Történetírás 3. hely

Innen: The-West wiki HU
Jump to navigation

< Történetírás


Az olvasónak: Az alábbi történetet csupán az emlékezetemre hagyatkozva írtam, ezért előfordulhatnak benne kisebb csúszások. Néhány helyen költői elemeket, képeket használok. Ezekért előre is elnézést kérek, de egy ilyen kaliberű történet megköveteli ezt a fajta formalitást.

The-West trivia
Világ 1


Egyszer régen a messzi-messzi prérin…

Amikor megláttam a fórumon a történetíró feladványt, egyből belémcsapott az inspiráció „villáma”. A magyar The-West története nem sokkal az én regisztrációm időpontja előtt kezdődött, ami már magában elég indok, hogy megosszam a nagyvilággal a majd 5 évnyi tapasztalatom.

Minden akkor kezdődött, amikor keresztapám egy hétvégére nálunk hagyta az újonnan vett laptopját. Egyből lecsaptam a gépre, és játékoldalakat böngészve egy hirdetésre lettem figyelmes: „Fedezz fel új világokat, élj át izgalmas kalandokat és párbajokat!”. Rákattintottam a hirdetésre és megnyílt előttem egy új játék, amit még nem ismertem. Mivel csak 7 játékos volt még, regisztráltam, ezzel is gyarapítva ezt a számot.

Megnyílt előttem a digitális vadnyugat. A mostanihoz képest kezdetleges súgó útbaigazítása után eltöltöttem pár órát, hogy teljesítsem Henry Walker és kocsmabéli társai kívánságait. Ezekben a korai időkben a regisztrált játékosokat nem egy adott objektumhoz tették, hanem csak egy helyre. Engem például a térkép bal szélén, felüről a harmadik téglalapba, azon belül pedig egy erdőbe. Innen indult a pályafutásom. Pár napon belül rávettem néhány barátomat, hogy csatlakozzanak hozzám. Közös erővel nekiláttunk várost keresni, mert ki kellett próbálni, hogy milyen is az (várost építeni ekkor még túl költséges lett volna). Egy Death Star nevű városkánál horgonyoztunk le, aminek később egy vezetői szerepét is betöltöttem. Sok jót és rosszat megéltem ebben a városban. Egyik ezek közül a ma már történelminek számító párbaj, melyet Öreg medve vívott ellenem (Ebben az időben 60. szint körül jártam, Medve pedig 80. körül. Kösz maci.). A toplistát toronymagasan vezető Hammer rövid időre a második helyre kényszerült, mivel a vezetés egy TESZT karaktert tett be a játékba ideiglenesen. Ennek a karakternek mindene volt, ami szem-szájnak ingere: aranybölény, elegáns csizma, elegáns kabát, elegáns bőrkalap, stb.

Teltek-múltak az idők, még mindig kicsiny, de otthonos városkánkban tengettük napjainkat. Egyik napon bevezették a chat-et. Mindenki feljött megnézni, hogy működik, hogy néz ki. Az új funkción felbuzdulva nekiláttunk a „nemzetközi kapcsolataink” fejlesztéséhez, vagyis a megyechat-hez. Ez a funkció éppen kapóra jött, mivel a városunk vezetője abbahagyta a játékot, és ezzel fölbomlott a társaságunk. Rövid időn belül, és sok elküldött levél után AW- Losz Hungarosz vezetője, lordlacika végül befogadott. Itteni létem alatt egy drasztikus változás jelent meg a játékban, az erődharc. Az erődharccal egyidejűleg érkezett a felszerelésben a bal kéz. Mindezeket az eredményezte, hogy a világban kezdtek kisebb –akkor még névleges- szövetségek alakulni (a legkézenfoghatóbb példa ebben az esetben az AW szövetség). Tapintható volt az izgalom az újdonság bevezetését követően. A fegyverkovácsnál megjelentek különfajta erődharcfegyverek. Én azonnal a városomhoz siettem, megvettem a számomra legmegfelelőbb fegyvert, egy pontos szakállas puskát. Mindezek után egy kis inaktivitás kezdőtött nálam, ami egy-két hét után le is lappadt. Újjult erővel belevetve magam a játék izgalamiba, egy másik városhoz csatlakoztam, FNW VIKTORIA-hoz. Ebben a városban egy új korszak vettte kezdetét, mivel az FNW szövetség jobban erődharcorientálódott volt, mint az AW. Számomra legkiemelkedőbb sikeremet is ennek a szövetség színeiben értem el, ami egy fakazetta és 1300 Tapasztalati Pont volt. Minden új dologban kell, hogy legyen valami, ami egy kis előnyt ad a játékosnak. Egy olyan dolog, ami csak néhány embernek van. Ebben az esetben ez az aranypuska volt. Az aranypuska titkára először Pokolfajzat79 jött rá, ezek után persze kicsit meggyarapodott a puskák száma. A kalandhoz szükséges harmadik kulcs, melynek vételára 7500$, jelentősen megnehezítette a játékosok dolgát. Akinek aranypuskája volt, az egy félisten volt. Név szerint tudtuk, kinek volt aranypuskája. A harc mennyisége, kimenetele újabb kitüntetéseket eredményezett, melyeket a játékosok előszeretettel gyűjtöttek. Ezek mellett természetesen lehetett másfajta kitüntetéseket is szerezni, amiket a profilra ki is lehetett tenni. Személy szerint a kedvencem a kolostorlakó volt, ami 250 templomban elmondott imát foglalt magában.

Ez a funkció később eltűnt az eredmények bevezetésével, amely jelentősen kiterjedtebb feladatot látott el. A bal kézen felbátorodva, bevezették a felszerelésben a nadrágokat és az öveket. A játékosoknak azelőtt is furcsa volt, hogy nadrág nélkül mászkálnak az emberek a vadnyugaton, de most elégtételt vettek a fejlesztők.

A The-West ezen szakaszában pezsgett az élet. Egyre nagyobb teret kaptak az eddig sem visszahúzódó párbajosok. Az újonnan megjelent erődharcos katonák voltak a fő célpontjaik. Sajnálatos módon ebbe a kategóriába én is belesodródtam, pedig nem voltam se katona, se erődharcos. Egy egyszerű vadász voltam, akinek össze-vissza voltak a pontjai. Sok megélt K.O. és elszenvedett vesztes párbaj után kisiklott sínéről türelmem mozdonya. Eljött az idő a vérbosszúra! Kingstar barátom segítségével kialakítottunk egy olyan párbajos pontozást, melynek a mai napig hasznát veszem. Az akkori helyzetben méginkább szükség volt a párbajosokra, mert az FNW és a SzeSz között kiélesedett a harc. Heves szócsaták, harcok, konfliktusok. Mindez később elcsitult. Párbajos karrieremet segítette a craft behozása a játékba. A négy szakma közül a kovács tűnt legelérhetőbbnek számomra, így hát emellett döntöttem. Nem sokkal ezek után a karakterek avatárjai egyénire szabhatóvá váltak. Sok nyugtalan percet töltöttem a sajátom tökéletesítésével, de végül elkészült a mű. A chaten mindenki írogatta: „nézd az avatárom!!!”, „figyeld milyen atooom! :D:D” . A kezdeti hévből lenyugodva ismét elcsendesedett minden. Az újonnan bevezetett pár kalandot nézegettem, csinálgattam. A „Terméketlen föld” nevű kalandot amikor először megláttam TW-db-n, kicsit elállt a szavam. Később viszont pár barát segítségével könnyedén le tudtam zárni. Témához érve, meg kell említenem wini.lapunk.hu-t, mely sok kalandon keresztül segített (TW-db híján akkoriban egy kincsesbánya volt). A „Gyilkosság” nevű kalandban például soha nem találtam volna meg az ökrös szekeret.

Új hajnal virradt a vadnyugatra: megérkezett a Union Pacific társaság. Az aranyröghöz hasonló váltót vezettek be a játékba, a kötvényt. Ez minden játékos számára ingyen megszerezhető, csupán keményen kell dolgozni érte. Egy külön boltot is nyitottak, melyben kötvényért és természetesen rögért lehet vásárolni. Ebben a boltban szinte akárit meg lehet venni, őrölt turbóteknőspáncéltól a legmodernebb erődharcbuffig. A szövetségek helyzete ilyenkor már zavarosabb volt. Belső viszályok, ütköző gondolatok, egyet nem értés. A közelmúltban történtek már olyan dolgok, amik sokszor nevetésre kényszerítettek. A fantasztikusan sok bónuszt adó erdei mágusok szettje, vagy a húsvéti nyúl szett kiemelkedően elnyerte tetszésemet e téren. Föl sem tudom sorolni, mennyi örömet szerzett ez a játék már nekem. Olyan élményeket nyújtott, amiket máshol nem szerezhettem volna meg.

A jelenbe érve, a helyzet megosztó. Valaki szerint jó, valaki szerint rossz. A szövetségek felbomlanak, újra egyesülnek; erősebbek lesznek, majd elgyengülnek. A költözés bekövetkeztével az FNW és a SzeSz összefogott. Az újjonnan alakult Őslakosok szövetség nem bírta sokáig a terhelést. Kiszakadtak belőle városok, végül fölbomlott, és jelenleg is egyik darabjában, a Szasza Slater szövegségben vagyok.

Sok minden fog még következni ebben a játékban. Mindig azt mondogatom, hogy akármi legyen, ha már nincs más játékos rajtam kívül, én akkor is játszani fogok. Azt remélem, játszhatok még egy 5 évet legalább.

Írta: KR10