The West Times 2020. február
Farsangi nyereményjáték
Nem is lenne farsang, karnevál és farsangi fánkok nélkül. Na de készen vannak-e már a fánkok és hol található az az áhított karnevál? Irány a konyha, és süsd meg TE a legegyedibb, legszebb és legvadnyugatibb fánkokat, vagy éppen hozd létre a saját western karneválod, mi pedig értékes nyereményekkel jutalmazunk meg! Több száz aranyrögöt és szerencsesütiket nyerhetsz!
Beküldési határidő: 2020-02-23 23:59
Részletekért látogass el a fórumra.
Februárban elérhető kalandok
Jutalmak: Doboz ajándék
Bővebb információkért kattints ide.
Jutalmak:Új bőr orvosi táska
Bővebb információkért kattints ide.
Jutalmak:karaktercím
Bővebb információkért kattints ide.
Jutalmak: Szív
Bővebb információkért kattints ide.
Jutalmak: Karaktercím
Bővebb információkért kattints ide.
Jutalmak:tapasztalati pont, Lakota takaró
Bővebb információkért kattints ide.
Aktuális frissítések
- 2.116-os frissítés
- A legtöbb szett láda az elmúlt évből mostantól árverezhető. Ez a következő ládákat fogalja magába:
- James B. Hickok ládája
- J. McLaughlin ládája
- Tatanka ládája
- Phoebe Ann Mosey ládája
- R. Livingston ládája
- R. Sherman ládája
- A. Hamilton ládája
- Müncheni felvonulás ládája
- Alpesi láda
- A Pék ládája
- Játékunk mostantól 11 új eredménnyel rendelkezik. Ezek közül 6 buffokra irányul (500-tól 5000-ig), és a maradék 5 pedig méri hogy mennyi felhasználható tárgyat használtál fel (1000-től 5000-ig).
- A követelményei "A Világ körül!" eredménynek nem tartalmazták az összes országövet. Mostantól, valóban szükséges lesz az összeset birtokolni.
- Több ismételhető kalandsor is nem volt elérhető a játékban, habár minden előfeltétel teljesült. Volt néhány kalandsor, amely valószínűleg nem volt teljesen rejtett, így pont az ellenkező problémát okozta: elérhetőek voltak akkor is, amikor nem kellett volna. Megoldottuk ezen problémákat, és mostantól a kalandok megfelelően kell megjelenjenek és eltűnjenek. Továbbá javítottuk a "Szabadítsd ki az értékeket a sziklából" kalandot (A kézműves készségek megtérülnek), amely a lezárásnál nem vette el a szükséges tárgyat a játékostól.
- Néhány tárgy és láda, mint például a Maté Tea vagy a Vadnyugati Péntek kabát hibás képpel jelent meg.
- A legtöbb szett láda az elmúlt évből mostantól árverezhető. Ez a következő ládákat fogalja magába:
- 2.117-es frissítés
- A 'Titokzatos főzet' - amikor elfogyasztásra kerül a tárgy csökkenti a játékos párbaj tapasztalat szintjét 10%-al. Az értékektől függően ez így képes csökkenteni a párbajszintet. Kérjük vegyétek figyelembe, hogy nem vihető a párbajszint a karakter általános szintje alá. Az elkövetkezendő napokban a tárgyat kiadjuk a Béta szerver játékosainak, hogy tesztelni tudjuk a játékra gyakorolt hatását. A tárgy nem lesz elérhető más országokban, amíg a Béta tesztelés véget nem ér.
- Mostantól csak a fórumon osztjuk meg a közelegő frissítések tartalmát, így ez többet nem lesz közvetlenül elérhető a játékból.
- A kezdőlap lábjegyzetének részei, mint például az RSS icon, hibásan jelent meg, ezt javítottuk. Továbbá eltávolítottuk a Chrome alkalmazásra mutató linket, amely megjelenítésre került a Google Chrome felhasználóknak. Az applikáció visszavonásra kerül és nem lesz a továbbiakban támogatott.
Téli Esemény
Idén a tél erősen lecsapott ránk. Egy hatalmas hóvihar vastag fagyréteggel borította be az utakat. A vasútvonalak befagytak, és némelyikük meg is hibásodott. Tavasszal meg kell javítani őket, de jelenleg a vadnyugati embereknek kell segítésünk. Néhányan még mindig vonatokban ragadtak, és nem tudják, hogyan érhetik el a legközelebbi városokat. A városod sincs jobb helyzetben: a karavánok nem tudnak közlekedni. Egyre több és több vendég jön a városba meleg menedéket és egy szelet kenyeret keresve. Henryvel együtt takarókat és meleg ételt osztasz. Az élelmiszer azonban elfogy, és a hóvihar minden órával erősödik. A banditák elkezdik rabolni az elhagyott házakat, megtámadják a karavánokat és vonatokat...
| Kazetta statisztika | ||||||
|---|---|---|---|---|---|---|
További részletek a fórumon.
Terveink Februárra
Az idei február igen különleges, hiszen szökőév is és egy általatok nagyon kedvelt eseményt szervezünk meg újra. Lássuk csak, február... Valentin nap... The West... mi is lehet az? Igen, jól gondolod, a Mr & Mrs speed esemény második felvonása! Idén még érdekesebb és egyedibb játékkal készülünk nektek, hamarosan jelentkezzünk a részletekkel. Reméljük ti is izgatottan várjátok!
Hirdetés
- Achilleus1999 hirdetése
- V1-en vennék aranykereszteket korlátlan mennyiségben, ártól függetlenül.
- Namikaze Gatto hirdetése
- Tatanka szettből vennék mindent V1-en, privátban keress és megegyezünk.
Interjú - Kariak70
Ha február - Akkor ez a hónap különleges, mivel szökőnapot is rejteget, ezért is választottam témának egy speciális esetet: A The West világából való szökést és a kísérteties visszajövetelt. Ismerek én is, ahogy szerintem megannyi társunk jó pár embert, akire illenének az eddig elhangzottak, de én jelenleg régi jó barátom választom Kariakot.
1. Kérdésem (Kissé személyesebbel kezdjünk, ha nem bánod): Miért tűntél el anno több évre?
- Köszönöm a kiváló kérdést Krisztoph! Nos, hogy ezt a kérdést megtudjam válaszolni, ahhoz kicsit mélyebbre kell ássak az okok között. A sztori onnan indult ki, hogy El dorado szerveren éppen Thunder-t vezettük még a régi csapattal. Scott Grant, LaptopLevi, FireWolf és még más régi arcokkal. Készültünk Florida szerverre való költözésre, amire összesen 3 hónap állt a rendelkezésünkre. Amint, elérkezett a Florida ideje megalapítottuk Thunder-t és a Farkasok szövetséget. Előre megszervezett játékos csapatokkal érkeztünk meg a szerverre. Előzetes tárgyalások után úgy alakult, hogy én lettem a Florida Farkasok szövetség vezetője. Igazából már vágytam akkoriban egy ilyen pozícióra, mert Colorado után nem volt ekkora feladat, amit el kellett volna látni. Az ott eltöltött idő alatt sikerült egy stabil alapokat kapó várost létrehozni és szövetséget. Csináltam a dolgomat, tárgyaltam bobojszáékkal napi szinten, hogy a szervert feltudjuk építeni. Hozzátartozik a vezetői hozzáállásomhoz, hogy a saját fejem után megyek, nehéz befolyásolni, ha valamit kiötlök, akkor azt végig fogom vinni. A vége fele már nagyon is elmélyedtem a dolgokban és nagyon kevés ember véleményét kértem ki. Ez 2013-2014 környékén történt. Akkoriban még csak 15-16 éves voltam, fiatal. Kezdtek szépen lassan eltűnni mellőlem a vezető társaim és azok, akikkel nagyobb barátságot ápoltam, nem volt meg az a hátország érzetem, mint Coloradon és El doradon. Sok kritikát is kaptam a vége felé a munkámra, amik arra irányultak, hogy nem vonok bele más vezetőket a döntésekbe és nem tudják, hogy éppen mi van. Megkaptam az áhított pozíciómat a szerveren, de már nem voltak a hátam mögött azok az emberek, akik korábban, ez az egyik ok, nélkülük nem volt már annyira élvezetes a játék. Kezdtem beleunni az évek óta tartó fejlődési rendszerbe is, már kényszeresen csináltam, hogy minél előbb legyek a ranglétrán. Ami sikerült is több ezer játékos közül top 24. helyen voltam elég sokáig. Igazából kevés emlékem maradt meg, mert utána már teljesen más dolgokkal foglalkoztam. Annyit elmondhatok Floridáról, hogy az ottani várost is saját gyermekemnek érzem, mint az El dorado-i Thunder-t is és nagyon büszke vagyok, hogy sok éves kihagyásom után megvannak ezek a városok és az elit közé tartoznak. A játéktól való eltávolodás másik oka a középiskola volt, nyilván nem kell bemutatni mivel jár egy gimnázium. Egyre kevesebb időm volt a játékra. Ez is jelentősen befolyásolta a dolgokat nyilván. Végül úgy döntöttem, hogy mindent ott hagyok és befejezem a játékot. Nem élveztem már és így éreztem a legjobbnak. Helyünket átvették és a várososok sikertörténete tovább folytatódott. Ezzel lezárult Thunder történelmében egy jelentős korszak. Az első generációs vezetők helyét átvették az újak és tovább vezették a volt városainkat.
2. kérdésem (Röstellem, de ez is személyesebb, mint az első, ne haragudj): Hogyan vitt rá a lélek, hogy visszatalálj régi jó játékunkba?
- Természetesen fiatal koromnak meghatározó része volt ez a játék. Olyan dolgokat tudtam itt megélni, amit máshol nagyon nehéz lett volna. Rengeteget fejlődött a fogalmazó készségem, a tárgyalási technikám, meggyőző képességem és még sorolhatnám a játék egyértelmű személyiség fejlesztési oldalát. Érzelmek terén is olyan dolgokat tudtam itt átélni, amit máshol egyszerűen nem is lehetett volna. Maga a tudat, hogy egy csapatot vezethetsz nekem a mai napig egy hobby egy olyan dolog, ami az életben a legjobb időtöltés. Megismerhettem a hatalom izét, amivel idővel megtanultam bánni. Rengeteg játékosnak tudtam segíteni, amit nagyon szerettem. Ezeket köszönhetem a játéknak. Rengetegszer volt bennem egy ilyen nosztalgikus hangulat, ami vissza-vissza csábított a játékba. Évek alatt többször is visszanéztem egy-egy napra, de ezek rövid életűek voltak. Igazából csak pár dologra voltam akkor kíváncsi.
- Egy barátom újra elkezdett játszani a játékkal és hívott engem is, hogy kezdjem elölről. Sokáig, úgy voltam vele, hogy más dolgokkal akarok foglalkozni nem a The West-el. Végül, úgy alakultak a dolgok, hogy kipróbáltam újra nosztalgiából. A kiválasztott szerver Kentucky lett, 2019.10.15.-én. Visszatértem El doradora is, ahol nagyon örültek nekem. Jól esett, hogy ennyi év után is ilyen szeretettel fogadtak. Fejlődgettem a barátom városában, aztán elég unalmas volt aktív közösség nélkül. Majd jött a nagy fordulat és vele Litch92 megalapítottuk Kentucky-n is Thunder novemberben. Velem együtt visszatért FireWolf és LaptopLevi is. Elkezdtük a város fejleszteni a nulláról. Mostanra sikerült a szerver legaktívabb városát összehoznunk.
3. kérdésem: Mennyire nehéz fejlődni jelenleg a játékban vagyis mikor volt könnyebb minden régen vagy most?
- Én azon a véleményen vagyok, hogy a mostani rendszer már annyira komplex, hogy a fejlődést elő tudja segíteni. A 15 mp-es rendszer kiváló fejlesztés volt anno. Lehet vele haladni rendesen. Pár nap alatt simán el lehet érni egy nagyobb segítséggel a 80-as szintet. Amit sokszor tapasztaltam is Kentucky szerveren, egyik napról a másikra annyi szintet léptek az emberek, hogy csak pislogtunk. A fejlődési rendszer szerintem jól ki lett találva és nem is változtatnék rajta. Egy kivételt tudnék csak tenni és egy finomra hangolást.. Ez pedig az erődharc rendszer, ami véleményem szerint bünteti a kisebb szintű játékosokat. Nem tudnak annyi tapasztalati pontot elérni, ami miatt megérné nekik elmenni erődharcra. Tettem egy javaslatot nem olyan rég, hogy legyen egy alap tapasztalati pont erődharcokon. Ennek a számát 2000 tapasztalati pontnak határoztam meg. Speed szerveren egyértelműen kitűnt ennek a hiányossága, egyszerűen nem érte meg elmenni erődharcokra, aki fejlődni akart. 500-1000 tapasztalati pontot lehet szerezni, ami egy nagy 0 volt azon a szerón és úgy vélem a többi szerveren is már az. idejét múlt. 30 perc alatt 8000 tapasztalati pontot, simán össze lehet szedni 15 mp-es munkákkal, illene az erődharc rendszert is ehhez igazítani. Legyen az erődharc a legnagyobb tapasztalati forrás a játékban, nekem ez a véleményem. A másik, amin változtatnék az a templomépítési rendszer. Nagyon kiszámíthatatlan már, össze vissza adja a tapasztalati pontokat. Bőven a maximum alatti értéken lehet belőle tp-t szerezni, amit nem tudok hová tenni. Összefoglalva most már sokkal könnyebb fejlődni, aki haladni szeretne az megteheti.
4. kérdésem: Mire vagy leginkább büszke most, hogy újrakezdted?
- Most a Kentucky szerveren elért eredményeimre vagyok a legbüszkébb. Konkrétan arra, hogy egy nagyon jó várost sikerült összehoznunk. Az 50 főből nagyon nehezen válnék meg bárkitől is. Mindenki kivette a részét valamilyen formában a várost érintő pontokban. Sikerült Kentucky szervert jobb útra terelni, amire szintén büszke vagyok. Ezen kívül dolgozok egy másabb fajta játékkihasználási formán, amire talán egy másik interjún visszatérhetünk. Hogy érdemben tudjak róla nyilatkozni még sokat kell tenni érte.
- Elkezdtem egy YouTube csatornát, ami csak a The West-ről szól. Pár videót feltöltöttem, vannak még anyagaim, amiket, ha kedvem úgy tartja felfogok dolgozni és megosztom azon a portálon.
5. kérdésem: Milyen pozitívumot tudsz megemlíteni, ami nálad egyből feltűnt és szemet is szúrt, mikor feljöttél először a nyugatra?
- Ami egyből szemet szúrt nekem az a játékosok jó hangulata. Ez megmaradt a játékban, annak ellenére is, hogy rengetegen hagyták el a The West világát. A főbb szervereken ugyan úgy folyik az élet, mint régen, csak már megfogyatkozva. Megvannak azok a szervező emberek, mint régen is, a játék a maga formájában tovább élt. Nagyon sok új ruha és szett érkezett a játékba. Ez fellendítette a kereskedelmet és újabb értelmet adott a játéknak. Mindig a legújabb szetteket kell kigyűjteni, ami egy nagy feladat bármely játékosnak is. Szerintem ezt a pozitívumok közé lehet sorolni. Voltak adminok is akikkel lehetett beszélgetni a chateken, ez mostanra eltűnt, de visszatérésemkor ezt is a pozitívumok közé soroltam.
6. kérdésem: Milyen érzés visszatérőnek lenni, nem ítélkeznek emiatt mások? Ha megítélnek mi alapján vészeled túl? Mi a titkod az egészben?
- Az érzés kettős. Voltak elég sokan, akik megítéltek több minden miatt is. Múltam megkérdőjelezése is az egyik támadási felület közé tartozik, ami miatt máig is kapok kaptam támadásokat. Azt nem szeretem, ha bármely ember múltját elakarják tagadni tőle és lejáratni próbálják. De a legtöbb ember nem ítélkezett és inkább örült a visszatérésemnek. Több szerveren is visszailleszkedtem, de időm nagy részét Kentuckyn töltöm el. Ezen a szerveren is kaptam hideget meleget, de végül sikerült érvényesíteni az ötleteimet és ez a szerver javulásához vezetett, ami az erődharcokat illeti mindenképpen. Annyira hittem önmagamban, hogy senki se volt képes eltántorítani a célomtól.
- Van a másik véglet, ami a pozitív. Sokan örülnek a régi barátok visszatérésének és segítenek is neki. Én is felvettem ezt a fajta mentalitást és akinek tudok segítek.
- Titkom egyszerű. Álmodozó vagyok, aki előre tudja mi fog történni, tudja mik a céljai pontosan kijelöli és halad felé. Minden a képzelő erőtől függ és persze a kivitelezésen, ha erre voltál kíváncsi.
7. kérdésem: Mit kedveltél meg a régebbi verziójú (2.0 előtti) játékban?
- Lassabb volt mindenképpen a játékmente, nem kellett ennyit a gép előtt ülni, hogy tudj haladni. Akkor még a kalandoknak volt nagyobb szerepe, most már a kalandozás szükségessége eltűnőben van. Már nem éri meg őket csinálnia annak, aki inkább fejlődni akar. Amit még itt megemlíthetek, az az, hogy akkor még sok reklámot láthattam az internetem erről a játékról, amik mára eltűntek. Emiatt a játékosok is elfogytak, nem jött utánpótlás a több ezer távozó helyére. Szóval itt második pontként a sok játékost tudnám megemlíteni. Nagyobb tétje volt bármely cselekvésnek a játékban. Körülbelül ennyit tudnék most erről elmondani.
8. kérdésem: Mennyire emlékszel a v2-es időkre, mi hiányzik a legjobban?
- V2 szervere nekem egy kikapcsolódásként szolgált Colorado mellett. Nagyon szerettem v2 szerverét nagyon családias hangulat volt ott. Emlékszem még családokat is alapítottunk, ami egy elég jó szerepjátékra adott lehetőséget. Akkor próbáltam ki elsőnek a párbajozás világát is, ami eléggé tetszett. Ha össze kéne foglalnom, akkor azt mondanám, hogy az a szerver is jelentős szerepet töltött be a The West en töltött idők során. Semmi vezető szerepem nem volt, csak élveztem a játékot egy nagyon jó társaságban. Máig is megvan az elérhetősége pár embernek abból az időszakból néha napján egymásra írunk.
9. kérdésem: Mit üzennél azon sorstársaidnak, akik ugyanúgy, mint te nem rég tértek magukhoz ezzel együtt vissza a játékhoz?
- Azt, hogy sokkal könnyebben tudnak érvényesülni, mint régen. Ez a kevesebb játékosszám matt van. Hamar feltudnak fejlődni magasabb szintekre, ahol már élvezni is tudják a játékot. Újra kell tanulniuk a játék béli szett és ruhahasználatot, mert az teljesen át lett dolgozva. Chat, erődharcrendszer, város és a játék béli elemek nem változtak meg, érdemi nagyobb fejlesztés nem történt meg, így a régi nosztalgia érzést biztosan megtudják élni, ami miatt végül is én is visszatértem. Nem igazán a fejlesztések vonzottak. Megmaradt a játéknak a varázsa, amit ők is érezni fognak. Nyugodtan bontakozzanak ki, ugyanis vannak új játékosok, akiket információkkal kell ellátni, ugyanis nem hallják senkitől sem. Ne maradjanak csendben, nagyon könnyen a régi tapasztalatokkal felvértezve mentorokká válhatnak, mint mi is, amikor többen visszatértünk. Keressék meg vagy alakítsák, ki a közösségüket. Ennek hiányában könnyen elunhatják magukat. Szóval a közösség keresést vagy alapítást mindenképpen ajánlom.
10. kérdésem: Hogyan tudnád legtalálóbban megfogalmazni a The West körüli változásokat?
- Van negatív és pozitív oldali is. Aki végig olvasta, amiket írtam kb. láthatja már a képet, amit itt próbáltam felvázolni. Röviden összefoglalnám újra. Az új ruha rendszer szerintem megállta a helyét és ezen kívül több apróbb fejlesztés is jónak bizonyult. Az eventeket mindenki várja, amikor most az ünnepi event volt nagyon fellendült a játék önmagához képest. Körülbelül mindenre van már megfelelő ruházat, így nagyon egyedivé tudnak válni a játékosok. Nem mostani keletű fejlesztés a munkaidő lerövidítése, de ez is pörgősebbé tette a játékot. Amire még talán érdemben kilehet térni az a script használat. Erődharcoknál és fejlődésnél nagyon hasznosak. Még van mit fejleszteni a játékon, de hiszem, hogy fog még érkezni olyan fejlesztés, ami újra megtölti, majd játékosokkal a veszélyes nyugatot.
Még egy dolog jelmondatként!
Akik általában visszatérnek, azok általában nem is sokáig maradnak, kivételt képez ez alól a címszereplő Kariak esete, legalábbis merem remélni, hogy Ő, még jó hosszú ideig köztünk marad a mi kis játékunk színpadán. S akkor ez a riport sem született meg hiába.
Köszönöm a figyelmet, hogy megengedtétek nekem, még ezt az utolsó szót!
Filmkritika - A visszatérő
A tartalom eléréséhez kattints a sárga mezőre!
Van ebben az alkotásban minden. Mi örömmel kecsegtet és az is, ami kevésbé. Már a film címéből is rájöhetünk, hogy a főhős a végére megmenekül, hiszen azért visszatérő, hogy visszatérjen. De vajon mi vezetett, ahhoz, hogy a rendező Inárritu egy három Oscar díjas filmet alkosson azt én most leírom.
Engem sok minden fogott meg ebben a történetben, de leginkább a medve és a főhős Dicaprio kapcsolata. Na, persze volt emellett más és "lényegesebb" eleme is a történetnek, mint például a lóbendőben éjszakázás esetleg, még a hópehelynyaldosás, de persze a nyers húsevést, se hagyhatjuk szó nélkül. De a történet fő mozgató rugója mellett se mehet el a néző, hiszen talán joggal mondhatom, hogy mindannyian egy emberként drukkoltunk "A visszatérőnek" hogy na végre szűnjön meg a megpróbáltatása és jusson vissza a telepére vagyis az erődbe.
Összességében nekem tetszett minden eleme ennek a filmnek, de azért itt-ott, úgy éreztem én speciel, hogy túltolták a főleg a "véres" jeleneteket. Mondjuk az is igaz, hogy hitelesnek kellett létre hozni, mivel ez az egész tudtommal egy igaz történetből lett filmvászonra hívva elő, de mikor anno '15-ben láttam a moziban ezt a filmet, hát jóval fiatalabbként köpni nyelni nem tudtam bizonyos jelenet után.
Szóval egy szó, mint száz, minden arra lyukad ki, hogy döbbeneteset forgatott a rendező gárdájával együtt és Leonardo Dicaprio is az ajánlással megegyezően szerintem is élete legjobb alakítását nyújtotta talán, még a többi filmjében sem volt ennyire kimagasló, ahogy ebben odatette minden színészi képességét, így joggal érdemelte meg, úgy vélem azt a bizonyos arany szobrocskát.
Értékeljünk. Erre a filmre megadom a képzeletbeli öt csillagot az ötből, mert ahhoz képest, hogy volt benne erőszakos jelenet hozta a várt elismerést is. S valljuk, már be azért, Leo is végre örülhet ennek a díjnak azok után, hogy sokszor volt, hogy meg se kapta. Lsd.: Django elszabadul, úgy emlékszem.
Fogyasztásnak én tudjátok, mit is ajánlanék? Hát, ha nyersen nem is szeretitek, de állítólag szárítva egészen finom a bölényhús. Kicsit rágós igaz, de nekem, már speciel volt szerencsém megkóstolni, mikor kaptam amerikából egy csomagolásnyit nagynénimtől.
Szomjoltásnak pedig most meg jobb, ha inkább csak a hulló pelyheknek tátjátok ki a szátokat, illik a filmhez persze csak akkor, már, ha kint tartózkodtok a film megtekintése után plusz, hogyha, még havazik is!
Köszönöm olvasásod, sokat jelent számunkra.
Vadnyugati novella
Medvevadászat
Medvevadászat
Az egész Koda szavaival élve "az életem 3. legfagyosabb napján történt meg." A medve szereti a bogyókat, ahogy természetesen az ember is jóízűen elfogyaszt ízletes csemegéket. Bizony ám, de ha egy ember és egy medve együtt eszik, édes bogyókat ott egy kívülálló már gyanakodni kezd. Így jutott rézbőrű testvéremhez el mivel is barátkozom, ha a vadonba megyek néha. Nem én kerestem a medvére, ő talált rám. Egyik nap mikor az asszonyok után indultam a folyóra kivételesen kitérő úttal sétáltam tovább mikor bekanyarodtam egy nyom után az egyik ösvényre, amit akkor láttam, miközben haladtam. A sejtelmes kis ösvény végén egy zsákutcaként ott termett egy bokor azon pedig megannyi finom falatka. Gondoltam mi bajom is lehetne, ha kicsit később folytatnám utam a folyóhoz ezért teletömtem bendőm igen csendesen jó indiánhoz méltón pedig mikor végeztem megfordultam és meglepetésemre egy medve meredt rám nagy büszke tekintetével. Nem tűnt mérgesnek, csak mikor társaim megérkeztek, mert azok hirtelen egy nyílvesszőt küldtek a medve farába erre persze felbőszült ordításával jelezve, hogy most épp ideges a nagy vad és mire visszafordult felém csak hűlt helyem találta. De beleszimatolhatott a levegőbe, mert egyből utánam eredt a sűrű tüskés bokron keresztül. (Hangjából következtettem ki, hogy követ.) Ő is ugyanúgy haladt tovább fájdalmat nem tűrve, mint én. Bár igaz őt sűrű bundával áldotta meg a nagy-szellem nem, mint engem, akinek piros foltok jelentek meg karjain. Például a tüskék karcolását, még csak tűrtem, de az, hogy egy fenevad ördögi idegesen siet utánam, hogy elevenen szétmarcangoljon, és ne legyen, belőlem csak talán egy cafat a végén ez bevallom kissé megrémített és hangos jajveszékelés tört fel torkom rezgései nyomán. Azt hiszem többen is hallották a medvén kívül merre próbálom kiverekedni magam a bokrok fogságából, mert két elkeserítő segélykiáltásom közben mindig tartottam pár pillanatnyi szünetet menekülés közben és ekkor mindig ismerős hangokat hallottam a felől amerre húzódtam kifele a veszély elől. Már láttam a fényt a bokorrengeteg végén, mire kiértem kezembe adtak társaim egy jó erős hosszú lándzsát és bevártam a már addigra mintha kicsit fáradtabbnak látszó nagyvadat, mert mikor újra megpillantottam egyre nehezebben tette maga elé lábait. De bizony ám csak mikor egyre közelebb ért és lassított volna szemei tisztulhattak a fáradtságtól és újra jobban megláthatott, mert vett egy utolsó nagy energiát magából és még gyorsabban száguldott felém.
A medve egyre közelebb száguldott felém egyre jobban éreztem a szagát orromban, egyre közelebb ért egyre csak úgy éreztem itt a végzetem: A halál kopogtatását láttam lelki szemeim előtt. A saját halálommal kellett volna szembenéznem, de ekkor "hát persze" - csapott meg a gondolat azonnal, amire ezelőtt is gondolhattam volna, hogy mit kell tennem! Letettem a fegyvert magam elé, sőt mikor egész közel volt ledobtam a fegyvert pont úgy, hogy megijedjen csak, de ne találja el. Ő hátrahőkölt majd kicsit megnyugodva kérdőn meredt rám nem értette mit csinálok, de én csak összecsuklottam és úgy csináltam, mint aki ledobta magát a földre és élettelenséget mutat. Társaim, akik korábban már távolabb húzódtak a tisztás másik felére lévő sövények közé láttam a szemem sarkából, hogy figyelnek és furcsán követik tekintetem, hogy mit csinálok. Tudni akarták ők is éppúgy, mint az ellenségem. Nagyon botor dolognak érezhették ezt a tettemet. Mert egyből elfutottak páran a faluba további segítségért. Mikor a medve lassan elkezdett közelembe somfordálni, hogy gondolom látni akarta mi történt velem élek halok e. De én lélegzet visszafojtva feküdtem az otthont adó hóban, s éreztem a hideget, ahogy segít megbénítani a legkisebb rezdüléseket is a képemen, karomon szóval egész testemen. Így a medve is néhány pillanat alatt rá is kezdett szerintem döbbenni, hogy be kell látnia ma nem ettől a kétlábútól, válik gyilkossá.
Mikor azt gondoltam most vége most végre már távozni készül mikor megfordult és távolabb ment váratlanul ismét visszafordult meglepetésemre és a látvány, amit ugyancsak szemem sarkából figyeltem még vérszomjasabbnak tűnt és ekkor belém hasított a felismerés, hogy mi van, ha belegondolt, hogy amiért üldöz, azt vissza is szerezheti, ha felmetszi a gyomromat. Igen és ekkor belegondoltam jobban, hogy nem akartam és nem is fogok medve eledel lenni. Még ha csak a bogyókat is fogja többségében elfogyasztani jóízűen ő, is mint korábban én. A megevett bogyókat még ő se emésztheti meg duplán. Ezért döntést kellett villámgyorsan hoznom. Vagy felpattanok, de akkor meg kell ölnöm a közeli lándzsával. Vagy pedig ő falja fel a gyomromat. Márpedig nekem nem származott volna abból valami kellemes élmény. Ezért, mikor már a lehető legközelebb került hozzám pont időbe sikerült elugranom előle és futottam a pár lépésre elejtett lándzsa irányába. De aztán ő se hagyhatta annyiba, hogy elmulassza drága vacsoráját ami az életet jelentené neki ezért mikor a testvérek elkezdtek futni felém segítségül, de még épp annyira voltak távol, hogy ne éljem túl én odaértem a tűhegyes fegyverhez és háttal a hóba ledobtam magam előre szegezve a nyilas fegyvert. De a medve nem tudott már megállni időbe pedig mikor odaért volna pont lassított, de aztán belefutott a nyílhegybe és a következő pillanat, amit láttam csak, hogy mellettem fekszik a földön én meg lehajtom a fekete fejem a fehér hóba. Pihegek. De nem bírom ezért behunyom szemem és csak a szívem dobogását hallom. Élek. Élek! Ő pedig halott lett. Miattam! Gyilkos vagyok. Csak egy hidegvérű, kegyetlen ember ölne meg egy békés állatot, aki csak a bogyóját akarta és én meg elettem előle mikor ő neki talán csak az lehetett ennivalónak nekem meg otthon a sok sültpulyka, amit az asszonyok sütnek minden héten.
Mikor testvéreim odaértek mellém már a faluból is megérkeztek a segítségre igyekvők, de a nézelődők is. Csak, hogy tudják, mi történik, érti, mindenki mi jár az ember fejébe ilyenkor. A hír! Ha nincs, hír meghal az élet és unatkoznak. Mások veszteségét használják az ők sopánkodásaikra! Na, de nincs baj, már a medve halott. Én élek. Az embertestvérek néhol elégedettek, hogy mindent tudnak. Mások meg megjátsszák gyászukat, hogy "ó én annyira sajnálom, de nem te tehetsz róla. Te csak magad védted. De vigasztaljon a tudat, hogy a vad már az örök vadász mezőn nyugszik, már nem tudsz ellene mit tenni " és akkor mellé részvétet is nyilvánítanak. Micsoda álszentek. Mintha ők annyira szeretnék a medvéket, ha meg meglátnak egyet is ugyanúgy reagálnának valószínű, mint én, de ők csak azt mondják, hogy meg kell őket ölni és kész az nem számít nekik hogy ők is ugyanolyan élők, mint mi emberek! S például mi van, ha a medvének gyereke van? Na, jó itt meg is álltam mikor ez a kérdés jutott eszembe, mikor már otthon voltam a faluba és egy testvérem sátra mellett mentem el.
Döntésre jutottam. Vagy elmegyek, megkeresni a kis bocsot vagy magára hagyom elpusztulni, hogy az anyja után, engedem. Nem én! Nem engedhetem! Felelősséggel tartozok, most hogy megöltem egy ártatlan medvét. Ha gyilkosságot jóvá lehetne tenni vagy az önvédelmet, ahogy ők mondják akkor én csak azért is megpróbálom, hiába mondja a vének tanácsába jó apám, hogy ne menjek többet vadászatra. De mennem kell és megyek is, mert szabad ember vagyok!
Mikor feljön, a nap keletről elindulok megkeresni a batyumba pakolt cuccokkal a kis macit. Szörnyű bűntudatom van, és ezt nem merem bevallani de, látja is rajtam apám ezért utamra bocsájt. Gyorsan biztonságot szolgáltatóan egy tomahawk átadással. Hogy - ő elmondása szerint nyugodt legyen, ha találkoznék valamivel, így tudja, biztonságban vagyok. Mert a tomahawk által ott van velem ő is - és ettől most én is nyugodtabban indulok utamra. Hihetetlen, de tényleg mintha valami erő áramlana belém s mikor a falutól vagyok már jó pár mérföldnyire még akkor is erősen gondolok, a jövőre mikor meglátom a bokrot, ami mellett elmegyek épp és elmentem akkor is mikor történt az egésznek a kezdete. Arra gondoltam nem megyek be oda vissza, de ha meg akarom tényleg találni a kis macit, akkor a közelbe kell vadászgatnom. Mert, ha itt akart szedni bogyót a mamája, akkor 99 plusz 1 százalék, hogy a közelbe kell legyen a medvebarlang.
El is indulok kezdetnek egy régen járt helyemre, ahol emlékszek egy kisebb barlangra. A területen fenyvesek vannak és nem túl napsütéses mikor odaérek. Sőt az ég beborult és havazásra áll a felhőzet, sietnem kell, mert nálunk gyakori a hóvihar, még szerencse hogy dupla annyi réteg ruhát öltöttem magamra, mint mikor a hóba feküdtem holtnak tetetve magamat. De mi hangot hallok gondolatomba mélyülve, hm, ez olyan, mint egy bocs siránkozása az anyukája után gyorsan a hang irányába lépek. És meg is látom! Oda futok hozzá és a batyumból előveszek egy kis lépes mézet mikor odaértem mellé. "Na, mi van kicsi bocs hol a mamád? Kérdem tőle választ se várva és elé rakom, a mézet mire kicsit mintha elgondolkodna, ki lehetek. De kisvártatva rácuppan a finom édességre. Hoztam tejet is a marhától tehát öntök egy kis fatálba a méz mellé neki. "Tessék, nem hagyom, hogy éhezzél, egyél csak.” Gondolom magamban. Na, ezzel megvagyunk odaadtam neki a tejet. Mézet, még majd hozok neki enni is. De ekkor meglátom, hogy hozzám szalad valaki. Egy indián lány sietett a nyomomba, hogy velem jöhessen a macit látni, mikor szóba elegyedtünk s elmondta, amiért jött felfedtem a barlang bejáratát a korábban letakart levéllel, hogy nehogy megtámadják kicsi védencem, mert nem tudhattam ki csap annyira nagy zajt hogy a nevem kiáltja és nagy csörtetésével megannyi hangot kelt, hogy még a bocs is visszarohant a barlangba, ahonnan kint volt mikor megláttam. A kis sqaw lánnyal elkényeztettük a macit és éreztük az elemózsiával és a simogatással kissé megkedvelt minket és közelebb húzódott mi hozzánk aztán elbeszélgettünk a bocsról. Például elmondta ő is, hogy tény hogy, nem az én hibám az anyuka halála és csak magam védtem, de ő se örül egy élőlény elpusztulásának. Főleg, hogy így a kis bocstól bocsánatot kellett kérnem és bepótolnom a gondviselője szerepét. Amikor indultunk volna hazafelé a faluba kezdett sötétedni és követett volna minket a maci. Nagyon nem akart a barlangban maradni biztos az egyedüllét is zavarta és hiányzott a mamája neki. Kérdezte a fő kérdést Lucy tőlem, ami nekem is épp akkor jutott eszembe mikor a lábam előtt 'könyörgött' a bocs nagy szemeivel szomorkásan nézve ránk mintha a velőmbe látna: "miért ne jöhetne velünk?! Lehetnénk a gondviselői otthon és akkor nem kéne mindennap idejönni, na, jó talán időközben elhoznánk ide, hogy érezze az emléket hol nőtt fel, de otthon mindig velünk lenne és jobban is tudnánk rá vigyázni. Na? Mit szólsz?" "Nekem kifejezetten tetszik az ötlet, de ha nagyobb lesz, akkor aztán nehéz lesz bírni vele főleg, hogy egy ilyen háziállat a falu szemébe is megvetendő lesz nagyobb korában most, még kicsi s aranyos, de nagyobb korában mégiscsak másabb lesz. De meg a faluban az emberek is mit szólnának, hozzá azt se tudjuk." Szóltam vissza válaszul, de tudtam is mire gondol ő és bele egyeztem: Lucy mosolya jelezte nekem, hogy vigyük el a macit most és semmiképp ne hagyjuk itt és ott a faluban a testvérek előtt mikor ők is látják, milyen aranyos ott eldöntjük a sorsát. Mikor a faluba éjszaka visszaértünk mindenki a tűz körül ült az aznapi eseményeket megbeszélve. Mi is odaültünk és erre mindenki meghökkent a különös látogatótól, de senki nem nézte le a jószágot, sőt inkább, ahogy Lucy gondolata jut eszembe mindenki csak a maradása mellett volt. Senkinek nem jutott eszébe az én gondolatom kivéve egynek: Apámnak. Apámnak a vének közt nem tetszett a helyzet. Nem tartja közülünk valónak az állatot és ezt a vénekkel is beszélte, miközben mi a kisállatot pátyolgattuk. Közben aztán teltek a hetek, hónapok is és a mi kis bocsunkból egészen nagy medve lett. Táplálkozása is sok élelmet igényelt és egyre inkább nem tudtunk neki eleget adni. Aztán egy nap már arra jutottunk, hogy ebből elég s kicsit a vadonba engedjük bogyót szedegetni, mézet nyalogatni. Bizony, de én is sokszor mentem ki vele az erdőre, s így történhetett, ahogy a történetünk kezdődött, hogy én egy nagymedvével eszegetek bogyókat békésen semmitől sem félve.
Szemet szúrt az apámnak ez a nagy barátság. Lucy mindig is nagyon védte tőle Kodát, (igen így neveztük el) de egyik nap Lucy a folyóhoz ment az asszonyokkal, hogy segítsen és én egyedül mentem Kodával az erdőre. Apám kihasználta az alkalmat. A vén számító, megrögzött és konzervatív volt és a véneket is erre bíztatta. Követett is bennünket a rengetegbe a vénekkel, és amikor úgy találta a legmegfelelőbbnek a pillanatot elővett tegezéből egy nyilat felajzotta az íjat és kilőtte a végzetem nyílvesszejét, ami engem egyenest szíven talált. Kilőtt egy másodikat és az is pontos találatot ért Koda szívén! Lucy sosem tudta meg mi lett velünk. Apám agyvérzésben meghalt 10 év múlva és a tetemünk ott maradt a bokorban, mintha csak összeestünk volna holtnak tetetve magunkat. Nincs minden mesének jó vége s ennek se lett sajnos, mint észrevehető, de az életről megtanultam, (már ha lehet halál után is tanulni) hogyha nem tiszteled az idősek elveit, akkor könnyen célpontjukká válhatsz, de ami a legfontosabb: Apám a vének tanácsára cselekedte, amit tett, nem tette volna, de a vének erre kötelezték különben kizáratták volna a tanácsból s eltávolították volna őt is.
A nevem Krisztoph. Megöltem egy medvét. De szereztem helyette egy újat! Csak aztán ez nem volt elég. S a végére belehaltam a saját hibámba.
Vadnyugati konyha - Mexikói csirkeragu
A következő receptnek sok köze nincs Mexikóhoz, a ( Vadnyugathoz talán még kevesebb ) de az alapanyagokat és a fűszerezést tekintve mindenképp az. Sőt, eltudom képzelni kicsit egyszerűbben, kondéros változatban a cowboyok vacsorájaként is.
Mexikói csirkeragu
Hozzávalók:
- 60 dkg csirkemell
- 40 dkg mexikói zöldségkeverék
- 1 kis fej vöröshagyma
- 1 ek. mexikói fűszerkeverék (grill)
- só
- 1 ek. kukoricaliszt
- 2 ek. olaj
Elkészítése:
1. A csirkemellet és a vöröshagymát kockázzuk fel.
2. Az olajat forrósítsuk fel egy serpenyőben, adjuk hozzá a vöröshagymát, ha kissé megpirult, tegyük hozzá a húskockákat, és kevergessük, amíg kifehérednek. Szórjuk meg a fűszerkeverékkel, keverjük át alaposan, majd adjuk hozzá a zöldségkeveréket és kevés sót is.
3. Fedő alatt főzzük meg a húst és a zöldségeket, ha szükséges, adjunk hozzá egy kis vizet. Közben a kukoricalisztet keverjük el csomómentesre egy kevés vízzel.
4. Ha megfőttek a zöldségek és a hús is, folyamatos kevergetés közben öntsük hozzá a lisztes vizet, majd forraljuk át alaposan, amíg besűrűsödik a szaft. Szükség esetén még fűszerezhetjük, illetve sózhatjuk, esetleg egy kevés vízzel hígíthatjuk a szaftot.
5. Köretként főtt rizst adunk hozzá, paradicsomrózsával és bazsalikomlevéllel díszítjük. Így akár Valentin napi vacsoraként is megállja a helyét.
Tipp: Mexikói fűszerkeveréket készíthetünk házilag is : 1 ek chili paprika 2 tk őrölt római kömény 1 tk fűszerpaprika 1/2 tk szárított oregánó 1/2 tk fokhagymás só 1/4 tk só 1/4 tk őrölt fekete bors összekeverésével. Jól záródó üvegben, sötét, helyen tároljuk.
Ismeretterjesztő: Vadnyugati hősök
1846. február 26. -án született Iowa államban William Frederick "Buffalo Bill" Cody.
Már tizenéves korában tökéletes lovas, vadász, nyomkereső és indiánszakértő volt .
Harcolt a polgárháborúban, volt katonai futár és felderítő, majd bölényvadászként gondoskodott a transzkontinentális vasút építőinek élelmezéséről. Nyolc hónap alatt 4280 állatot mészárolt le, ezért ragadt rá a Buffalo (Bölény) Bill elnevezés.
Szolgálatait a hadsereg is igénybe vette az indiánok elleni harcban, még kitüntetést is kapott.
1883-ban az amerikai nemzeti ünnepen mutatta be vadnyugati show-ját, amely a következő évtől "Buffalo Bill,s Wild West" néven diadalmenetben utazta be az egész országot, később a világot.
Az európai turnén 1890-ben Drezdában a nézőtéren ült egy német író is, aki itt szerzett "tapasztalataira" alapozva három ével később Winnetou címmel publikált regényt: úgy hívták, Karl May.
1906 ban végig turnézta a Magyar Királyságot.
Buffalo Bill a Wild West Show több száz fellépőjével, lovaival és öszvéreivel Budapesten kívül 25 vidéki városban lépett fel, egészen elképesztő sikert aratva. A cirkusz és a színház műfaja között mozgó előadások szereplőit és a díszleteket külön vasúti szerelvény szállította. A villámgyorsan felépített, hatalmas - akár 7500 nézőt befogadni képes! - sátorok nálunk is megteltek nézőkkel, akik vélhetően ekkor találkozhattak először a Vadnyugat hősének kikiáltott Buffalo Bill-el és népes csapatával. A társulat tagja volt a másik vadnyugati legenda, az indiánfőnök Sitting Bull (Ülő Bika), és Annie Oakley is, aki mesterlövész képességeivel és szépségével vette le lábáról a nézőket.
Buffalo Bill 1917. január 10-én Denverben halt meg, veseelégtelenség következtében. Temetésén 25 ezren vettek részt, Denver közelében levő sírját és Cody városát ma is sok turista keresi fel.
Talán csak Jesse Jameshez vagy Billy, a Kölyökhöz hasonlító, eleven emlékét megszámlálhatatlan irodalmi és filmalkotás őrzi.
Forrás:
- http://www.stop.hu/kultura/kilenvcven-eve-halt-meg-buffalo-bill/14648/
- https://www.travelo.hu/tavol/20180702-buffallo-bill-egy-vilagsztar-magyarorszagi-portyazasa.html
Nyereményjáték
Az előző játék megfejtése: A képeteken a városháza jobb oldalán, a szalon mellett a földön hiányzik egy kaktuszféle, és a szalonról a felirat.
A játék nyertesei - akik megkapták a bónuszkódot: Monó; tempes; undoki; HoLaStex Sam; Thomas Lincoln; Achilleus1999; Aviendha; Joeworld; Biersack; Nikkus; kikag55; Darkasd; misi99; Latyi007
Puzzle!
Rakd össze a puzzlet darabjait! Társítsd a számokat a megfelelő helyet jelölő betűkkel! (pl. a. - 3., b. - 2. stb)
Nyeremény: Az összes beküldő közül kisorsolunk 10 játékost, akik 1-1 Szerencsesütit nyernek.
A beküldéseket a Support rendszeren keresztül várjuk.
A részvétellel elfogadod a Versenyszabályokat.
Impresszum
A The West Times havilap minden hónap első napján jelenik meg.
Főszerkesztő
Syntex
Szerkesztők és közreműködők
Krisztoph Snow
Mono
Elérhetőség
Kapcsolat: https://support.innogames.com/connect/west/hu
E-mail: info@team.the-west.hu
Archívum: https://wiki.the-west.hu/wiki/The_West_Times
Minden tartalom esetén a beküldési határidő az adott hónap utolsó napján 12:00 óra. » Beküldési részletek
Nyereményjátékok alkalmával szeretnénk közzétenni a nyertesek játékosneveit. A feltételezésünk az, hogy a játékosok egyetértenek azzal, hogy a nyertes nevét megemlítjük. Ez vonatkozik hirdetésekre és minden más beküldésre is. Bárki, aki ezzel nem ért egyet, kifejezetten jelölnie kell a megoldás benyújtásakor.
A Vadnyugati novellában megjelenő tartalom teljesen fiktív jellegű, továbbá az oldalon felelhető filmkritikákban megjelenő filmek korhatárosak lehetnek. Minden tartalom csakis saját felelősségre tekinthető meg. A The West mentesül minden felelősségvállalás alól ilyen esetekben.