Logor.png
Innogames
West side quest.png
West side object.png
West side success.png
West side job.png
West side duel.png
West side artisan.png
West side city.png
West side fort.png
West side adventures.png
West side shop.png
Facebook Youtube
Twitter
Innen: The-West wiki HU
The West Times logo.png


Augusztusban elérhető kalandok
{{{2}}}px
Barátság hete
Eredmenyek baratsag.png
07.29. – 08.09.
Eléréshez szükséges:10-es szint, Mentsd meg a kocsmát, 2. rész
Jutalmak:A barátáságkarkötőd
Ismételhető:Képességpont

Bővebb információkért kattints ide.
Invisible.png


{{{2}}}px
Egy alom kiscica
Eredmenyek macska.png
08.08. – 08.15.
Eléréshez szükséges:10-es szint, Mentsd meg a kocsmát, 2. rész
Jutalmak:Cicanapi emléktárgy
Ismételhető:Képességpont

Bővebb információkért kattints ide.
Invisible.png


{{{2}}}px
A Colcord történet
Eredmenyek friends.png
08.11. – 09.30.
Eléréshez szükséges:Mentsd meg a kocsmát, 2. rész
Jutalmak:Colcord lova


Bővebb információkért kattints ide.
Invisible.png


{{{2}}}px
Henry szabadságon
HSZ.png
08.15. – 08.31.
Eléréshez szükséges:51-es szint, Mentsd meg a kocsmát, 2. rész
Jutalmak:A helyettes szakácskönyve


Bővebb információkért kattints ide.
Invisible.png


{{{2}}}px
Aratási idő
Harvest time3.png
08.22. – 09.16.
Eléréshez szükséges:10-es szint, Mentsd meg a kocsmát, 2. rész
Jutalmak:Indián szertartási nyakpánt, Örölt turbóteknős páncél


Bővebb információkért kattints ide.
Invisible.png


{{{2}}}px
Munka Napja
Eredmenyek munkanap.png
08.27. – 09.03.
Eléréshez szükséges:10-es szint, Mentsd meg a kocsmát, 2. rész
Jutalmak:Grillkötény
Ismételhető:Képességpont

Bővebb információkért kattints ide.
Invisible.png



Aktuális frissítések


  • 2.129-es frissítés
    • Az új vasútállomás nevű kalandsor 75-ös szinttől érhető el, viszont az első küldetés lezárásához a játékosnak fel kellett vennie egy szürke cowboy kalapot, aminek a hordhatóságához 80-as szint szükséges. A kaland követelménye megváltozott, mostantól egy elegáns vászonkalapot kell felvenni a lezáráshoz.
    • Művészlélek szett: Egy új különleges szettet hoztunk létre, amelyet versenyek/játékok alkalmával lehet nyerni.
    • Egy ritka terméket rejtő hátizsák: A vonatjegy, fakereszt és az elixír eltávolításra került a ritka terméket rejtő hátizsákból.
    • Charles Goodnight csatos övének helytelen volt az ikonja.



  • 2.130-as frissítés
    • Művészlélek szett: A szett utolsó darabját is elkészítettük, amely a művészlélek köténye. Az előző frissítésben látható festőecset és festőpaletta is jobb kezes fegyver, így a többi szettdarab és ennek a köténynek a viselésével lehet a maximális szettbónusz értékeit élvezni.
    • 2020-as Munka napja: Az idei évben a vadnyugaton lehetőséged nyílik arra, hogy megszerezd a grillmester kalapját. A kalandsor lezárása esetén tudod megkapni ezt a kalapot jutalomként. A kalandsor azon játékosok számára elérhető, akik lezárták a Munka Napja kalandsort.
    • Szalonnásbab új neve: Sült szalonna és bab
    • Kijavítottuk azt a hibát, hogy ha az ellenfél hordójára lőtt a játékos akkor az KO-nak számított.


Hirdetések
Plakátok felragasztása.png
Achilleus1999 hirdetése
V1-en vennék aranykereszteket korlátlan mennyiségben, ártól függetlenül.
Old Bear Hunter hirdetései
Párbaj: Ha Floridán szükséged van nyertes párbajra, ne habozz, támadj engem! Elfogott körözött személy kell? Ne keress tovább, itt vagyok én! Előnyök: Nem fogsz sértegető üzeneteket kapni. Nem fogom megharagudni rád. Bármikor segítek. Hátrány: KO-s párbajban nem tudok segíteni.
Piac: V1 és Louisiana világáról vinnék Floridára Revere lovat és további Revere ruhákat, amikor piacolhatóak lesznek az új cuccok. Ha tudnál segíteni ebben, ne csigázz, keress meg!
Lacx hirdetése
Floridán muzsikus nyerget vennék, ha van eladó, illetve tudsz eladóról, kérlek írj TG-t!
Suhipuhi hirdetése
Folyamtatos pénzszállítás Floridáról V1-re. Több lépcsős, fokozott biztonsági intézkedések mellett! Roncsolás-mentesen nem nyitható pénzszállító tasakokban! Jutalék nélkül! Floridán kapod, V1-n adod!
Plakátok felragasztása.png


Interjú - Robert117

Bevezetésként kérlek mondj pár szót magadról, West-es történetedről.

Először is köszönöm a megkeresést! A játékot 2011 januárjában kezdtem, és szerencsére egy kiváló közösségbe sikerült kerülnöm, ahol sokat tanulhattam. Számomra a csapat szintű játék, és a jól működő baráti közösség adja a legnagyobb élményt. Mindig keresem az új kihívásokat, amelyek folyamatos motivációval látnak el, így még ritkaság gyűjtő is voltam. (Sajnos ezek jó részét fel kellett áldozni a két és fél éves kihagyásom utáni gyorsabb felzárkózás érdekében.) Összességében meglehetősen eseménydús a "pályafutásom". Teljesítményközpontú a játékom, mindig próbálom a legtöbbet kihozni magamból, és a környezetemben lévőket is ebben próbálom támogatni.


Riportunk fő témája az építés, és az általad kihirdetett építőverseny. Mi a véleményed az építésről, mint játékbeli elemről?

Abszolút nem az én területem, mivel komplex PVP-játékosnak tartom magam; leginkább az erődharc és az MPI köt le. Az építés mára már megkerülhetetlen, hiszen messze a legjobb fejlődési lehetőség, elég csak a rangsorra nézni. Teljesen más típusú játékmenetet igényel, mint ami engem jellemez. Ugyanakkor meg tudom érteni azokat a játékostársaimat, akik ebben látják a kihívást, és a játék ezen területével szimpatizálnak. Mérhetetlenül sok kitartás és szervezés van a legjobb építők teljesítménye mögött, ami véleményem szerint tekintélyparancsoló.


Hogy jutott eszedbe az ötlet, és mi indított a városépítő verseny megvalósítására?

A floridai Cats Ville építő verseny legfőbb célja kezdetben a városban lévő játékosok szintlépéseinek segítése volt. Régi arizonai barátom mentalitását szeretném továbbvinni; "nem nagy emberré válni nagy dolog, hanem másokat is azzá tenni". Szerintem ez egy olyan érték, amelyet érdemes képviselni itt a játékon belül is.


Ütköztél-e bármiféle problémába, miközben kitaláltad a verseny lebonyolításának menetét?

A tervezés szerencsére az erősségeim közé tartozik. Törekedtem minél színvonalasabb megmérettetést létrehozni, és ennek érdekében többek véleményét is kikértem. Végül így lett egész Florida számára nyitott a verseny, a városi határokat átlépve.


Szerinted eljutott-e a híre a játékosok nagy részéhez, és hogy fogadták?

A rendelkezésre álló eszközeimet használva próbáltam minél több játékoshoz eljuttatni. Valamint viszonylag korán, 1 hónappal az indulása előtt elkezdtem hirdetni. Szerintem aki valamennyire is figyel arra, hogy mi történik körülötte, találkozott is vele. A visszajelzések pedig egészen pozitívak voltak, olyannyira hogy az felülmúlta a várakozásaimat.


A versenynek ugyan még nincs vége, de mik a tapasztalataid? Beváltotta e a hozzá fűzött reményeidet?

Elnézve a résztvevőket, és a verseny friss állását, szerintem elégedett lehetek. A város bár idén alakult újjá, olyan közösség és hangulat uralkodik, aminek mentalitása átterjedt az építőkre is; egészséges versenyszellem mellett, egymást segítve dolgoznak, méghozzá nagyszerűen.


Újra megpróbálnál hasonlót szervezni, és lenne amit másképp gondolnál?

A városon belül mindig van valamilyen verseny, most is fut még az építő versennyel párhuzamosan is egy program. Amint az egyik véget ér, szinte már indul is egy másik. A várostársak is partnerek ebben, korántsem vagyok egyedül még a szervezésben, ötletelésben sem. Remek emberek vesznek körül, szóval szerencsésnek mondhatom magam. Számtalan dolgot szeretnénk még együtt megvalósítani.


Végezetül javasolnál-e hasonlót szervezni más világon, más játékosoknak is?

Jó érzéssel töltene el, ha ebből a példából merítve máshol is szerveznének hasonló versenyeket a játékosok. Anyagi szempontból viszont ez nagyon nem jó ötlet, hiszen egy komoly verseny komoly ráfordítást is igényel, amit hosszú idők kemény munkájával lehet csak előteremteni. Ennek ellenére azt gondolom, hogy a közösségre, élményekre fordított sok-sok millió dollár nem kidobott pénz. Arra biztatnám a játékosokat, hogy szánják rá az idejüket és vegyék a fáradtságot különböző versenyek, programok szervezésére. Ezek szerintem elengedhetetlen dolgok egy jól működő közösségben.


Köszönöm az interjút, nekem nagyon tetszett, és bízom benne, hogy sok játékos kap kedvet most hasonló közösségi versenyek szervezéséhez.

Szerző: Monó



Filmkritika - Nincs bocsánat


A tartalom eléréséhez kattints a sárga mezőre!

A film megtekintése 16 éven felülieknek ajánlott és felkavaró elemeket tartalmazhat!
Nos, hát hölgyeim és uraim... Egy igazi klasszikussal állunk most szemben. Egy igazi klasszikussal, amit Clint Eastwood rendezett és amiben a főhős Will Munny neve a játékunkban is megfordult egyszer régen... Igaz nem épp, úgy néz ki a szett, mint a filmben, de mikor meghallottam a nevét a történetben, még én is örültem kissé, ahogyan most talán némely társam is. Na, de a lényegre térve... Ezt a filmet én nem ajánlom azoknak, akiknek túl szép a lelkük és nem képesek káromkodni, mert bizony ebben a filmben hangzik el jócskán elég sok nem szép kifejezés, szóval csak olyan bírja megnézni, aki bírja, még gyomorral is, mivel a film besorolását tekintve, hogy tizenhat éven felülieknek ajánlott szerintem, még olyan elemeket is tartalmaz a történet, ami nem épp kiskorú gyermek szemének készült... De hát persze ilyen ez a vadnyugat... Ami lehet nem gyermekekről szól, viszont ezt a történetet kifejezetten csak érett gondolkodású embereknek tudom ajánlani, márpedig, ha jól értesültem abból van játékunkban nem is kevés. De persze, így szép és jó az új netes vadnyugat. Átalakult a világunk. Ami régen nézelődés volt egy-egy párbaj alatt, ahogy a filmben is lehet tapasztalni, úgy manapság az online térben, már nem lehet azt kiáltani, mint a filmben tette egyik szereplőnk, miszerint kb.: "Nincs jobb dolgotok?" De talán, így van ez rendjén, elvégre az élet változások sokasága. Aki régen bandita volt, az manapság körözött bűnöző, például bankrabló. Amit pedig a rég letűnt időkben bankrablásnak hívtak, azt napjaink csak elítélendő terrorcselekménynek nevezi hozzávetőlegesen persze. Én nem azt mondom, hogy nincs rendjén a szavak jelentésének megváltozása, én csak annyira szeretnék kilyukadni, hogy e havi filmünk is arról szól, hogy az emberi lélek folyamatos változáson megy keresztül és aki ezt nem képes látni az vagy vak vagy elvakult állapotba került valamitől, például saját szenvedélyétől, amit esetleg játéknak nevez, de, már mindannyian tudjuk, mi, akik kicsit is felnyitottuk szemünket a valóságra, hogy több a játéknál ez a jelenség, amit az Innogames adott ki és the-westnek nevezett el. Más különben miért is játszanák többen felnőve is? Éppen ezért ehhez a filmhez én a történetben is megjelenő valamint az általam felnőttek italaként elnevezett Big Whiskeyt ajánlom fogyasztásnak, amit talán Eastwood is jócskán elfogyasztott egy-egy levágott malac kíséretében... S hogy miért is hoztam szóba most épp a malacokat? Hát nézze meg a filmet minden tizenhat éven felüli sorstársam és látni is fogja a választ erre a kérdésre... Igaz? :)
Szerző: Krisztoph Snow



Vadnyugati novella

A valósággal való bárminemű egyezés vagy tévedés kizárólag a véletlen műve, ez csak egy történet általam!,


Indiánnyár túl a világon

Avagy: Hogyan tanuld meg elengedni a testedet egy magasabb létezésre...


Sokáig azt hitte főhősünk, hogy a test és Ő egy anyag. De ez nem, így van. El is mesélem, hogy miért.

Minden egy jégesővel tűzdelt nyári esten kezdődött. A Hold, már feljönni látszott az ég peremén, de, még nagyon is a Nap uralkodott ezen a kései délutánkor. Történetünk egy indián táborról szól, melyben csoda történt. Egy anya életet adott egy sámán fiának, ami valljuk be elég ritka esemény, hiszen tudni illendő a sámánok éppúgy nőtlenséget fogadnak, mint az egyházmegyei papok, telepesek, akik a nagy vízen túlról érkeztek az apacsok és egyéb természet közelibb nép földjére. De itt most nem is ez a lényeg.

1792. Szeptember 11.

De tudjátok, mire jöttem rá? Annyian meghaltak és gyanítom, még fognak is elhunyni én előttem és ezért terveztem el, hogy nem én leszek a következő. Ám, ha végül példának kell is lennem legyek végre elrettentő...

- De akkor mit tervezel, mi jár a fejedben, innentől egészségesen fogsz élni, hogy ne érjen el téged is ideje korán a nagy kaszás? - szakította félbe a gondolatom az öreg sámán apám, mivel látott a gondolataim mélyére, már megint.
- Hát, ha egészségesebben nem is, de van egy tervem, hogy világ körüli útra induljak, hiszen meg fogom keresni és remélhetőleg találni azt, amit, már én előttem sokak kutattak, de még senki nem találta meg, legalábbis jóval kevesebben, mint én gondolom. Én bizakodó vagyok ennek kapcsán. Talán a legbizakodóbb, és ha sikerül, akkor nem csak én élhetek, még tovább jó hosszú ideig...
- S mi után fogsz expedícióra indulni akkor?
- Meg fogom keresni a ,,Halhatatlanság Receptjét!"
- Hát, ahhoz egy örök életűbb bolygó is kéne... Hiszen lesheted, hogy örökké élsz, ha közben körülötted mindenki elpusztul mindeközött maga a tér is.
- Nevethetsz, belém köthetsz, de a változás is pusztán csak rajtunk múlik...
- Rajtunk igen! De, ha azt akarjuk, hogy a sápadt ember ne terjessze el a gépkocsit a világon, ahhoz ennél kicsit több motiváló beszéd kell, hiszen a szép szavakból nem lehet előre jutni...
- Majd meglátod mesterem, én leszek a sápadtak megmentője... S ha ehhez az kell, hogy ideje korán leigázzuk őket, hogy ne sikerüljön a jövőbeli tervük a civilizáció oltárán, akkor viszont nekünk nagyobb jóval kell előrukkolnunk a jövőnk érdekében.
- Hát mindenesetre sok sikert... Ha időközben feleszmélnél és elmúlna a rózsaszín köd várlak a sátramban én mindig... A sápadt ember lássuk be erősebb mi nálunk!
- Az lehet, hogy erősebbek, de Ők sokkal kevésbé élnek a természetben és vajmi keveset ismernek belőle. Én pedig ezért indulok el egy jó hosszú túrára. Valahol csak megtalálom azt a bizonyos receptet. Ha egy munkában nem is, de ha kell, én állítom elő, elvégre én vagyok e föld leghatalmasabb sámánjának a fia.
- Köszönöm ez a bók igencsak jól esik, de kérlek, azért gondold át, mielőtt tényleg nagyobb fába vágnád a fejszédet! Ahhoz a recepthez nem olyan nagyon egyszerű hozzájutni, mint, ahogy azt köztünk sokan gondolják.
- Igyekszem visszatérni hozzád édesapám.

Azzal el is kezdtem a pakolást a zsákomba, mit a törzsünk összekészített számomra és végül elbúcsúztam a szüleimtől. Apámtól a legnagyobb sámántól - végül édesanyámtól is, aki több dolgot pakolt részemre, mint kellett volna, hiába, nem akarta, hogy bármiből is hiányt szenvedjek, mert ő már csak ilyen gondoskodó, hogy a jövőre is gondol, nem, úgy, mint sokak anyja, akinek épp elég, hogy megszülte gyermekét végül el is dobja magától a mai világban. Nem… az én édesanyám egyáltalán nem ilyen. Talán ezért is boldogul egy indián népcsoport jobban manapság az újkori embereknél is.

1 nappal később...

Még csupán egyetlen napja menetelek megállás nélkül, de, már most, úgy érzem, hogy a semmi felé vezetnek lépteim. Hirtelen belém hasít a tudat, hogy mi van, ha ez tényleg, így van, ha halálba indultam, ha igaza volt minden egyes szava apámnak. De nem! Egy rövidebb pihenőt követően, már másképp is gondolom, biztosan csak kissé megfáradtam. Ám pont, már induláshoz készültem újbóli lendülettel, hallani véltem valamit a távoli bokrok közül...

Tartottam tőle, hogy ez egy medve lesz... A nyöszörgésből ítélve!

De miután puskámat felé szegeztem valami egészen más bontakozott ki az árnyak közül...

Egy lány volt! Egy sápadt kisasszony és éppen ébredezett. Hogy miképp került pont ide a bokrok közé, még sejtelmem sincs, de kipuhatolom rögvest, csak keljen fel egy pillanat alatt:

- Szervusz! - köszöntem felé udvariasan.

Kissé, még a szemét törölgette, de lassan visszaköszönt felém.

- Üdvözöllek!
- Mit keresel ebben a bokorban, ha szabad érdeklődnöm?
- Ó, hogy ez egy bokor lenne? Azt hittem ez a saját ágyam otthon. Olyan kényelmes volt itt, hogy fogalmam sincs hirtelen, hogy kerültem ide be.
- Peter vagyok. Téged, hogy hívnak?
- Az én nevem Paula. - jelentette ki, majd hozzá is tette kérdezve - Milyen évet írunk? Hány óra lehet?

Na, ez most meglepett... Vajon túl sokáig aludt, hogy nem tudja melyik évben ébredt fel? Talán kómába eshetett? Na, de lényegtelen, majd én kiderítem, mi járatban lehet, ezért válaszolva neki a következőt mondom...

- 1792 és jelenleg pontosan délre jár az idő. Kómában voltál ebben a bokorban?
- Hajaj! Ez egy elég hosszú kóma, úgy hiszem, csak épp azt gondolom visszafelé sült el az idő, mint, ahogy nagyon nem kellett volna. Most caflathatok, majd vissza a saját koromba. Mindegy! Köszönöm az információt, de sietnem kell, mert amiért én jöttem azt a városban találom meg és kezdek kifutni az időből.
- Kérlek. Avass be! Mit jelentsen az, hogy az időből kezdesz kifutni?
- Ha gondolod, gyere velem, útközben elmesélem az én örök történetemet, de már tényleg indulni kell!
- Rendben, akkor indulásra fel. - válaszoltam neki. Ki tudja, lehet, ez a lány rejti a halhatatlanság receptjét, amiért alapból útnak indultam azon információk alapján, amiket most kezdtem megtudni ő tőle. Lehet, hogy sápadt a bőre és túlontúl világos is, de attól, még én simán elbírom képzelni. Hogy ő lenne ennek a kornak a megváltója? Azt mondjuk, még nem hiszem, de hogy sokat fogunk köszönni neki, azt, már azért sejtem.

Útközben elmondta, amiért én egy pillanatra nem is hittem a fülemnek, hogy Ő valóban egy másik korból érkezett. Ahol a világos bőrűek uralkodnak, a civilizált emberek. Ahol győzött a technológia, ahol végül tönkre tették a bolygót. Egy tudós segített neki (teljes titoktartásban), hogy visszajöjjön a mi korunkba és elmondja nekünk és az itteni sápadt arcúaknak, hogy ne hagyják az itteni vezetőknek elterjeszteni a gépkocsit, és hogy ne nyerjen térhódítást az ipari forradalom, ami háttérbe szorítja a rézbőrűeket is.

Továbbá elmondta, még azt is, hogy ahhoz, hogy sikerrel járjon, azért jött ebbe a korba, mert itt köztünk írták alá azt a bizonyos egyezményt, amely tartalmazta, annak a bizonyos feltaláló találmányának tömeges gyártását. Paula pedig eltervezte, mert ő ilyen tervezgetős, ahogy én is, hogy, ha szép szóval nem mennek bele a kérésébe, miszerint ne írják alá az egyezményt, akkor előveszi a jövőből hozott szuperfegyverét és kiiktat minden olyan embert, aki támogatja az egyezmény aláírását. Állítása szerint Ő, ha, már neki sikerült egy tudós segítségével a múlt utazása, bejárása, akkor ő nem hagyhatja, hogy az emberiség elkövesse élete legnagyobb hibáját és kizárólag csak a szent cél érdekében tenné meg a b tervet.

Azt hiszem megoldást találtam az én problémámra is. De ehhez kelleni fog sámán apám és jó anyám is. Csak nem hinném, hogy mennyire mennének bele a probléma megoldásába.

Egymás mellett lovagoltunk két paripán, amelyekre menet közben találtunk. Míg ügettünk feltettem a kérdésem újdonsült Barátnémnak.

- Figyelj, már, én teljes mértékben megértem a döntésed és hiszek is neked mindent, amit elmondtál. Nekem is volt egy tervem, hogy megtaláljam a halhatatlanság receptjét, de, már látva a jövőt érezve, hogy honnan jöttél nem hiszem, hogy ez a terv valóban sikerülni fog. De, ha engem és szüleimet elvinnél tovább a te korodba, azzal, úgy hiszem, kijátszanám a halált. Nos, mit szólsz az én tervemhez? Ezek a népek itt szerintem mindenképpen alá írják azt a papírt, viszont én nem szeretnék velük elhalálozni. Magaddal vinnél minket, ha lehetne rá bármilyen mód? - érdeklődtem a felvezetést követően.
- Ez ennél kissé bonyolultabb, mint ahogyan kérdezed. - kiáltotta felém a szelet túlharsogva, majd hozzá is tette - A tudós barátomtól azt a parancsot vagy tanácsot kaptam, hogy, ha tehetem ne nagyon nyúljak bele a jövő alakulásába esetünkben a múltéba, vagyis a jelenbe. De, ha ezzel végzünk és lezárhatjuk a történetet, tudok beszélni a kollégámmal, mielőtt hazajutok. Na, akkor felteszem neki a kérdést és megteszek minden tőlem telhetőt.
- Rendben, köszönöm szépen. - mosolyogtam felé.

Mikor beértünk az adott kisvárosba éppen egy pisztolypárbaj kellős közepébe csöppentünk. Lassan átsomfordáltunk a két haramia mellett lovainkon. Néztek rám, mit keresek ebben a városban, mikor világosan megmondták, még anno 1789-ben, hogy ki vagyok tiltva. Akkoriban volt pár problémám az akkori kocsmárossal, de az óta, már megbékéltem vele is. Legalábbis magamban elrendeztem a dolgot hosszas apámmal való beszélgetést követően is, viszont a kocsmáros gyanítom, még azért pikkelhet rám valamennyire. Azt, hogy mennyire, sajnos nem tudom, mert itt a vadnyugaton rövidebbek az átlagos életévek, mint, ahogy lánnyal való beszélgetésben meg tudtam a jövőnek ezt a részét is. Viszont én hiszek a túlvilágban, hiszem, hogy, még ott is pikkelhet rám az örök kocsmárosunk. Már csak azért is hiszek, még jobban a túlvilágban, mert épp nem rég derült ki számomra, hogy képesek a jövőben időt utazni a múltba vissza bizonyos emberek bizonyos titkok folyamatában. S ha létezik az a rejtélyes idő bebarangolása, azaz utazása, akkor miért is ne léteznénk mi is a halálunk után? S lehet, hogy időparadoxonok jöhetnek létre az időutazás következtében, de, ha jól vigyázunk a szabályok betartására, akkor talán egy szebb világ is létre jöhet a jövőben egy alternatív világot kialakítva.

Pár perccel később…

Miután lezárult a banditapárbaj a két ember közül az egyik természetesen, ahogy az szokott lenni elterült a talajon. Hogy talajgyakorlatot végzett-e azt én nem tudhatom, mindenesetre mi inkább jobbnak láttuk, hogy tovább álljunk az utunkon. Mielőtt bármibe is akaratlanul beleavatkoznánk…

A hivatal felé vettük az irányt és mikor végre megérkeztünk leszálltunk a táltos paripáinkról és siettünk az épületbe. Amikor végül beértünk, Paula hirtelen a semmiből elkezdett szavalni. Valahogy, így hangozhatott a műve:


„Ima az emberiséghez...

Talán, majd megértitek, végre
Ha házaitokat látjátok összedőlve
Mennyi, de mennyi bosszúságot okoztunk
Istenünk csak zokog a jövőben, már miattunk!

De ne légy buta és ne légy átkozott
Ne legyél tapintatlan, ki kárhozott
Hiszen hiába is írom, soraimat
Ha semmi nem érint meg ez alatt!”


A verset követően…

Miután ezt a pár versszakot elszavalta a lány, a vezetők nem tudták, mire vélni az elhangzottakat, ahogy a hirtelen felszólalást sem. Hogy, majd pont nekik mondják meg, hogy ők mit tegyenek?! Nem mondhatnám, hogy ennek ellenkezője volt az általános vélekedés az eseményről. Magyarán nem igazán tetszett nekik a lány mondanivalója. Meg, úgy alapból is, mi az, hogy lebutázza őket egy jött-ment „kislány” és egyébként azt sem értették, miért zokogna az Isten a jövőben… Hiába, hogyha az ember elé tolják magát a keserű valóságot, ami a jövőben fog megtörténni esetleg, akkor az ember nem tanul, nem okul, ugyanolyan marad a felfogása, mert nem ő élte meg a jövőbeli eseményeket. S ráadásul, még azt is megmerem kockáztatni, hogy talán ugyanabba a hibába esnek bele, mintha el sem hangzott volna előttük ez a szép alkotás. Mert nekem tetszett részemről Paula verse. Viszont a közvélekedés más volt. Kitört, hát a káosz, az anarchia a teremben, mindenki kiáltozni kezdett Paulával ezért hát Ő nem is tehetett mást, minthogy elővette a B tervet.

- Maguk akarták! – szólt, mintha, már érezte volna, hogy erre kell vetemednie és nyugodt lelkülettel benyúlt hosszú kabátjának a zsebébe, majd előhúzta onnan a jövőbéli tudósától hozott rejtett bombáját.

Hamarosan pár másodperccel ez után kitört a pokol… De mielőtt bármit is tett volna gyorsan a nyakamba akasztott egy arany kereszthez hasonló láncot, ami az ő nyakán is rajt volt. Elég tág volt ezért körbe ért mindkettőnket. Vajon nem csupán időutazó, de boszorkány is ez a lány? Maximum, annak nézhettem csak most, mert azt mondta, hogy ez a lánc véd meg minket a robbanás hatásának erejétől, mire kifutunk a teremből. Kioldotta a bombát, majd el is dobta gyorsan a városatyák közepébe. Mi pedig, ahogy tudtunk, nyakunkon a lánccal elkezdtünk rohanni kifelé a tárgyalóteremből, mint, akik jól végezték dolgukat. A végén, mire ennek vége lett persze megtudtam tőle, hogy a lánc csak a placebo hatás miatt kellett, hogy ne féljek feleslegesen, de ennyivel is okosabb lettem most. Most, hogy este ültünk a lovainkon hajtva visszafelé a táboromhoz, megkérdeztem tőle a leglényegesebb kérdést, ami csak jelenleg a fejemben járhat…

- Paula! Mi lesz, ha ennek, így nem lett vége?
- A felől ne aggódj, ennek, így biztosra veszem nem lesz vége. Máskor is tervezek ilyen szavalásos robbantásokat. Addig, ameddig az egyik nem válik be. Egészen addig, amíg rá nem jönnek, hogy én valóban a jövőből utaztam erre a kies tájra.

Ekkor, már szerettem volna feltenni neki, még egy jó kérdést.

- Hogyan utaztál közénk? Milyen módszerrel?

Nem érkezett válasz tőle. Gondolkodott, hogy vajon mit válaszoljon. Erősen gondolkodott, ezt érezni lehetett közöttünk a levegőben, látni is lehetett rajta, hogy megviseli valami. Talán egy titok?

- Na, jó! – szólalt meg végül, majd tette hozzá szavához – El kell mondanom neked valamit… Én nem is a jövőből jöttem. Én nekem valójában csak látomásom volt. Nem másról, mint az eljövendő időkről, ahogyan arról is, hogy milyen veszélyeket tartogatnak a most jelenleg piacra készülő gépkocsik. Tudod, én nem teljesen voltam veled igazán őszinte. Én nekem a foglalkozásom nem más, mint egy... Szóval jósnő vagyok.

Ledöbbentem. Ezért menten válaszra is nyitottam a szám, de közbe vágott Ő:

- Tudom, undorító dolog a hazugság, de képtelen voltam elmondani az igazat, miután a férjem, aki mellesleg egy utolsó átokfajzat kidobott a bokrok közé, mert elkábított, mivel nem kellettem többé neki. Mellesleg jegyzem meg, hogy érdekből kellettem neki, addig is csupán. Tudom mindez nem mentség, de, ha van esély rá vagy bármi mód, hogy megbocsáss, én bármit megteszek.
- Egy kérdést várok csak tőled: Ezek szerint te egy boszorkány vagy! – folytattam volna mondatom, de ekkor:
- Nem mondanám magamat boszorkánynak, nálunk ez a jelző igencsak sértőnek minősül, jobb szeretem a látó megnevezést.
- Nálunk nem sértő a boszorkány szó, mivel én indián családból származom, apám is a szellemekkel foglalatoskodik sámán lévén. Ezért bármekkora hazugságot is mondtál részemre, én nem haragudhatok rád, annál is inkább, mert én sem voltam veled teljesen őszinte. Noha elmondtam neked az én tervemet is, hogy a halhatatlanság receptjét keresem, valójában nem csak ezért indultam útnak. Tudod, a törzsemben szörnyű váltóláz és egyéb nyavalyák tarolják a csapatunkat. A tábor fele szinte, már sajnos el is halálozott közülünk. Szóval, ha végül is, úgy döntenél, hogy mégse tartanál velem a törzsemhez, azt én teljes mértékben megértem. – mondtam végül neki.
- Én sem pártolok el tőled, ha te neked ez, így rendben van, hogy én egy „boszorkány” vagyok. Ahogy a férjemmel jóban-rosszban kellett volna élnem, úgy veled én jóban és rosszban is kitartok ráadásul ki tudja… Lehet én is tudok segíteni sámán atyádnak a betegek ellátásával és a nagyszellem kiengesztelésében. – jelentette ki.

Mint olvashattuk Paula szavait, ha egyszer egy sámán és egy boszorkány (elnézést, mert jósnő) összefog, akkor abból csak jó sülhet ki. Na, de vajon, ha Paula tényleg nem a jövőből jött, akkor honnan vannak neki a B terveire szolgáló nagy adag rejtett bombái? Ebben az időben, még hírből sem ismerhette az ember az ilyent, ezért, úgy döntöttem végül, hogy erre is rákérdezek és erre a pontra éppen akkor jutottam el, mikor végre beértünk a törzsbe vissza.

- Paula! – elgondolkoztam leszállva a lóról. Nem kérdezhetek rá erre csak, úgy direktbe. Ezért hát, így kellett folytatnom – A bombáidból, még maradt, ugye? Mármint a további akcióidhoz. – érdeklődtem.
- Maradt, még bőven, miért kérded? – mosolygott.
- Hát, csak azon gondolkodtam vajon, hogyan is jutottál ilyen áruhoz. Nem titkolsz, még el valami lényegeset?

Láttam rajta, hogy most megfogtam. Nyelt egyet.

- Hát, azt gondolom, most, már végképp lebuktam. A DeLorean ehhez a táborhoz közel vár engem az erdőben, de ezt kérlek, kezeld titokként, ha tudsz titkot tartani. Ha gondolod, visszajöhetsz velem… a jövőbe!

S én pedig csak néztem, mint nyúl a nagy adag jutalomrépára, még evés előtt…

Itt a vége fuss el véle, egyenesen a csoda kocsi elébe.'

A többit, már a fantáziátokra bízom, köszönöm, hogy végig kísérted figyelemmel Peter és Paula történetét…

Szerző: Krisztoph Snow



Vadnyugati konyha - TEXASI LEPÉNY


Texasi lepény hozzávalói

A szakácsoknak idővel sikerült legyőzniük a cowboyok konzervek iránti ellenszenvét. A kukorica új ételekkel gazdagította az étlapot.

Hozzávalók:

  • 30 dkg konzervkukorica
  • 4 tojássárgája
  • 6 evőkanál tej
  • 4 evőkanál liszt
  • 15 dkg húsos füstölt szalonna
  • csipetnyi pirospaprika
  • csípős ketchup

Elkészítése:

  1. A tojássárgákat a tejben habverővel simára keverjük, megsózzuk, megpaprikázzuk, és tovább verve apránként hozzáadjuk a lisztet.
  2. Belekeverjük a levétől lecsepegtetett konzervkukoricát és három-négy percig állni hagyjuk.
  3. Közben a szalonnát vékonyra fölszeleteljük, a szeleteket egyik oldalon becakkozzuk, és serpenyőben ropogósra sütjük. Az így elkészített "kakastaréjokat" tálalásig melegen tartjuk.
  4. A szalonna zsírjában a kukoricás tésztából kis kerek lepényeket sütünk, mindkét oldalukat megpiritva.
  5. Sült szalonna szeletekkel díszítve, ketchuppal leöntve tálaljuk.
  6. Körülbelül nyolc lepényt készíthetünk így el.
Texasi lepény.jpg

Syntex is elkészítette eme remekművet, bár meglehet hogy a lepények kissé kifogtak rajta...

Syntex texasi lepeny.jpg
Szerző: Monó



Vadnyugati versek


Prédikátor a vadonban


Élt egyszer egy jó ember
Kezébe sose került rossz fegyver
Nem láttam nála csak a Bibliát
Az ő neve se volt másabb csak John White...

De persze joggal merülhet fel a kérdésed
Hogyha a válasz nem jön fel benned
Vadnyugaton élni, így miképp is lehet?
Nézzünk utána miért jó az emberi természet...

Kora reggel felébredt főhőse a történetnek
Kiment járni a prérit és szétnézett
Fegyvert nem vitt, nem mintha tartott is volna
Magát tagadta volna meg ezzel, ha előbb nem jut pokolra...

De jaj mi történt vele
Rátalált egy bandita fivére
Gondolt egy jót a pap esze
Furfangos ember hírében állt, így megkérdezte...

- Miért vívnál szellemi párbajt egy fegyvertelennel?
Miért nem állnál tovább és hagysz fel végre a vérrel?
Sokkal jobb lenne az élete, úgy talán a népességnek
Ha kell én itt és most képessé teszlek rá és megtérítelek...

De a bandita rideg és számító ember (?) volt
Számított rá persze, hogy érvénybe lép a papi mód
Éppen ezért csak egyszer kérdezett vissza:
- Vajon tud módosulni az, ki életét másra se használta...?!

...Minthogy csak a gyilkosság járt az elméjének sötét bugyrába?
Ha, így is, úgy is meg kell halni nem lényegtelen miképp jut a pokolra?
De a prédikátor, már ajkát épphogy csak válaszra nyitotta
A bandita mintha tartott volna tőle hirtelen tarkón puffantotta...

Talán, már soha nem tudja meg senki ezen a lapon
Milyen választ alakított volna ki a jó öreg papi John
A bandita pedig él, mint a Marci hevesen sajnálatos módon
Nincs igazság ezen a téren sehol sem a Föld nevű bolygón...

Egyébként valakiben nagyon is szép az emberi természet
Valaki pedig azt se képes megérteni, hogy ez mit jelent
De elárulhatom John White titkát, mit a sírba vitt magával:
Aki kardot ragad az valószínű elpusztul ugyanígy a kard által...

Eláruljak, még egy titkot?
Én alkotom minden szavammal John Whiteot
Ha akarom fel is támaszthatom, hogy elbánjon a banditával
Csak, úgy, hogyan is térülhetne meg bandavezérünk a papi áldozattal?

Ízig-vérig sajátos
Hogy a prédikátor nem él fegyverrel sem akkor, se most
Az ő fegyvere a betű a könyvében

Minden egyes betűvel ölni tudna, ha bírna ártani felebarátjának napjaink végtelen éveiben!

Szerző: Krisztoph Snow



Vadnyugati hősök - Annie Oakley


1860. augusztus 13-án az Ohio állambeli Dark megyében született Annie Oakley, születési nevén Phoebe Ann Mosey, amerikai profi mesterlövész.

Nem volt könnyű gyerekkora. Szülei farmerek voltak, apja korán, Annie hat éves korában meghalt. Anyja nagy szegénységben nevelte hat gyermekét, ezért Annienak már tíz éves korában munkába kellett állnia.

Egy helyi családnál volt gyerekvigyázó és mindenes. Önéletrajzában elég horrorisztikus részleteket tárt fel arról a két évről, amit gyakorlatilag rabszolgaként töltött az egyáltalán nem emberséges családnál.

(Pl. büntetésből kizárták a házból télen mezítláb, mert elaludt zoknistoppolás közben.) Egy idő után nem bírta a bántalmazást, megszökött tőlük.

Ügyes kislány volt, nagyon korán kezdett vadcsapdákkal és puskával vadászni, így segített anyjának eltartani a testvéreit. A vadat eladták éttermeknek és szállodáknak. Annyira jól csinálta, hogy mire 15 éves lett, keresetéből a család ki tudta fizetni a farmjukra bejegyzett jelzálogot. A környéken ismertté is vált lövésztudománya miatt.

1881-ben hálaadáskor Cincinnatiben bizonyos Frank Butler, aki egy lövészbemutatóval járta a környéket, 100 dollárba fogadott egy szállodatulajdonossal, hogy bármelyik helyi puskással megmérkőzik, és győz. Könnyen beszélt, mivel mesterlövész volt. Mindenkit le is gyűrt, egészen az utolsó párviadalig, ahol a szállodás az aprócska, alig 153 centis lányt, Annie Mosey-t állította ki Butler ellen. Butler nevetett, amikor meglátta, ki az ellenfél. Annie legyőzte, Butler elveszítette a fogadást. Viszont udvarolni kezdett a lánynak, és egy év múlva összeházasodtak. Nagy egymásra találás volt, évtizedekig jól érezték magukat egymás társaságában. Egy idő után együtt léptek fel, Annie ekkor vette fel művésznévként az Oakleyt. 1885-ben csatlakoztak a Buffalo Bill’s Wild West műsorhoz, amit a közönség imádott. Jó, tudott lőni, de mit csodáltak ennyire rajta? Csak a mihez tartás végett: a mesterlövésznő olyan biztosan célzott, hogy gond nélkül ki tudta lőni férje szájából a cigarettáját. 30 lépésről középen kettélőtt egy élével felé tartott kártyalapot. Bármely levegőbe feldobott tárgyat is mindig eltalált. És tükörből is tudott pontosan célozni.

Aztán egy időre elhagyta Buffalo Bill társulatát,de 1889 ben visszatért. Anyagilag is elismerték, Annie mindegyik társulati tagnál többet keresett, kivéve magát Buffalo Billt. Sok pénzt áldozott jótékonykodásra, rászoruló nőket, gyerekeket támogatott. Buffalo Bill barátságban állt Thomas Edisonnal,aki 1894 ben készített a társulatról filmecskéket, s ezek közt van egy rövidke, 24 mp-es kinetoszkóp Annie-ról és a férjéről. Amit IDE kattintva tekinthetsz meg.

1901-ben komolyan megsérült egy vonatbalesetben, átmenetileg megbénult, és 5 gerincműtéttel tudták csak rendbe hozni. Ettől kezdve csendesebb, színpadi karriert épített.

Lövésztudása idősebb korában sem halványult, még hatvanas éveiben is több rekordot állított fel.

1922-ben autóbaleset érte, ettől kezdve a jobb lábában acélmerevítővel járt. Egészsége lassanként megromlott, 1926 november 23-án, Ohio államban, Darkville-ben vészes vérszegénységben, 66 évesen halt meg.

A férje nem akart nélküle élni, nem evett többé, és 18 nap múlva utána halt.

Források:
https://trendmano.blog.hu/2017/04/23/annie_a_puskas_amazon
https://hu.wikipedia.org/wiki/Annie_Oakley

Szerző: Monó



Nyereményjáték

Az előző játék megfejtése: 1.John Marshall szettje kiváló felszerelés építéshez. (IGAZ) 2.A jelenleg zajló Speed világ 2020 július 29-én zárja be a kapuit. (HAMIS) 3.A nemzetközi eseményszerveren jelenleg az új erődharc képlet tesztelése zajlik. (IGAZ)

A nyereményeket azonnal kiosztottuk helyes megfejtés esetén, így ezzel a játékkal nincs több teendő.


Párosíts össze a személyeket a tárgyakkal:

  1. Buffalo Bill
  2. Phoebe Ann Mosey
  3. Tatanka Ijotake
  4. Martha Jane Cannary
  5. Pocahontas

A - Matoaka ruhaszettje

B - Ülő Bika talizmánja

C - Annie Oakley kockás nadrágja

D - Cody tőre

E - Calamity Jane töltényöve


Beküldési határidő: augusztus 30. 23:59.

A helyesen válaszolók között kisorsolunk: 5X 100 Kötvény

A beküldéseket a Support rendszeren keresztül várjuk a Versenyek kategóriában.
A részvétellel elfogadod a Versenyszabályokat.


Impresszum

A The West Times havilap minden hónap első napján jelenik meg.

Főszerkesztő

Mandarinrece

Szerkesztők és közreműködők

Krisztoph Snow
Mono Syntex

Elérhetőség

Kapcsolat: https://support.innogames.com/connect/west/hu
E-mail: info@team.the-west.hu
Archívum: https://wiki.the-west.hu/wiki/The_West_Times

Minden tartalom esetén a beküldési határidő az adott hónap utolsó napján 12:00 óra. » Beküldési részletek Ez alól kivételt képeznek a nyereményjátékok beküldési határideje alkalmanként, Ez esetben külön feltüntetésre kerül a beküldési határidő.

Nyereményjátékok alkalmával szeretnénk közzétenni a nyertesek játékosneveit. A feltételezésünk az, hogy a játékosok egyetértenek azzal, hogy a nyertes nevét megemlítjük. Ez vonatkozik hirdetésekre és minden más beküldésre is. Bárki, aki ezzel nem ért egyet, kifejezetten jelölnie kell a megoldás benyújtásakor.

A Vadnyugati novellában megjelenő tartalom teljesen fiktív jellegű, továbbá az oldalon felelhető filmkritikákban megjelenő filmek korhatárosak lehetnek. Minden tartalom csakis saját felelősségre tekinthető meg. A The West mentesül minden felelősségvállalás alól ilyen esetekben.