The West Times 2021. február
Jutalmak:Új bőr orvosi táska
Bővebb információkért kattints ide.
Jutalmak: Szív, tapasztalat
Bővebb információkért kattints ide.
Jutalmak:karaktercím
Bővebb információkért kattints ide.
Jutalmak: Szív
Bővebb információkért kattints ide.
Jutalmak: Karaktercím
Bővebb információkért kattints ide.
Jutalmak:tapasztalati pont, Lakota takaró
Bővebb információkért kattints ide.
Jutalmak:Kötvény, Buff
Bővebb információkért kattints ide.
Jutalmak:Kötvény, Bill Hickok pókerkártyái
Bővebb információkért kattints ide.
- 2.141-es frissítés
- A Mikulás szettdarabok mostantól árverezhetőek.
- A hamiskártyás, fejvadász, állomásvezető és mozdonyvezető szettek eladhatóvá váltak az utazó kereskedő számára.
- A vásári szettdarabokat és bónuszát új értékekkel láttuk el, szintenként számolódnak az értékei.
- A hétalvó szettnek megnöveltük a regeneráció bónuszát.
- 8 új küldetés vált elérhetővé Angusnál.
- Egy ideje a Bohóc cipője nem volt megszerezhető a cirkuszból, mivel nem jelent meg jutalomként. Kijavítottuk ezt, ismét megszerezhetővé vált.
- Achilleus1999 hirdetése
- V1-en vennék aranykereszteket korlátlan mennyiségben, ártól függetlenül.
- Gerry Soprano hirdetése
- Hawaiion termékeket vennék korlátlan mennyiségben.
- Biersack hirdetése
- Január 7-én volt 10 éve, hogy elkezdtem a játékot és ezért csináltam egy kis születésnapi kvízt. Ennek a tartalmát a Floridás profilomon láthatjátok, Biersack néven.
- Kill Bill hirdetése
- Jacksonvillen keresem azt az illetőt, akinél Piros mágikus kalap található. Szeretném megvásárolni ezt a holmit.
Mit gondolsz minek köszönhetőek a régmúlt idők elért sikerei?
- Röviden fogalmazva az összetartásnak, sikerült kemény munkával olyan összetartó szövetséget kovácsolnunk amivel bármit el tudtunk érni és ez még mai napig így van mikor visszatértem két régi barátommal beszéltem pár szót a játékról és ők is az inaktivitás okozta törlés kapujából ismét visszatértek a játékba. Persze már másképp mint azelőtt de itt vannak.
Anno mikor elkezdtél játszani először emlékszel-e, de hogyan találtál rá a játékra?
- Egy étteremben voltam tanuló ahol pár pincér és szakács is játszott a játékkal. Nekem is megtetszett és eléggé be is szippantott.
A játékból való korábbi távozásodat mi árnyékolta be?
- Iskola után kiköltöztem külföldre és már luxusszámba ment a játékra fordítható órák mennyisége, de ez nem csak velem volt így, most hogy visszatértem és látok pár régi játékostársat nagyon örülök nekik, de aztán jönnek az emlékek, azokról akik már nincsenek itt.Rengeteg tárolt adatom van a mai napig ebből az időszakból (névlisták, beszélgetések, videók, fényképek) és meg sem tudnék tőlük válni...
Hit, erő és akarat. Eme jelmondat mit jelent szemedben?
- A kezdetekben már javában voltak komoly városkapcsolatok illetve később szövetségek mikor nekiálltam játszani, így a lézengő játékosokat és városokat karoltuk fel akik csak úgy elvoltak a prérin, ez a későbbiekben a többségnél változott. Lett céljuk és motivációjuk, így idővel szövetségünk nekiállt gyarapodni míg ha emlékeim nem csalnak majd ezer fővel büszkélkedhettünk és tudtunkon kívül olyan eredményeket értünk el amiről fogalmunk sem volt. pl hosszú időn keresztül volt az OOHG a világon (itt az összes érintett játszó országra gondolok ) a legerősebb szövetség és ha jól emlékszem ez a költözésig így is maradt. De neked sem tudok talán sok újat mondani hiszen részese voltál a történelmünknek. Szövetségünk jelmondata ezt jelképezte, hogy akarattal,erővel és hittel bármit el lehet érni.
Mi hozott vissza a játékosok közé a nyugatra?
- Hát kaptam egy törlésre figyelmeztető levelet és őszintén szólva sajnáltam volna a karaktert.
Hogyan jellemeznéd tevékenységi köröd a múltban és mennyit változott azóta a karaktered élete?
- Ha röviden szeretnék fogalmazni akkor azt mondanám ég és föld.
- Ha vannak még olyanok akik emlékeznek régen volt a honlapon egy ötletelős felület, kb 2010 környékén tettem javaslatot arra, hogy rendezzünk világok harcát amelyben minden ország adott szövetségei részt tudnak venni. Akkoriban a legtöbben kinevettek és láss csodát…
- Régen csináltam a mindent is jelenleg csak kalandokat csinálok illetve van egy komolyabb célom is de az még rengeteg időt fog igénybe venni.(semmi komolyra nem kell gondolni, nem akarok világot megváltani csupán egy személyes rekordot szeretnék felállítani)
Tudtommal sokáig a legnagyobb táska tekintetében te tartottad a rekordot. Ezt miképp tudtad elérni?
- Azt hogy sokáig nem tudom, kiköltözés után bő egy évvel mikor újra beléptem a játékba akkor még az volt persze ez nem maradt titokban és Dannie (gondolom) más világokról áthozta gyorsan a termékeit és megdőlt hirtelen. A táskám java része a v1 re történő költözés alatt ugrott meg. Előtte sem volt kicsi mert eléggé gyűjtögető életmódot folytattam de rengeteg embernek vittem át a felszerelését és sokan termékekkel fizettek cserébe.
Mi a titka egy jól működő szövetség vezetésének?
- Az, hogy most mi a titka nem tudom, viszont 2010-ben komoly elhivatottság rengeteg idő és energia kellett hozzá, és természetesen olyan játékostársak akik hasonló komolysággal vették ezt a játékot.
A játékban eltöltött idő alatt milyen érzéseket váltottak ki belőled az emberek?
- Hát vegyes érzelmek fogtak el sokszor, vezetőként sok mindenkinek meg kell felelni, hogy jól működjön egy szövetség, többször is mondogattam nem lehet úgy főzni hogy mindenkinek finom legyen főleg ha ezer emberről és egy komoly életkorrátáról beszélünk. Sokak elvárták volna a vasszigort de amit egy 40 éves felnőtt embernél alkalmazni lehet az nem biztos hogy megfelelő egy 13 éves kisgyerekkel szemben is. Jómagam, ahogy az életben is mindig megpróbáltam összefogni a társaságunkat, így sokszor többszöri kihágásokat is megbocsájtottam amit mások nem néztek jó szemmel de én bíztam benne hogy mindenki tud változni és a legtöbb esetben úgy is lett. Ha jól emlékszem veled is volt pár kalandunk.
Kivel kerültél közelebbi barátságba a játékban említésre méltóan?
- Sok jó embert ismertem meg az itt töltött évek során, a későbbiekben éves szinten kétszer rendeztem west találkozót ahova sokan még külföldről is eljöttek. Ezek a találkozós bulik mindig egy 3 napos projektek voltak jöttek kicsik és nagyok egyaránt, valós életben polgármestertől titkosszolgalati munkatársaktól pékekig minden kaszt és minden egyes alkalommal remekül éreztük magunkat. Emlékszem egyszer a Balatonra lejött egy illető az ellenféltől aki stílusa miatt nem volt egyáltalán közkedvelt, de csak bebizonyosodott hogy ami a játékban történik az ott kell maradjon mert a való világban remekül kijöhetünk egymással. Van persze egy szűkebb baráti kör, akikkel a mai napig tartjuk a kapcsolatot és alkalmanként találkozunk is. Számomra az itt eltöltött idő nagyon pozitív volt rengeteg barátot szereztem akik a mai napig mellettem állnak.
A tartalom eléréséhez kattints a sárga mezőre!
Éppen olyan véres és borzalmas, amilyennek a címe sugallja, de nem mondanám, hogy ez a film nem nézhető, még, ha olykor-olykor szemet is vagy kénytelen hunyni azok után a bizonyos jelenetek után, melyek követően bele kellett élned magad a szereplők esetébe... Talán nekem is itt az ideje, hogy felelevenítsem a látottakat és újra elővegyem a polcról a filmet, hogy újra megnézzem, de bevallom őszintén: Tartok a film leborzasztóbb jelenetétől.
E havi filmünk egy tipikus indiános kalandregény a fehérek azaz a sápadt arcúak ellenében. Nem mondom, hogy ne nézd meg, ha a korhatárt, még nem töltötted be, de mindenképpen érdemes megfontolnod a 18+ besorolását a filmnek.
Most pedig nézzünk a dolgok mélyére csak egy nagyon parányit... Vajon a főszereplő, ha tudta volna, hogy hova látogat akkor is mentőakcióba kezd? Erre nehéz válaszolni igennel, de még talán nemleges válasszal is. Hiszen szerette után indult el a csapatával, az meg, hogy mire vállalkozik valamelyest sejthető volt. Sejthető, hiszen, már a film kezdése is baljósan indul, sejthető, mivel elég nagy bátorságra - vagy épp botorságra vall, (kinek mi) hogy csupán egy pár főből álló kisebb csoport indul felderítő tortúrára, amely hozzáteszem jóllehet csak később derült fény számukra, hogy tortúra lett esetleg... Mert, amikor elindultak, akkor, még expedíciónak indult a kényes környezeti adottságoktól is teletűzdelt kirándulás.
Lényegre térve: Egy teljesen új műfajként robbant be a köztudatba ez az alkotás, mégpedig a Westernhorrorok első, mindent leigázó helyére ült le a polcra és remélhetőleg, míg erőt s 'bátorságot' veszek magamon ott is marad, ha csak nem kel életre és falja fel egész testemet maga a film. Elnézést, de ezt a megszólalásomat csupán az értheti, aki végig is bírta/bírja nézni a filmet.
De messze, még a vége, míg engem látsz, még messzebb, ha, már elsötétül az adott világ, viszont az, hogy mennyire valós, hogy éltek (spoiler veszély) rézbőrű népek, akik kannibalizmussal tengették minden napjaikat, annak csekély az esélye főleg egy olyan korszakban, ahol inkább a civilizált társadalom vethette meg a lábát persze, mint, ahogy a történetből is megismerhetjük annak a rizikója sem zárható ki, miszerint éltek egykoron ezek a veszélyes, ámbár elég ritka törzsek. S talán ki tudja? Lehet a világ egy elrejtett részén, még mindig élnek és egy civilizált kutató csak arra vár, hogy feltárhassa a létformájukat.
Noha persze nem a vadnyugati világ elrejtett részére gondoltam, de talán a filmből is kiderült számotokra, hogy ez egy valós probléma volt akkoriban, már ha igaz történetről beszélhetünk, annak kapcsán, amit a film rendezője a vászonra hívott elő.
Hogy én mit ajánlok a film mellé szokásomhoz híven?
Egy nagy adag beszélgetést, hiszen a látottakat mindenképpen ki kell beszélned magadból valakivel, legyen az rokon, barát vagy esetleg ismeretlen rém, aki betáplálkozta magát a mindennapjaidba, így eljutott veled a moziba is, valamint éteknek én első ízben a barátodat ajánlanám, de mivel civilizált emberek lévén vagyunk kénytelenek élni egymás között, ezért rágd inkább csak a körmöd, mármint CSAK A SAJÁTOD!!!
...De jól vigyázz: A film megnézését követően arra garanciát azért nem tudok vállalni, hogyha rágod a körmöd nem fog elfogyni egy idő után. Ez esetben talán némi kérdés mentén partnered tán nem veszi túlontúl tolakodásnak, ha átvándorolsz az ő ujjára is, elvégre ez egy ilyen film. :) Lehet különösnek fogja gondolni, de magyarázd azzal, hogy tartasz a "rémektől" a filmben, ahogy én.
S ez megnyugtat...
Köszönöm szépen, hogy elolvastad e havi kritikámat a filmről, nos ez kissé veszélyesre sikeredett, de hát a film is Az!
A valósággal való bárminemű egyezés vagy tévedés kizárólag a véletlen műve, ez csak egy történet általam!
Ősi pergamen
Esős, havas idő. tíz - száz év esetleg ezer. Egy papírtekercsnek bizony nem mindegy egy kő alatt mozdulatlan meddig hever.
Sokáig tépelődtem, vajon hova-hova is tehettem el, de végül mindig ugyanarra a következtetésre jutottam. Elveszett tőlem! Arra a lapra írtam az egész életem, de a déd illetve - ükapám életrajzát is arra az egy szerencsétlen emlékre vezettem fel. Tennem kellett valamit, hogy megtaláljam, mert az indián falumban az öregeknek és gyermekeknek ebből kell az esti tábortüzeknél regélnem. Elhagytam pár napra a falut, nem volt könnyű, de leghűbb segítőtársammal Zöld Kobrával kiléptem a város kapuján. Nagyon jó barátom, ki segít a bajban, gondban mindig és ha írok valamit azonnal elolvassa és ellát egy-egy építő jellegű hozzászólással valamint, ha vadászni indulok például prérifarkasra bármikor velem tart, ahogy erre a kalandra is elindultunk.
És, hogy mi a tervünk az útra? Egy százhúsz esztendős bölcsről hallottam az elmúlt hetekben. Ő elvileg meglátja az eltűnt dolgokat és a jövőbe tud tekinteni egy fikarcnyi ideig. Úgy értesültem, hogy egy fennsíkot kell keresnem és ott találok egy sátrat. Ezért megnéztem az út kezdetén az iránytűmet és mikor egyre csak haladtunk éjt - napot váltva északnyugati irányba kezdett ismerős lenni a helyszín. Kerestünk Kobrával egy alkalmas helyet sátorozásra, majd aznap táboroztunk és másnap reggel indultunk a fennsík meghódítására. Szerencsénk volt, mert rátaláltunk egy kisebb kunyhóra. Bátrak voltunk tehát be is mentünk, de odabent nem találtunk embert. Körülnéztünk: Pókháló, por és dohos környezet. Képek a sátor falára felragasztva igencsak tépett, elnyűtt állapotban leginkább egy fiatal fekete lovas katonáról, de madárképeket is látok, amik nem éppen e földön honos szárnyasokat ábrázolnak. Egy asztalt is látok, mellette egy matraccal. Az asztalon viaszgyertya és kéziratok. A papíron a betűk kissé cirádásak és idegen nyelv olvasható ezért hiába próbálnám megfejteni, nem érteném. Kobra barátom egy húsevő növényt nézeget a komódon, ahogy észreveszem mit látott meg, de leköti magát vele.
Aztán villámlik! Megijedünk kicsit mindketten és a bejárathoz kapjuk egyből a figyelmünket. Egy szakállas, befont hajú sámán jelenik meg teljesen átázottan, merthogy közben odakint eleredt az eső, nem mellesleg a sötétség is leereszkedett lassacskán. Nem szólt semmit az öreg csak állt némán várva rá, hogy magyarázatot adjunk, de egy ideig meg se mertünk mukkanni aztán Kobra kezdett el beszélni és elmondta, hogy azért jöttünk el direkt Ő hozzá, hogy tanácsot kérjünk és megláttuk a sátrat gondoltuk bejövünk csak nem volt itt senki a többi jött magától és most itt állunk. A bölcs leült az asztala elé és tintába mártotta tollát, amit a fejéből húzott elő.
- -Nevetek? – kérdi meglepetésszerűen, de gondolom magamban vicces kedvemben ő nem nevet csak inkább nem válaszolom ezt neki.
- -Kristály! Havas Kristály és ő itt a társam Zöld Kobra. – vágom rá azonnal.
- -Miért jöttetek hozzám akkor pontosan? – tudakolja.
- -Elvesztettem egy fontos dokumentumot és hallottam róla, hogy te álmodban megtalálhatod nekem öreg, bölcs jó uram! Kérlek, segíts! – könyörgöm neki, mire ő…
- -Tudnom kellene az életedet és azután meglátjuk, mit tehetünk ! Szóval regéld el nekem, pörgesd le szemem látványa elé, ami jól sejtem a levélkötegen volt. – mondja.
Odakint esett, már zuhogott a zivatar és én elég nehezen kezdtem bele egy egész élet elmesélésébe. Leültünk mindannyian a sátor közepének szőnyegére körbeültünk egymás kezét megfogva és meséltem nekik egy elfeledett anyáról, egy sosem látott apáról, arról, hogy mi volt mikor az indián tábort megtalálták az első telepesek és szövetségre kényszeríttették népemet, különben mind egy szálig lemészárolnak bennünket nem kímélve a gyermekeket sem és tovább meséltem a bölcs mágusnak egy éjszakáról, mikor már a szövetségben volt az új otthonunk, de azt az estét sosem feledem el, mert akkor találkoztam egy Lucy nevű indiánlánnyal, akivel megtaláltam a közös hangot a szövetség egy másik törzséből és közös levelezésünk után megkértem, hogy költözzön az addigra már városnak kiépített otthonomba. Lucy átköltözött hozzánk és egy darabig el is szórakoztunk lakótársainkat bevonva egymás közt, aminek az lett a vége pár hét után, hogy megkértem Lucy kezét. Ez talán korainak tűnhetett neki, mert olyan tényleges választ nem mondott, rá csak talán annyit, hogy egyszer talán lehet róla szó, de egy napon nem találtam sehol se meg a városomban. Eltűnt. Az életem üres lett nélküle és a barátok se voltak képesek betölteni azt az űrt, amit Ő hagyott ráadásul úgy, hogy el se búcsúzott tőlem. Sokáig gondolkoztam, hol rontottam el, de végül mindig arra jutottam, hogy én mindvégig helyesen cselekedtem, de talán ő volt egy kicsit érzékenyebb, bár az is meglehet, hogy baleset áldozata lett. Mindez a történet a vadnyugaton történt meg velem. Régen lóháton írták a nyugatot, én máshogy tettem. Hogy is írjam ezt, hogy is írjam, de nehéz elhinni ma már nem olyan a nyugat, mint egykor. Régen, még éltek az emberek. Régen tudtuk, mit érez a ló, ha a szemében megláttuk saját arcunk. Tudtuk mikor fog esni és mikor nem. Ha havazott kivártuk, míg elolvad és nem tapostuk le a mennyei földet. Tiszteltük a földet és nem szitkozódtunk, ha keveset ad, mert jól is tápláltuk. Az állatok életébe nem szóltunk bele és lehetne ezer meg kétezer példát felhozni mit tettünk jobban anno, mint napjainkban nem lenne másabb. Már semmi se tud megjavulni, hiszen mi bennünk is elromlott valami. Abban az időben, mikor én éltem az Order of Holy Guardians szövetségben volt egy vezető, kinek a neve legendává érett az évek alatt. Sok embert megtudott győzni hatalmának igazáról. Rengeteg akkori halandó ember számára lévő eredményt véghez vitt és több ötletet is adott az embereinek, hogy lehet gazdaságosabban fejlődni. Az ellenség fogalmának eltörlése is az ő nevéhez fűződik tudtommal. Szerinte nincs ellenség csak ellenfél, hisz ha játszani akarunk életünkkel, ahhoz a másik oldalon is kell harcost találnunk, de ott ugyanolyan hús-vér emberek élnek, mint a mi oldalunkon, se többek, se kevesebbek, épp ezért tartotta mindig hülyeségnek a rivalizálást, ami kezdett kialakulni a világok összefonódása következtében. Merthogy kiderült, hogy lebontották az államok közti határvonalakat és mindenki számára szabad út volt, de persze csak 1 új világba költözhetett mindenki. Természetesen a szövetségek továbbra is megmaradtak ezért az O.O.H.G rövidítéssel illetett szövetség az első világot választotta új hazájaként. Igen ám, csakhogy a betelepülőkkel nem éppen vendégszeretőek voltak az őslakosok. Ekkor alakult ki csak az igazi élet: Több szövetség egy nagy ellenfél ellen. Bár ezen a világon már nem állta meg helyét a nagy vezér szállóigéje, mert az Ősök továbbra is betolakodóként tekintettek ránk, pedig mi segítettünk volna nekik sok dologban, de ők nem voltak hajlandóak tárgyalni kizárólag a földjüket védték. Ezért a háború elkerülhetetlen volt és egyesített erővel néhány szövetség összeolvadt egy erősebb hatalommá az Új Világ néven elhíresülve, bár kezdetben csak két szövetség olvadt össze, mikor a költözés zajlott le, de a CO szövetség is hajlandó volt egy kis gondolkozási időt követően az egyesülésre. Sajnálatos módon ez is tragédiával végződött. (Ha véget ért volna az előző) Az Új Világ szövetségének közös vezetői nem számítottak arra a tényre, hogy különbözőek vagyunk mind különböző, más világból jöttünk és más az értékrendünk, a céljaink, de a stílus volt itt a meghatározó. Én példának erejéért indiánként egy régi, már elfeledett szövetség vezetője is voltam a legősibb időkben, mikor a költözésnek nem hogy híre-hamva se volt. Azt a szövetséget, még a második világon alapítottam egy nagyon jó barátommal, akit egy másik lázadó ismerősöm révén volt szerencsém megismerni. Ő vele kormányoztuk békésen a Black Army szövetség kisebb városait, az akkor már megbukott Empire Federation hamvaiból újraéledt Elveszett Birodalom és a későbbi időkben megismert győztes O.O.H.G. díszes százada között. Szereztem sok erődöt barátommal és feleségével, de mikor hívta irokéz társamat a sors választás elé kellett állnia: Feladja eddigi munkáját és lemond és rám hagyja a vezetést vagy a szövetséget beolvasztja a mindig is baráti kapcsolatot ápolt E. B.-be. Már bevallom bánom, hogy nem hagytam dönteni, de nem engedtem neki a szövetséget feloszlatni. Sok értékes embert sajnáltam volna, így inkább én vittem tovább a dicső századunkat történetesen a válaszúthoz ismét. Jött a bukás. Nem bírtam tovább egyedül a terhet, amire nem számítottam holott a társam előre szólt és a felesége is. Még az EB egy lelkes toborzója is könyörgött, hogy álljak az oldalukra, de nem. Makacs voltam és konok. Nem voltam jó vezetője szövetségemnek. A végén mikor már egyáltalán nem bírtam a strapát feloszlattam a szövetséget és onnantól éltem falvammal szövetség nélkül, míg megtalált a korábban említett O.O.H.G. Szövetség és végül a többi, már csak ismétlés kérdése, hiszen fentebb elmondottam, hogy ott kezdtük meg az új életünket. Ezzel a szövetséggel költöztünk, bár az E.B is ugyanarra a világra jött, de a régi B.A. tagok közül, már csak elvétve találkozom, egyel-egyel a régi világok lerombolása illetve a saját szövetségem felszámolása óta. Jelenleg az Új Világ szétszakadása miatt egy kisebb szövetség ad otthont nekünk, amit a második világ emlékére neveztünk el –V2- -nek, de persze bármi előfordulhat az elkövetkező időkben, hiszen eddig is alapítottunk-toboroztunk-szétváltunk-olvadtunk-netán ismét külön utakra tévedtünk egy örök körforgás részei voltunk, és míg az emberben benne van a változás vágya, addig nem is fog változni ez a rendszer. Az ősök részéről viszont annyi a változás, hogy ott is voltak olvadások, de egy idő után ők se bírták egymást elviselni és teljesen más neveken szét is váltak, mint amilyen neveik voltak olvadás előtt. Befejezem a mesémet. A Hold lassan elkezd lenyugodni és az eső is már csak szakaszosan csepeg. A bölcs most hallgat. Várja, hogy folytatom-e, de rá kell jönnie ennek itt a vége és talán később folytatódik, még a vadnyugat meséje. Ekkor hirtelen megszólal:
- -A történeted egészen tanulságos. Kérlek, ha lesz folytatása a dolgoknak mindenképpen küldj egy sólymot a leveleddel a számomra. Szóval azt is említetted, hogy kezd eleged lenni ebből a világból, ahol mindenki csak a nyereségre hajt. Legalábbis, ha szavaid jól értelmeztem, akkor ezt Hámoztam ki a történetből. Tehát eljöttél én hozzám, csak hogy elkérj egy régi, talán meg is semmisült iratot, holott benned van meg az egész. Nem igazán tartom véletlennek, hogy ilyen jól bánsz a szavakkal. Azt se tartom kizártnak, hogy ükapád vére újraéled Te benned azáltal, hogy szavaidat ilyen szövevényesen kezeled, hogy mindent leírnál, amivel csak találkozol az életben. Igen, én ismertem az ükapád, hiszen miközben meséltél magamra ismertem a történet egyik részében megbúvó szövetség fénykorában. Ott voltam én is csak épp nem keltettem feltűnést. Folyamatosan figyeltem, hogy mit ténykedik az ükunokám a Black Army fejeként. Bizony! Én vagyok az ősapád, ha mondhatjuk így és ezen a képen is a te rég elfeledett vezetőtársad mutatkozik be újra előtted felidézve a múltad. Emlékeztetve téged, hogy tanulj a hibákból, mert ha nem tanulsz hát akkor ki fog helyetted tanulni. Ki tanulja meg helyetted mégis azt a nemes egyszerű tényt, hogy a dolgok nem intézhetőek el egy egyszerű szóval, amit más népcsoportok erre a „Hakunamatata” életérzést mondják, hogy a világban semmi gond. Igen is van gond, nem is kevés és a te dolgodat csak te oldhatod meg nem más. Ha elbújsz a múlt elől attól, még fájhat, gondolj, csak arra mi van, ha fejbe csaplak egy bottal. Mit teszel te az ellen, hogy ne történjen meg többször, például elveszed a botomat. Így kell ezt az életben is és nem kell holmi álmokat kérnem a nagy szellemtől nekem arról hova is teszi valaki a lapját. Mellesleg nem érdekes képesség ezt magad is megtudod csinálni, ha csak elmélyedsz magadban, máris sikerült. Csendet teremtesz magad körül, rendbe teszed gondolataidat és behunyod szemedet a teljes éjszakai sötétségben hagyva magad elfeleded egy ideig ki vagy és merre tartasz és ha a nagy szellem úgy találja jónak ad egy gondolatot álom formájában. Azt kell követned és meg is leled, amit keresel. De mint mondtam felesleges keresned, hisz ott van meg benned az emlékeidben. Most is regényre lehetett volna vinni mi mindent elmondtál, de nem teszem. Ez a Te történeted, édes fiam! – fejezi be monológját és én könnyezem, amit bizonyára meglát, mert ujjával letörli könnyemet és hozzáteszi. – Tudom, hogy képes vagy tovább vinni az énemet. Ugyanolyan vagy, sőt mindenki egyforma. Ezt kell megértetned a népeddel és a világoddal. Megértésre kell ösztökélned mindenkit, ahogy a régi világban én is tettem.
Bólintok neki és kilépek a már csak itt-ott cseppenő-csurranó esőbe barátommal, Kobrával, aki mindent hallott mellettem és ő a tanúm rá, hogy én vagyok az az ember, aki képes a szavaival, gondolataival megváltoztatni akár a világot is, hiszen ükapám megmondta. Képes vagyok megtalálni a pergament, csak tudni kell találni egy kezdő gondolatot hozzá. Ráadás >> "Mindannyian voltunk, már gyermekek-gyerekek, sokan még most se nőttek fel - nőjetek, de hamar eljön a pályaválasztás ideje-jee és még többször jee, csak utána nem tudják sokan, hol a helye... ha a világban nincs hol élni, kezdj el függeni. Ha a The-west erre megfelelő, cowboy voltál, menő. Bizony akkor előző életedben, ha volt neked olyan, vadnyugaton éltél boldogan, de honnan is lehet ezt biztosan tudni, kezdjünk el életrajzokban kutatgatni. Ismerjük hát meg egymást jobban, egyre jobban, ha már együtt játszunk, tartsunk is össze vígabban, De találjunk inkább gondolatot Kristálynak, hol is hagyhatta a pergamenlapot, nehogy szem elől tévesszük a történelmet, lehet, hogy a papír a sok esőtől elmállott, akár hogy is történt talán nem egyszer: Olvasó ezt az elektronikus papírlapot sose WESTED el!"
Itt a gondolat, rájöttem végre, mint a versben, nem kell a szétszakadt ősi pergamen, jó lesz a fejlődés, az új nyugat, amit ad, mert az nem is ázik, nem is rohad, így belenyugszom, hogy véget ért a valódi nyugat és megkezdődött a cybernyugat. (Ha eltekintünk a kezdetleges rímektől, a kritikus részektől, most mondjuk el véleményünk miért is hoztunk létre egy virtuális világot a valóságból, ami után képesek lettünk a halhatatlanságra, hisz ez egy játék s nem az élet, de itt szerezni barátot annyi, mint ebben a mesében is, nem írok sokat, már ne féljetek, de ezt megakartam osztani itt, hogy, de ezer szónak is 500 a fele a lényeg, hogy törekedjünk inkább az [Acél]os kapcsolatok kialakítására inkább, mert lehet, hogy itt halhatatlan lesz a nevünk, de egyszer minden játéknak is vége szakad, ahogy ezt a kisgyerek nem tudja felfogni, mert ő örökben gondolkodik, mi megtudjuk próbálni megérteni, ha eléggé felnövünk, de biztos, hogy felakarunk nőni, ha a The-west nevű produkciótól függünk /avagy/ játszunk ? Érdemes elgondolkodni. Egy ideje már érlelődik bennem ez a gondolat.
Ha a február hónapra gondolok, két ünnep ugrik be, a Valentin-nap (február 14.) és a farsang időszaka ( idén január 6.-február 17.) No akkor szerencsénk van, mert még a böjt kezdete előtt ehetünk egy finom ünnepi sültet.
Mézes-paradicsomos szószban sült csirkecombok steak-burgonyával
Hozzávalók
- 4 darab csirke egészcomb
- ízlés szerint só
- 2 deciliter paradicsompüré
- 4 darab fokhagyma
- 3 evőkanál méz
- 1 evőkanál balzsamecet
- csilipaprika
- fél deciliter olaj
A steak burgonyához
- 1kg apróbb szemű burgonya
- kb. fél deciliter olaj
- só
- egy mokkáskanál őrölt kömény
- egy mokkáskanál szárított bazsalikom
Elkészítése:
- A csirkedarabokat egy tepsibe tesszük, sózzuk ízlés szerint.
- A fokhagymát zúzzuk, a csilit apróra vágjuk (ha használunk), és a máz többi hozzávalójával együtt összekeverjük egy tálban, majd ráöntjük a csirkére. Kicsit bedörzsölhetjük a bőr alá is, annál finomabb lesz tőle a hús. Alufóliával leborítjuk és 180 fokos sütőben 40-50 percig sütjük. (ha kettévágjuk a combokat, kb. 30 perc is elég.)
- Fél óra múlva levesszük az alufóliát, majd tovább sütjük a húst, amíg el nem készül, és a teteje meg nem pirul.
- A burgonyát héjastól alaposan megmossuk, megsikáljuk, és leöblítjük. Annyi enyhén sós vízben , amennyi épp ellepi, héjastól majdnem puhára főzzük, (semmiképp ne essen szét). Ha megfőtt, öntsük le róla a vízet, és pucolás nélkül vágjuk kétfelé, vagy hasábokra. A vágott felükkel felfelé rakjuk egy sütőpapírral kibélelt sütőlemezre, egymás mellé, és kenegessük meg az olaj, só és a fűszerek keverékével. 180 fokon 30-40 perc alatt ropogósra sütjük.
Jó étvágyat!
2020 évnyi időszámítás után!
Kihalt utcák, terek
Hová lettetek ti emberek?
Kihalt chatszobák
Így ér véget vajon a világ?
Értékessé téve megannyi csodát
Mindenki keze most együtt mond imát
Hogy minél több ember kerüljön el halált
De mikor látjuk be, hogy Isten vigyáz ránk?
Uradnak, éltetődnek
Mindig is gondja volt rád egy ősi egységnek
Tőle kaptál Napot s Holdat
Fénylő csillagokat, sorsodat...
"A végzet nem válogat"
Említik sokszor a bölcs öregebb urak
Akik, már megéltek régebbi korokat
Hol, még ingyen volt a híres szabad akarat!
Szabad volt a szabó, szabad a pék
Higgy nekem, bár nincs valós bizonyíték
Annyi mindent megérthetett a többség
Népünk igazán összetehetné két kis kezét...
Hogy hálával tartozunk az nem is kétség
Nyomunkban jár a megtestesülő szerénység
Hanem egyszer a kölcsönt vissza kell adni
S egy újabb életnek esélyt kell nyújtani!
De itt nincs, már épp több látnivaló
Csukódik be máris az a lengőajtó
Amelyen keresztül lépett be annyit cowboy lelkem
Nem merem a végét nézni valahogy mégis érzem...
Láttam embereket
Bárcsak valóban ismertem is volna őket
De a gép mögül könnyű ismerkedni
A gond viszont ennél túl gyakori!
Hiszen egy cipőben jár játékunkban
A sok ember, akikkel összebarátkoztam
Csak néha némelyek olyan nehéz esetek
Hogy, még az én szívem is szinte megreped...
De vajon őseink büszkén tekintetenek-e ránk?
Ha netán megsemmisülne egy népbetegségtől a világ
Mit gondolnának rólunk? Megtettünk-e mindent?
Amit a hatalom előírt szabályokat, mit csak lehetett!
Annyi a biztos
Akkoriban más világ volt
A vadnyugati korok csupán lázálomban részesülhettek volna
De az ő találmányaik nélkül népünk is semmivé válna...
Csak épp hajlamosak vagyunk felejteni
S a háláról, mint elvről eltekinteni
Holott a hála nélkül Te se lennél
Éld az életed, de ne csak legyintsél.
1848.február 5. én született a Missouri állambeli Carthage közelében Myra Maybelle Shirley, ismertebb nevén Belle Starr, a banditakirálynő. Jómódu családban nőtt fel, ennek ellenére a vadnyugat egyik legelszántabb banditája és minden idők talán leghíresebb női törvényenkívülije volt.
A farmon, ahol született, apja, John Shirley búzát, kukoricát, disznókat és lovakat tenyésztett, bár őt egy jól menő virginiai család "fekete bárányának" tartották, aki nyugat felé költözött Indiana irányába, ahol kétszer is megnősült és elvált.
Édesanyja, Elizabeth "Eliza" Hatfield Shirley, John Shirley harmadik felesége. Az 1860-as években Belle apja eladta a farmot, és a családot Carthageba költöztette, ahol festő és kovácsműhelyt vásárolt a főtéren.
Myra Shirley klasszikus oktatást kapott és zongorát tanult, miközben a Missouri Carthage Női Akadémián végzett, egy magánintézményben, amelyet apja segített megalapítani.
Miután egy uniós támadás érte Carthage-t, 1864-ben a Shirley család elköltözött a Texasbeli Scyene-be A legenda szerint itt Shirleyék számos Missouri-ban született bűnözővel kerültek kapcsolatba, köztük Jesse James-el és a Younger tesvérekkel. Valójában azért ismerte a fiatalokat mert Missouriban nőtt fel velük.
A háború után a Reed család szintén Scyene-be költözött, és Myra Shirley 1866-ban feleségül ment Jim Reedhez. Két évvel később megszülte első gyermekét, Rosie Lee-t .Belle mindig erős stílusérzéket hordozott magában, amiből későbbi legendája táplálkozott. A mesterlövész oldalsó nyereggel lovagolt, öltözéke fekete bársony lovaglóruha és tollas kalap, csípőjén két pisztoly és patronokkal teli öv.
Reed bűncselekménybe keveredett, és Arkansasban gyilkosságért keresték, amelynek következtében a család Kaliforniába költözött, ahol 1871-ben született második gyermekük, James Edwin .
Később visszatérve Texasba, Reed több bűnbandával is szövetkezett. Míg Reed kezdetben kipróbálta magát a gazdálkodásban, nyugtalan lett és rossz társaságba keveredett - a Starr klán, egy indián Cherokee család, aki whiskyvel, szarvasmarhával és lótolvajlással híres az Indián Területen (ma Oklahoma), valamint felesége régi barátai, a James és a Younger bandák. 1874 áprilisában a bizonyítékok hiánya ellenére a férje és mások által egy postakocsi- rablás miatt elfogatóparancsot adtak ki . Reedet ugyanez év augusztusában megölték a texasi Paris-ban , ahol családjával telepedett le.
Állítólag Belle három hétig rövid ideig házasságot kötött Charles Youngerrel, Cole Younger nagybátyjával 1878-ban, de ezt semmilyen bizonyíték nem támasztja alá.
1880-ban feleségül ment egy Sam Starr nevű cherokee férfihoz, és az Indiai Területen telepedett le a Starr családdal . Itt megtanulta a kereskedés és a lólopás szervezésének, tervezésének és végrehajtásának módjait, valamint a törvények kijátszását. Belle illegális vállalkozásai elég jövedelmezőnek bizonyultak ahhoz, hogy vesztegetést alkalmazzon, hogy társait kiszabadítsa a törvény kezéből, valahányszor elfogják őket.
Bass Reeves rendvédelmi dolgozó 1883-ban letartóztatta Bellét és Samet lólopás gyanújával. Bűnösnek találták őket, és Belle kilenc hónapot töltött a detroiti javítóházban , Detroitban, Michiganben. Mintafogolynak bizonyult, és a börtönben töltött ideje alatt elnyerte a börtön matrónájának tiszteletét. Ezzel szemben Sam javíthatatlan volt, és kemény munkához rendelték.
1886-ban elkerülte az újabb lopási vád miatti büntetést , de december 17-én Sam Starr fegyveres harcba keveredett unokatestvérével. Mindkét férfit megölték, és Belle törvényen kívüli királynőként folytatott élete - és ez volt élete legboldogabb kapcsolata - hirtelen a férje halálával végződött.
Élete utolsó éveiben pletykák és botránylapok színes nevű férfiak sorozatához fűzték, köztük Jack Spaniard, Jim French és Blue Duck, majd az indián földön való maradhatósága érdekében feleségül ment Sam Starr rokonához, Jim July Starrhez, aki 15 évvel fiatalabb volt nála.
1889. február 3-án, két nappal a 41. születésnapja előtt megölték. Hazafelé lovagolt egy szomszéd házából az oklahomai Eufaulában, amikor lesből lelőtték. Miután leesett a lováról, újra meglőtték, hogy biztos legyen, hogy meghalt. Halálát a hát és a nyak, valamint a váll és az arc puskás sebei okozták. A legenda szerint a saját dupla csövű puskájával lőtték le.
Forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Belle_Starr
Az előző játékunk egy "kódfejtés" volt, melynek megfejtése: 5 4 2
Nyertesek:
- grumpy cat2
- Nedved11
- Latyi007
Gratulálunk nektek, a nyereményetek 100-100 kötvény fejenként! nyeremény igényléséhez keressetek fel bennünket a Support rendszeren keresztül!
Ebben a számban ismét egy egyszerű logikai játékkal készültünk nektek! A Pinkerton nyomozóiroda ki sem látszik a munkából, annyi megbízatásuk van. Segíts nekik megoldani ezt az ügyet!
Mikor történt?
Az irodában nyoma veszett egy megoldatlan bűnügy aktájának. Charlie Siringo kikérdezte az aktát annak idején összeállító nyomozókat, hogy az emlékeik alapján rekonstruálják az eseményeket. A legfontosabb kérdés az, hogy mikor is történt a bűncselekmény.
A nyomozók a következő részletekkel szolgáltak:
- A bűntényt szeptemberben követték el.
- A nap nevében nincs se K, se B betű.
- A hónap adott napja nem páros volt.
- Azon a napon nem történt egyéb feljegyzett esemény.
- Bizonyosan "A szökött ló esete" előtt történt.
- Az adott nap két számjegyű.
- Ugyanilyen napokon nincs korábbi bejegyzés.
Hányadikán követték el a bűncselekményt?
Nyeremények:A helyes megfejtők között kisorsolunk 3*100 aranyrögöt. További minden helyes megfejtő egy bónuszkóddal gazdagodik, amely 1db Automatizálás bónusz medált tartalmaz.
Beküldési határidő: 2021. február 27. 20:00
A beküldéseket a Support rendszeren keresztül várjuk a Versenyek és nyereményjátékok kategóriában.
A részvétellel elfogadod a Versenyszabályokat.
A The West Times havilap minden hónap első napján jelenik meg.
Főszerkesztő
Mandarinrece
Szerkesztők és közreműködők
Krisztoph Snow
Mono
Klar
Syntex
Elérhetőség
Kapcsolat: https://support.innogames.com/connect/west/hu
E-mail: info@team.the-west.hu
Archívum: https://wiki.the-west.hu/wiki/The_West_Times
Minden tartalom esetén a beküldési határidő az adott hónap utolsó napján 12:00 óra. » Beküldési részletek Ez alól kivételt képeznek a nyereményjátékok beküldési határideje alkalmanként, Ez esetben külön feltüntetésre kerül a beküldési határidő.
Nyereményjátékok alkalmával szeretnénk közzétenni a nyertesek játékosneveit. A feltételezésünk az, hogy a játékosok egyetértenek azzal, hogy a nyertes nevét megemlítjük. Ez vonatkozik hirdetésekre és minden más beküldésre is. Bárki, aki ezzel nem ért egyet, kifejezetten jelölnie kell a megoldás benyújtásakor.
A Vadnyugati novellában megjelenő tartalom teljesen fiktív jellegű, továbbá az oldalon felelhető filmkritikákban megjelenő filmek korhatárosak lehetnek. Minden tartalom csakis saját felelősségre tekinthető meg. A The West mentesül minden felelősségvállalás alól ilyen esetekben.