tette, dohányának szívása után fél másodpercet sem kímélve - már csak itt kell elfordulnod, de várj egy pillanatig. Nem egy aranyásó tanácsolta, hogy észak felé ’kormányozz’ és egy minden másnál különlegesebb sámánt keress, akit mellesleg csak úgy hívnak a népek, hogy loviszter?
- -Hát, így volt, ahogy mondja, de miből tetszett minderre rájönni, netán maga is valami varázsló csak mexikói bőrbe bújva? –méltatlankodott David, egyértelmű feleletét követően.
- -Nem vagyok én semmi varázsló vagy sámán egyáltalán, sem indián, még csak az hiányozna. Egyszerűen csak itt fekszem már egy ideje jó kis kaktuszom árnyékában és szinte mindent látok innen. Láttam, akik erre jártak eddig és mind-mind tőlem kértek útba igazítást, éppúgy, ahogy te is. Természetesen ismerem azt a falut, ahol egy kevéske rézbőrű lakik, meg is gyűlt velük a bajom az egyik múlt nap. De nem vagyok velük sem haragban, sem békében most. Nagyon szívósak arra és nehezen nyílnak meg, főleg távoli idegen felé. Figyelmeztetlek, hogy, még annál is óvatosabb legyél, amikor az aranyásótól indultál meg ebbe az irányba. Nem szeretnék a ti helyetekben lenni én, hogy abba a faluba érkeztek. Látod ott azokat a hegyeket, ugye. Akiket útba igazítok, azok mind áthágnak rajtuk. Túltérnek a vörös sziklákon. Azokon a hegyeken keresztül mész az már az indiánok területe. Neked is meg kell tenned ezeket a lépéseket lovaddal, ha sikert szeretnél elérni, mint az előtted járók. Ez már az utolsó út a törzs felé, már eleget vándoroltál északnak. Most nyugat felé érkezel, amint meglátsz egy aranyból készült sólymot sátrak közt járva pejeddel, ott a végállomás. Ott keresd meg egy díszesebbek között is díszesebb vörösesen aranyló sátorban az álomkészítő lovisztert.
Lement hát a fiú, át a hegyeken, le a szikláról…
- -Itt van, amit keresel! – szólalt meg valaki a sátrak közül kicsit megijesztve a fiút, amikor már ott botorkált az indiánok között. – Az álomkészítés csodanagymestere vagyok. Gyere közelebb fiacskám, megtalálod közelemben a helyed, mit keresel. Tudom miért jöttél, én mindent tudok. Azzal a bölcs sámán levetette marhabőrből alkotott talárját és a fiúra terítette. A fiú hosszasan meredt maga elé a jó öreg loviszterre, aztán egyszer csak megszólalt volna, de a loviszter mester halkan csak ennyit felelt, mintha már hallotta is volna a fiú szavát:
- -Ezennel kész vagy – most intett egy kezével a fiúnak és hozzátette – Már tudod, mit kell tenned. Vidd ezt, botot az apádnak vissza és fogja, add neki oda. Átadom neki feladatom, ő lesz az új loviszter, az utódom. Feladatát tisztán fogja látni és úgy végzi el, ahogy méltó rá. A miután a botot kezébe vette, add neki szeretettel ezt a fiolát. Igya, ki s eztán válik végképp loviszterré.
- -De akkor mi lesz önnel? – aggodalmaskodott David.
- -Már én e világon egyébként is terjedelmes idő óta vagyok jelen. Megérdemlem a nyugalmat, annyi fényes cselekedet ment végbe már kezem és szellemem alatt. Már régen várok rád, hogy jössz édesapád hírével, hogy végre átadjam a hatalmamat az utódomnak. Menj csak, vidd ezeket és kívánom atyádnak, hogy végezze munkáját becsülettel, békével és tisztességgel.
Ez után David újból felnyargalta Tobiast és már indult is vissza apjához. Visszafele intett a lóról a mexikóinak köszönetképpen, majd amikor az aranyásó városán ment keresztül útján betért egy pillanatra megköszönni a segítséget a kocsmába. Amikor végzett, ismét elindult és már meg sem állt otthonáig, a farmig.
Mikor végre hazaért, még pont időben volt, mivel apja már nagyon szenvedett. Odaadta apja kezébe a botot, az öreg cowboy felült az ágyában, aztán a fiolából, amit David elővett zsákjából, most kiitta Frank a csodalét. Hirtelen a farmert olyan csodás érzés fogta el, hogy egyszerre csak úgy érezte, meggyógyult. Aztán ezt követően most meg eltűnt a betegségének jele és most már teljesen biztos volt, hogy Frank nem csak meggyógyult, hanem átváltozott, megkapta a rejtélyes hatalmat az álmok felett is. David és apja hangos sírásban tört ki örömkönnyeik kíséretében és miután megnyugodtak átvándoroltak a szomszéd legközelebbi város kocsmájába és meghívtak a farmra minden jó embert ünnepelni, hogy Frank apó felépült. David ez után lett a város hivatalos kovácsa és egyúttal a leghíresebb széles e világon, de atyja, még nála is híresebb lett nagy és egyszerre csodálatra méltó erejével. Ő kovácsolta össze a város lakosságának álmát, meg azét, aki hallott hatalmáról és felkereste. Ez még nem minden, mivel Frank mester, igen így szólították, nem csak álmokat alkotott, hanem bárkit meggyógyított, akit vittek hozzá. Itt a vége fuss… vidd, hírül világszerte.
Azt nem tudom, hogy a vadnyugaton mennyire tartották farsangtól húsvétig a böjti időszakot, de a változatos étkezések érdekében a hús mellett bizonyosan főztek zöldséges és tésztás ételeket is. Egy biztos, az irányítósok nagyon szeretik, és nekünk a böjtben pont jól jön egy tartalmas leves után ez a finom zöldséges, tésztás étel.
Zöldséges táska
Hozzávalók
A tésztához:
- 50 dkg liszt
- 1 tojás
- 1 evőkanál ecet
- 3-4 dl aludttej vagy kefir
- 1 púpozott mokkáskanál szódabikarbóna
A töltelékhez:
- 20 dkg fagyasztott zöldségkeverék (amilyet szeretünk)
- 5 dkg vaj
- kis fej vöröshagyma
- egy gerezd fokhagyma
- só
- fűszerek izlés szerint
Elkészítése:
A töltelékhez a vöröshagymát apróra vágjuk, és a vajon kissé megpiritjuk. Rátesszük a zöldségkeveréket, rávágjuk a fokhagymát, sózzuk, fűszerezzük izlés szerint, és egy kevés, kb fél deci vízet alá öntve fedő alatt puhára pároljuk.
Ha kész, burgonyatörővel kissé összetörjük, félre tesszük.
A tésztához valókat jól összedolgozzuk, rétestésztához hasonlót kell kapnunk. Lisztezett deszkán fél cm vastagra kinyújtjuk, fánkszaggatóval kiszaggatjuk, a korongok közepére kb. teáskanálnyi tölteléket halmozunk. ( Ha szeretjük, nyomhatunk kevés ketchupot is rá ). Félbehajtjuk , összenyomkodjuk a széleit. Fazékban vízet forralunk, a tetejére tett szitába rakjuk a tésztát, és letakarva 45-50 percig gőzöljük.
Ha megpuhultak, olvasztott vajban megforgatjuk, izlés szerint tejföllel, vagy ketchuppal meglocsolva tálaljuk.
Jó étvágyat!
Szeretettel: Jamestől
Ismertem a birtokon egy jó tagot
Serényen csak a munkán fáradozott
Pedig lövése csupán arról szólt, hogy
Visszanyerje régi alakját, míg dolgozott...
Ez az ő története
Lássuk hát milyen az ő szemszöge:
"Ahogy felkelek reggel, már látom
Annyi mindenkinek kell irányt mutatnom...
Elmentem jó időre
Majd visszatértem az életbe
Valóságba vágytam
Mindeközben az éterben ragadtam...
Egy jó katona kétszer hal meg
Egyszer, hogy feltámadjon
Másodjára, már végleg
Hogy az öröklétben lakozzon...
Tudom én sokakkal is ellentétben
Mit és miért kell mindent megtennem
Fejlődni kényszerülök hajthatatlan
Életem legyen ismét halhatatlan...
A legjobb az egészben
Hogy nincs tét a vadnyugat űrében
Hiszen győzök vagy vesztek lényegtelen
Minden tapasztalatot ér az én szememben...
Tanulok a korábban ejtett hibáimból
Nincs félni valóm ellenségem haragjától
Majd, ha egyszer ismét naggyá válok mindettől
Menekül mindenki seregeink haderejétől...
S most hallgass rám kedves elmémből
Hogy visszatértem azt csak becsületből
Tettem, amit tettem, azt megszolgáltam teljes erőmből
Fogadd el ezt a röpiratot egyenesen tőlem: Jamestől."
Övezze most, már éljenzés Őt
A birodalom minek neve öt
Falain belül csak neki örvend a nép
Kell-e erre egyáltalán ennél a versnél értékesebb bizonyíték?
POSTAKOCSIS MARY-Amerika első feketebőrü postása
Mary Fields más néven Stagecoach Mary volt az első fekete amerikai női postás az Egyesült Államokban.
Születési ideje pontosan nem ismert, megközelítőleg 1832 ben született , Tenessee államban, rabszolgasorban. A polgárháború befejezése , és a rabszolgaságból való felszabadulása után, a jobb sors reményében útnak indult, hogy szerencsét próbáljon. Bőven a harmincas éveiben járt, mikor elszegődött a Mississippi folyón hajózó Robert E. Lee gőzhajó fedélzetére munkásnak. Ott találkozott Edmund Dunne bíróval, akinek aztán a házában, szolgaként vállalt állást. Miután Dunne felesége meghalt, Fields a gyerekeket a nagynénjükhöz , Mary Amadeus -hoz kísérte, aki az Ohio állambeli Toledóban vezetett egy apácazárdát.
Fields a zárda szintén nagyon kemény főnöknőjével gyorsan összebarátkozott. 1884 ben Amadeus anyát Montana területére küldték, hogy a Cascade-tól nyugatra fekvő St. Peter misszióban alapitson iskolát bennszülött amerikai lányoknak. Mikor Amadeus anya tüdőgyulladást kapott, Mary Fields odasietett hogy ápolja. Miután az anya felgyógyult, Fields ott maradt, és különböző munkákat, (férfi munkákat is) vállalt el a misszióban.
Az indiánok Fieldst "Fehér Varjúnak" nevezték, mert "fehér nőként viselkedik, de fekete a bőre".
Bár keményen dolgozott, az egyházi vezetők nem igazán tudtak mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy Mary lépten-nyomon káromkodott, ivott, szivarozott, törzshelye a kocsma volt, pisztolyt hordott magával, és használta is, mivel olykor bizony belekeveredett egy-egy párbajba. A püspök akkor tiltotta ki a kolostorból, amikor Mary a rend egyik férfi alkalmazottjával is szóváltásba keveredett, és pisztolyt fogott rá. Miután Maryt elbocsátották, igyekezett minden munkát elvállalni, hogy megéljen, de az életvitelén egyáltalán nem változtatott. Úgy érezte jól magát, ha egy hosszú, fárasztó nap után beülhetett a kocsmába, és az ivócimboráival kiereszthette a gőzt egy jó ital mellett. Kocsmát nyitott, de a szegényeknek megengedte, hogy ingyen vacsorázzanak, igy 10 hónap múlva bekellett zárnia.
Az Egyesült Államok postahivatala nem bérelt és nem alkalmazott postai szállítókat vadnyugati útvonalakra, hanem vadnyugati útvonal szerződést kötött olyan személyek számára, akik a legmegfelelőbb ajánlatot tették, és akik az elvárásoknak megfelelően kötvényeket és kezességeket adtak le annak igazolására, hogy képesek finanszírozni az útvonalat. A szerződés megkötése után a vállalkozó maga vezetheti az útvonalat, bérbe adja az útvonalat, vagy tapasztalt kézbesítőket alkalmazhat. Egyes személyek több vadnyugati útvonalra kötöttek szerződést , és üzleti tevékenységként hajtották végre a műveleteket.
1895-ben, hatvan éves korában Fields elvállalt egy kézbesítői állást, amely stagecoach-ot használt a postai küldemények kézbesítésére Montana könyörtelen időjárási és sziklás terepén, Ezzel ő lett az első fekete-amerikai nő, aki az amerikai postai szolgálatnál dolgozott. Rettenthetetlen magatartásához híven több lőfegyvert is hordott, elsősorban a .38 Smith & Wessont a köténye alatt, hogy megvédje magát és a postát a farkasoktól, tolvajoktól és banditáktól, lovakkal és a Mózes nevű öszvérrel haladva. Egy idő után az útonállók elkerülték Mary postakocsiját, mert rettegtek tőle és a revolverétől. Postakocsis Mary, ahogyan akkoriban nevezték őt, hatalmas termetével, kemény jellemével igazi vadnyugati hős lett. Soha nem mulasztott el egy napot sem, és megbízhatósága elnyerte a "Stagecoach Mary" becenevet a kedvező szállítási mód miatt. Ha a hó túl mély volt a lovai számára, Fields hótalpon szállította a levelet , vállán hordva a zsákokat.
Cascade elismert közéleti személyisége volt, és a város minden évben bezárta iskoláit, hogy megünnepelje születésnapját. Amikor Montana elfogadott egy törvényt, amely megtiltotta a nőknek a szalonokba való belépést, Cascade polgármestere felmentést adott neki. 1903-ban, 71 éves korában Fields visszavonult a vadnyugati útvonalú postai szolgáltatótól. A városlakók imádata Fieldsért akkor volt nyilvánvaló, amikor otthonát önkéntesek újjáépítették, miután 1912-ben kigyulladt. Sok Cascade-gyereket gondozott tovább, és mosodát üzemeltetett otthonában.
Fields 1914-ben halt meg a Great Falls-i Columbus Kórházban, temetése pedig az egyik legnagyobb volt, amelyet a város valaha látott. Cascade előtt temették el.
Forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Mary_Fields
Az előző játékunk megfejtése: Szeptember 21
Nyertesek:
- kicsiszucs
- HoLaStex Sam
- Pachee
Gratulálunk nektek, a nyereményetek 100-100 aranyrög fejenként! nyeremény igényléséhez keressetek fel bennünket a Support rendszeren keresztül!
Maria felkérést kap, hogy tartson egy jótékonysági előadást Jacksonville-ben, a helyi árvaház javára. Hogy ne utazzon egyedül, John seriff elkiséri, és pontosan megtervezi az utat, hogy időben odaérjenek.
Kiszámolja hát, hogy harminc perc alatt érnek a vasútállomásra.
A vonatút kétszer annyi ideig tart, mint amennyit az állomásig gyalogolnak.
Végül a Jacksonville-i vasútállomástól az előadás helyszínéig negyedannyi ideig kell menniük, mint amennyi időt a vonaton töltöttek.
A feladat: Mennyi ideig tart az utazásuk?
Nyeremények:A helyes megfejtők között kisorsolunk 3*100 aranyrögöt. További minden helyes megfejtő egy bónuszkóddal gazdagodik, amely egy 500 szívet tartalmazó ládát tartalmaz. Kérjük ügyeljetek arra, hogy a Valentin napi esemény 2021. március 08. 12:00-kor lejár.
Beküldési határidő: 2021. március 30. 20:00
A beküldéseket a Support rendszeren keresztül várjuk a Versenyek és nyereményjátékok kategóriában.
A részvétellel elfogadod a Versenyszabályokat.
A The West Times havilap minden hónap első napján jelenik meg.
Főszerkesztő
Mandarinrece
Szerkesztők és közreműködők
Krisztoph Snow
Mono
Klar
Bogyo
Oldfox
Simple
Syntex
Elérhetőség
Kapcsolat: https://support.innogames.com/connect/west/hu
E-mail: info@team.the-west.hu
Archívum: https://wiki.the-west.hu/wiki/The_West_Times
Minden tartalom esetén a beküldési határidő az adott hónap utolsó napján 12:00 óra. » Beküldési részletek Ez alól kivételt képeznek a nyereményjátékok beküldési határideje alkalmanként, Ez esetben külön feltüntetésre kerül a beküldési határidő.
Nyereményjátékok alkalmával szeretnénk közzétenni a nyertesek játékosneveit. A feltételezésünk az, hogy a játékosok egyetértenek azzal, hogy a nyertes nevét megemlítjük. Ez vonatkozik hirdetésekre és minden más beküldésre is. Bárki, aki ezzel nem ért egyet, kifejezetten jelölnie kell a megoldás benyújtásakor.
A Vadnyugati novellában megjelenő tartalom teljesen fiktív jellegű, továbbá az oldalon felelhető filmkritikákban megjelenő filmek korhatárosak lehetnek. Minden tartalom csakis saját felelősségre tekinthető meg. A The West mentesül minden felelősségvállalás alól ilyen esetekben.