Gyors elérés

Dock inventory.png
Dock quests.png
Dock sets.png
Dock duels.png
Dock towns.png
Dock jobs.png
Dock crafting.png
Dock fort battles.png
Dock adventures.png
Dock events.png
Dock achievements.png


Még több játék


Kövess minket!

Innen: The-West wiki HU
The West Times logo.png


Júniusban elérhető kalandok



Henry.png
Szükséges szint: 20
Ettől: 05.20. 12:00
Eddig: 06.08. 12:00
Waupee.png
Szükséges szint: 40
Ettől: 05.20. 12:00
Eddig: 06.08. 12:00
Henry.png
Szükséges szint: 20
Ettől: 06.16. 00:00
Eddig: 06.26. 23:59
Henry.png
Szükséges szint: 10
Ettől: 06.22. 10:00
Eddig: 06.28. 23:59


Hirdetések


Plakátok felragasztása.png
Achilleus1999 hirdetése
V1-en vennék aranykereszteket korlátlan mennyiségben, ártól függetlenül.
Gerry Soprano hirdetése
Hawaiion termékeket vennék korlátlan mennyiségben.
Krisztoph Snow hirdetése
Lincoln cilindereket és Aranykereszteket vásárolnék az eladó hangulatától függő árban további megegyezés alapján El Dorado szerveren, ha van kalap és nyakék keressen mindenki privát üzenet formájában!
Enzo di Rosetti
A Kormányzói Művészterem várja látogatóit. Művészeink bárkinek készítenek személyre szabott portrét 150.000$-ért.
Kormányzói felhívás: Enzo di Rosetti kormányzó biztosítja polgárait El Dorado békéjének fenntartásáról. Minden polgárt megvédünk az agresszor banditáktól, ameddig Rosetti kormányzó irányítja El Doradot senkinek nem eshet bántódása!
Plakátok felragasztása.png


Vadnyugati interjú - Mr. Spoot alias "krcsirke"
Krisztoph: Kérlek mesélj magadról azaz mutatkozz is be.
Mr. Spoot: Köszönöm a felkonferálást kakukkolós szárnyas felebarátom. Mielőtt belekezdenénk, mert egy pár emberen kívül talán zavarónak hat, hogy interjú egy csirkével, de itt csak Spoot van, azoknak elmondanám, hogy krcsirke névvel kezdtem és játszok pár helyen még (fórumon is ezen a néven vagyok aktív), de igazából már Mr. Spoot-ot használom magyar világokon. Mikor Arizona világ elindult, gondoltam újítok egy új névvel, azóta rám ragadt, de gyökereimtől nem szakadtam el, maximum a tojáshéjat hagytam el a fenekemről több mint 13 év után. 2008-ban egy mezei banner csábított át Klánháborúról (és egy jókora western rajongás köszönhetően Bud Spencer és Terence Hill duó munkásságának) azóta kapirgálom ezt a tájat, ami egyszer népes zöldfülűkkel volt tele, ami sokszor lett megtizedelve, míg nem maroknyi sokat látott játékos maradt csak ezen a kietlen tájon. Emelem kalapom és szárnyam minden legenda előtt, róluk fog jobban szólni a mostani sorok.


Krisztoph: Kezdjük ott most, hol mindent nagyjából elkezdtél. Melyik szerveren kezdted meg első lépéseidet annó?
Mr. Spoot: Világ 1-en, 2008 november végén, egy városi könyvtárban, azon belül 1. számú internetező helységében. Gépen susogott a Firefox, aktuális CD-met már írásra raktam, vettem elég bátorságot belevágni az újba, ráklikkeltem a banner-ra, regisztráltam és Henry fogadott a kocsmában, hogy kell neki ez meg az. Majd John és a többiek. Sose játszottam előtte még RPG-vel (nem hogy még MMORPG-vel), imponált a 4x2 órás munkarend, hisz suli mellett otthonról betudtam állítani 8 óra munkát, majd könyvtárba betérve, míg vártam a buszt következő 8 órát, majd mire a tanulás végéjére értem, megint 8-at alvás előtt. Tökéletes volt a ritmusa, megfogott, rém egyszerű volt játszani rajta, igaz mesterévé válni máig se sikerült. Annyira nem, tisztán rémlik, képes voltam rápontozni a Kerítésjavításra (javításra tettem a pontjaimat szintlépések után), hogy John-nak tudjak végre valahonnan szerezni egy kalapácsot, amivel hetek óta zaklatott. Később ez a javításra rakott pontozás „nyerő ötletnek” tűnt, ment pár jobban fizető munka, illetve városhoz is csatlakoztam, amit tudtam ez által építeni, majd amint a vegyesboltunk 1. szintre kiépítésre került, úgy rémlik kék nyakpánttal, rögtön be is indult a vásárlási meghívós üzlet, amit fórumon hirdettem meg (chat még nem volt) és játékon belül telegramban beszéltük meg az összeget. Eleinte 60$ volt, ahogy fejlődött a városunk 240$ (ezeket az összegeket a városkasszába fizetted be) vagy 2 óra városépítés saját zsebből. Nem jutottam vele sokáig, mert indult az új világ (kettes) így azzal foglalkoztam többet.


Krisztoph: Arizonáról mondj néhány szót. Milyen jelentőséggel bírt életedben az adott világ?
Mr. Spoot: Barátokkal kezdtem, barátokkal folytattam, barátokkal „hagytam abba”. Egy olyan utazásban volt részem, ahol sosem voltam magamban, nagyon sok játékostársamat ismertem meg, volt és van szerencsém párat barátomnak nevezni még innen nézve is, sok-sok idő után is. Teljességi igénye nélkül, Hupas, Chente, Evening Star, Roseline, Dugoo, Bier, Podw, Centu, Jürgen és természetesen egyik legrégebbi barátom, Lacx. Remélem nem haragszik senki se meg, ha netalán valaki lemaradt, ígérem, ha netalán kiadják a riportunkat e-book formátumba, mindenkit beleírok!
Mikor Indián Falu csatlakozott az Omega szövetséghez, nem sokkal rá előbb, mint erődharc irányító, későbbiekben, mint társvezető pozíciót töltöttem be.
Nyíltan kimerem nyilvánítani, egyikre se vagyok a legalkalmasabb, nálam szinte mindenki ügyesebb akár irányító vagy vezető pozícióban, emelem a kalapomat a legendák előtt, hisz sokat vesz el, keveset ad vissza, de cserébe nap végén mindenki elégedett jobbik esetben. Nem hálás feladatkör egyik sem, így tiszteljük azon társainkat, akik vállalják!
Ezt akkor tanultam meg, mikor Roseline szinte egyedül vitte az Omegát, láttam rajta, hogy nagy rajta a teher, és mint egy barát próbál segíteni a másikon, így megpróbáltam én is.
Sikerült megállapodnunk idővel, a másik szövetséggel (Horda - Éjszakai Pillangók) voltak közös megbeszéléseink mibbiten ha netán probléma adódott, vagy változás történt. Általában én a HadbaHívók írásáért (HH innen ered, maga a név meg már legenda, hogy honnan) én feleltem és az irányításért, későbbiekben belső vezetésben is részem volt, igaz mindkettőhöz alulkvalifikált voltam, mondhatni, próbáltam felnőni egy feladathoz, amiről előtte tapasztalatom se volt, de szívvel és lélekkel pótoltam a hiányosságaimat.
Csapatjáték híve voltam és csapatjátékos, abban az időben sok feszültséget szított mikor nem párbajhős karakterek irányítós pontozással próbáltak saját szakállra dolgozni, mert a tank pontozást nem igazán honorálta a játék jutalmakban (illetve a westforts sem), viszont tankok nélkül nem lehetett nyerni. Nem tudtam elérni, hogy változás történjen minden irányban, tankprogramunk hiába működött megfelelően (sok pontozásra összedobtuk a pénzt meg a ruhát, sőt még abban az időben a rögöt is átlehetett rakatni) ha voltak mindenféle kasztból irisek, akik kérték és kapták a rangjukat. Ez ellen próbáltam tenni, de nem sikerült.
Utólag belegondolva voltak rossz döntéseim és egy rossz irányvonalam (próbáltam egyensúlyban tartani a dolgokat, hogy mindenkinek jó legyen), emiatt is döntöttem, hogy inkább lemondok, mert erre volt szüksége a szövetségnek, utat nyitni a haladásnak és változásoknak.
Csodás évek voltak, nagyon sok jót átéltünk együtt, igaz néha rosszat és tragikust, de az idő mindig megszépíti az emlékeket és a jók maradnak meg.


Krisztoph: Milyen elit tesztelői tapasztalataid vannak ßétáról?
Mr. Spoot: Röviden, egyik legkellemesebb, de egyben enyhén stresszes időszakom is volt a west pályafutásom során. Külsőleg ért minket pár nyomás a játékosok részéről (mesélj, mik az újdonságok, változott-e xy dolog, stb) és fentről is (volt egy ütemterv, amihez tartani kellett magunkat).
Megismerhettem, mi zajlik a függöny mögött, beszélhettem az „Istenekkel” (fejlesztőkkel, akik addig elérhetetlennek tűntek) segédkezhettem a kezük alá, közvetlen visszajelzést és ötleteket tudtunk megosztani, illetve kipróbálni olyan játékelemet, ami lehetséges nem vagy nem ebben a formában kerül be.
Egyik ilyen volt az, hogy a szerverünk két héttel előrébb járt mindegyik más szervertől, így amolyan „A kiválasztott” érzésünk volt, csak nem az amerikai látnok, hanem western cowboy, aki nem újságot kapott a holnapi hírekkel, hanem bepillantást egy alternatív univerzumba ahol adottak voltak a lehetőségek, hogy a látottak valóságba kerüljenek így, vagy másképpen, de jobb változatban. Sok, játékosok számára bosszantó hibával leszámoltunk, volt egy kis kalandozásunk erődharc rendszer tekintetében, illetve párszor a medve is megkergetett minket, de mivel rám szóltak, hogy nincs elég mobilnetje Mandarinrecének ezt a sok karaktert feltölteni, így belinkelem ide a fórumos hozzászólásomat, ahol megosztottam tapasztaltjaimat bővebben: https://forum.the-west.hu/index.php?threads/%C3%81ltal%C3%A1nos-besz%C3%A9lget%C3%A9s-a-j%C3%81t%C3%89kkal-kapcsolatban.1411/page-179#post-268728


Krisztoph: Kérlek mesélj azokról a régi szép időkről, mikor minden munkára volt egységes pontozás!
Mr. Spoot: Rögtön belevágnék, hogy az összes kredit Grokar barátomat illeti, ha netalán véletlenül idetévedne, üdvözlöm és bocsánatot kérek előre, hogy pár titkodat most megosztom :D
Én a folyamat közepén kapcsolódtam bele, mikor még nem volt teljesen kész a pontozás, de közel járt az áttöréshez több hónapos folyamat után. Egy Excel táblázatban volt vezetve az egész, próbált innen-onnan pontokat csípni, hogy minden munka, lehető legkevesebb felhasznált képesség és tulajdonság ponttal tudjon működni.
Ahogy jöttek be az úri szettek, hozzá a kiegészítő új tárgyak, illetve neves cuccok is jobban elérhetőek lettek, egyre jobban az áttörésnél járt. Munkapontos buffal mindegyik munka már ment neki eddigre, én főleg az elméleti tárgyak résznél segítettem, illetve pár alternatíva pontozást néztem át, mi lenne, ha lenne nekünk Buffalo Bill lábvédőnk vagy Pat F. Garrett nadrágja. Eléggé intenzív két hetünk volt, főleg neki, mígnem összeállt a kép és sikerült elérnünk 2011 közepén, hogy úri vacsorával, megfelelő felszereléssel az utolsó munka is legalább 1 munkaponttal tudjon menni. Úgy rémlik ezt talán meg is osztottuk, a sikert, magát a pontozást majd később, igaz vegyes fogadtatásban volt részünk, nem mindenki értette miértjét.
Egységes pontozás.png
Ha netalán kimaradt volna, akkor most pótlom, gyűjtői szett és teve úgy rémlik, kell hozzá, de legjobban egy 2011-es „klasszikus west” . (képaláírásnak szánom, ezt a zárójeles részt majd vedd ki Krisz, ha megjelenne így az újságban, akkor, Szia Mama!) Smirk.pngSmirk.pngSmirk.png
Későbbiekben csiszoltuk rajta annyit, hogy legalább a veszélyesebb munkákon több munkapont is legyen, illetve munkapontos buffokat teljesen elhagyjuk, de 2012 decembere új lehetőségeket nyitott meg.
Utólag is, mondhatni majdnem az egyik legjelentősebb klasszikus west történelmi pillanat részese lehettem ismét, nagyon büszke voltam Grokarra, egyik legkedvesebb barátommá vált hosszú közös projektjeink során, így neki szánom ezt a sort:
Bárhol is legyél, remélem, egyszer még majd visszatérsz ellovagolni a naplementébe!


Krisztoph: Honnan ered az a méltán hírhedt neved, Mr. Spoot?
Mr. Spoot: Remek kérdés, igazat megvallva mikor megláttam, hogy elindult egy új világ, ami nem számos(!) (értitek, nem az unalmas Világ 1,2,3,4), gondoltam magamban, ideje újítanom, mert lehet Csirkeként, vagy krcsirke-ként ismernek, de valahogy nem vesznek komolyan, főleg ha cukisan páran pipinek becéznek.
Kellett valami macsósabb név, illetve kinézet, ami egyben szőrzet (pelyhes már ne legyek, mert akkor ugyanott tartok), így lettem katona, azon belül mexikói, azóta is azt az avatart próbálom lemásolni, ha állítok egyet. Így rögtön eszembe jutott, „miszter”, tehát Mr. leszek (Szia Uram-ot megelőzve ezzel jó pár évvel), igen ám, de milyen úr legyen az úr. Első próbálkozásom foglalt volt (nem rémlik már melyik, ha véletlen T. volt, üdvözlöm innen is), próbáltam magamban „rajzfilm” módjára mondani egy cifrát, majd ez valami egészen másik dimenziót megnyitva előhozott egy emléket, „Hódító hódok” rajzfilm egyik részében, Spoot volt az amolyan francba szavuk.
Mondani se kell, ennél macsósabb név már nem is kellett, rögtön megkedveltem és azóta is használom. Innen üzenem a Supportnak, nehogy átírják a nevemet, voltam én már Soot, Sput, Sputnyik, Sport, Spoon, hagy maradjon ez már így, ha eddig kibírtam és ők se vették észre


Krisztoph: Ha valamit, még szeretnél magadról elmondani azt itt és most megteheted!
Mr. Spoot: Kíváncsi természetű lélek vagyok, mindig is motivált így az ismeretlenek felfedezése vagy éppen jobban megismerése. Kezdetek óta sokat bújtam a westtel kapcsolatos oldalakat (más nyelvű fórumok, külsős weboldalak), így mikor a „Kereskedelem” munka által talált „Feljegyzés 2. része” tárgyleírását próbáltuk páran kibogozni, majd nem sokkal rá, bomba hírként robbant, hogy az oroszok (ők visszatérő vendégeink lesznek) találtak egy első részt hozzá. Annak a tárgyleírását magyarra lefordítani, majd rájönni ez mit is takar, abban résztvevő voltam egy darabig. Igaz mikor egy magyar játékos megtalálta a 3. részt, majd megfejtették a Hernando titkát, arról lemaradtam.
Akárcsak a Belle titkáról, ököl és kavics tömeges termeléséről (Lacx, ezzel még lógsz), üldöztem kacsákat (gránit és zsebóra kézben, kocsmában pár percre lesz kaland valamikor), halottam legendákat (Geronimo orosz szerveren hatalmas sebzésű balossal, oroszok wyattot meg grant szablyákat találnak harcokon (ezek voltak a „híres pénzes harcok”)), mítoszokat (egy magyar játékos meghackelte a játékot, Ezer Igazság kardjával párbajozgatott, 1 ütése ezret sebez), ettől függetlenül magam is részévé váltam párnak.
Gondolok itt most az alábbiakra: zet legyőzése sok lúd alapon (Grokar vitte el róla a milliós fejpénzt), lottó fiaskóm (én csak skalpot akartam nyerni vigaszágon, így első nagy nehezen összekapart milliómból mindet feltettem lottón lehető legrosszabb számokra, erre nyertem egy csomó kötvényt, mert nyert mindegyik szelvényem), „hírhedt” információ morzsáim és „harcaim”, végezetül bővül azzal, hogy szerepelhetek a TW-Times-ban.
Köszönöm a lehetőséget, legfőképpen Krisznek, lehetőleg meghívnak még egy haknira múltidézés témában (bár azt már fix nem merik interjúként feltüntetni, maximum vadnyugati regényként), külön köszönet az Olvasónak (igen, neked, hogy túlélted) illetve a teljes magyar csapatnak!
Szerző: Krisztoph Snow



Jó, ha tudod - Mesterségek wiki oldal

Az újságban lévő rovatomat ezer örömmel használom fel arra, hogy felhívjam a figyelmet a szóban forgó Mesterségek wiki oldalra. Az oldal stílusa egy újfajta dizájn irányvonalat képvisel, mely - véleményem szerint - egy követendő példa lenne számunkra.

A főoldalon egy általános leírást olvashattok a mesterségekről, megtekinthetitek az erről készült oktatóvideónkat magyar felirattal, értesülhettek arról a hasznos információmorzsáról, hogy a sárga nehézségnél sem garantált a mesterségpont szerzése vagy éppen a ranglistában lévő sokféleség képletét. Összegeztük a 600-as és 750-es mesterségpontnál megszerezhető fegyvereket és termékeket. Legvégül a szakmákhoz tartozó kollekciókat gyűjtöttük össze egy helyre vizuálisan ábrázolva őket. A legszuperebb rész, azonban még csak most következik!

Mesterség the west times.png

Az oldalon megtalálható a négy szakmának az ikonja, nevezetesen a Szakácsoké, Sarlatánoké, Kovácsoké és legvégül az Istállómestereké. Ezekre rákattintva egy külön oldalra leszünk átirányítva. Eddig két külsős oldal rendelkezett hasonló tulajdonságokkal, nevezetesen a tw-db és a tw-calc. Mostantól fogva lehetőségünk nyílik a tárgyak legyártásához szükséges termékek kiszámításához a magyarországi the west wiki oldalán is. Az oldal használata pofonegyszerű, csupán meg kell adni a kívánt mennyiséget és a kód már teszi is a dolgát, felszorozza számunkra a termékeket a mennyiséggel. A részletek oszlopban lévő plusz gombra kattintva az összes hozzávalót láthatjuk. Bizonyos receptek figyelmeztetéssel vannak ellátva, mely tájékoztat minket arról, hogy milyen időközönként van lehetőségünk gyártani az adott tárgyat. A keresés funkciót is használhatjuk, ami gyorsabbá teszi a kívánt recept megtalálását. Az új receptek&tárgyak is megtalálhatóak az oldalon.

Habár többesszámot használtam (elkészítettük/összegeztük) az oldal kizárólag Mandarinrece munkájának jóvoltából jött létre, így innen is hálás köszönet neki, amiért létrehozta ezt a cikket a súgóban. Hogy tetszik nektek az oldal dizájnja? Fogjátok használni a kalkulátorát? Találtatok rajta olyan információt, melyet ezelőtt nem tudtatok? Mivel egészítenétek ki a mesterség lapot? Esetleg találtatok benne egy hibát? Ehhez hasonló és mindenféle megjegyzést szívesen olvasunk a lappal kapcsolatban!

Szerző: Klar



Filmkritika - Cry Macho - A hazaút

Nem egyszerű westernnel van dolgunk ez alkalommal, hanem úgynevezett neowestern ennek a filmnek műfaja. S hűen adja is magát az egész sztori ehhez a minősítéshez. Minden pillanatát lehetett élvezni ennek aztán tényleg azt kell, hogy írjam és őszintén jó volt látni az idősebb Clint Eastwoodot, így 2021-es filmjében. Ami pedig továbbá Eastwoodot illeti: Felér főszerepe egy totális önvallomással, így ehhez a megöregedett szerepéhez. Meg is érti mindenki, miért írtam ezt most ugyanis vannak a filmben árulkodó jelek erre vonatkozóan többféle utalással együtt. Kapunk a filmben egy kerek egész történetet, csavarokkal és jóféle fordulatokkal, sőt olykor azt a híresen fanyar Eastwoodi humort is belecsempészték a filmbe itt-ott az alkotók, ami a színész filmjeire olyan jelentős mértékben igaz. Nem mehetek el szó nélkül, amellett sem, hogy a film címe milyen jó összhangban van a sajátságos történettel is, elvégre a kakasnak is szó szerint Macho lett a neve és hát megeszem ebédre én azt a kakast gyerekek... Olyan jól játszotta a szerepét ez a madár is, hogy minden perce kincs volt előttem hát szóval nézze mindenki meg ezt a filmet, hiszen a jó szórakozás az garantált a film egészét tekintve is.

Fogyasztáshoz én azt ajánlom: Akinél van gyerek attól a tequilát, sört elzárni, nem ám kicseréli a nedűt, mint a filmben is, ahogy Rafó ügyeskedett. Aztán a főételhez pedig azt ajánlom mindent lehet csak a kakaspörköltet mellőzzétek, ha módotokban áll, ugyanis sosem tudhatjátok mikor véd meg benneteket egy jól megtermett erős macho kakas, aki kakasviadalokon is nevelkedett.

A film zenéje is nagyon tetszik nekem különösen, ahogy azt a régmúlt idők hangulatát szeretné átadni maga a film is, ez a fenomenális remekmű!

Sok sikert a film felkutatásához, nem lesztek egyszerű helyzetben szerintem, de az idő kirendeli nektek is, ha dolgotok van e havi filmkritikánk zsenialitásával...

Szerző: Krisztoph Snow



Vadnyugati novella

Utolsó energiával


Élt egyszer egy szép lány
Meg élt a fiú, ki nem volt jó látvány
Kettejük energiája, mégis egybe tartozott
Noha a lányka szerelmet viszonozni nem tudott.

Legvégső energiámmal írom saját életem történetének sorait. Közben meg egy kérdés visszhangzik kósza elmémben szüntelenül: Vajon honnan tudhatjuk, hogy megfelelően jó életet éltünk eddig? Egyre inkább afelé a következtetés felé evickél saját magamnak tett válaszom, hogy sehonnan, mivel az életünket élni kell. Szükség van rá, hogy éljünk, különben hiába szült meg a sors bennünket. Igen, hiszem, hogy egy bizonyos pillanatért született meg ez a különleges test, hiszek magában a sorsban is. De ugyanakkor nem is temetkezhetek ebbe az elméletbe, mert az egyenes úton a gondolkodáshoz vezet és a gondolkodásból szinte minden esetben depresszió avagy szomorkodás alakul ki. Vegyük példának a jelen idejét. Most is itt ülök valahol a sátramban, hazakeveredve valamiképp a nagy útról és mit teszek ahelyett, hogy kint a vadakat hajtanám, űzném bajtársaimmal és rokonságommal szegény végtelenül elesett jószágokat? Szenvedek. De persze ne érts félre kedves utókor. Ez afféle építő jellegű szenvedés. Szomorúság a javából, amelynek megtermett könnyeiből hidakat igyekszek építeni egy olyan lány irányába, aki előttem lezárt minden, már megépült hidat csak épp még nem rombolta le azokat. Mert talán, még mindig van egy halvány esélye, annak, hogy szeret. Hogy engem szeret és nem mást!

Ekkor viszont váratlanul egy éktelen visító hang ütötte meg fülem érzékeny hallását. Ki is rohantam aztán erre a sátramból, mire egyre csak azt láttam, hogy a hang tulajdonosa nem más, mint egy angyalhangú kislány csak épp most kissé erő teljében van a környék hangjai közül kiemelkedő visítás. S hogy miért sírt szinte ennyire valakinek a lánya? Rögtön megkaptam a választ, de bárcsak ne kaptam volna...

Üldözték. Méghozzá az általam múltban leigázott farkasok elől menekült a lányka, mire én nekem volt annyi lélekjelenlétem, hogy felkapjak egy épp meggyújtott fáklyát és a kislányt gyorsan fedezékbe véve meglengessem magam előtt a falka felé tartva azt a fáklyát, amelytől kétség sem fért, hogy féltek tőle. Nem telt bele sok, míg elült a balhé. Míg viaskodtam a kislány időközben megnyugodott valamiféleképpen. Megnyugtatta valaki, aki mögöttem állt, már. Érezni is véltem a harc alatt egy magamban rég eltemetett illatot, de nem vettem akkor épp komolyan. Csak mikor aztán megfordultam. Ő állt immár előttem és a kislánya. Mialatt én kalandoztam a hajón tett szolgálataim folyamán, úgy tűnik Ő időközben életet adott egy másik férfi mosolyának. Meg persze a most általam megmentett lányának. Természetes dolognak tűnik bárki által, hogy megmentse egykori szerelmének és más gyermekének utódját... én most mégis kissé kényelmetlennek éreztem a helyzetet. Már-már önző kérést kívántam volna magamban, hogy bárcsak ki se jöttem volna arra az éles hangra a magányomból, a sátramból. De ekkor belém hasít a felismerés, hogy az, már tényleg egyáltalán nem én lennék. Lehet, hogy a szerintem utolsó esélyemet is elszalasztottam azzal, mikor anno búcsút intettem ennek az akkori kedvesemnek. Viszont, ha most nem mentem meg a kislányát, már áshatnám is magam jó mélyre, mert akkor valóban rég halott lettem volna. De mivel én vagyok saját magam sorsának ura és hű kegyeltje, ezért az utam is más, mint holmi sír.

De vajon ki vette el tőlem imádott egykori lelki társamat? Vajon legalább annyira egy kaliber velem, mint, amilyent megérdemel az indiánlány? Ezek a kérdések fogalmazódtak, még bennem meg, de a válaszokra sem kellett sokáig várakoznom, hiszen a pasas egyszerre meg is jelent, mire kimondtuk volna azt a bűvös szót, amellyel egymást köszönteni illendő.

A hapsi egy erőnek teljében lévő tagbaszakadt fehér férfi, de mintha valamiféle bandita hírében állt volna. Olyan ismerős valahonnét. Ám egyenlőre, még nem jöttem rá honnan ismerhetem ezért meg kéne ismernem. Pont a számításaimat látszott beigazolni, miszerint épp olyannyira érdemli meg a szerelmem ezt a férfit, mint amennyire vak a szerelem, mint amennyire én nem érdemlem meg a nagy szerelmet. Bizony ez csak annyit jelent, hogy a különbségek kettőnk között elég jelentőségteljesek. Mármint az indiánlány szemszögéből tekintve ránk. De sebaj, már megszoktam, hogy én csak olyant vagyok képes megkedvelni, aki elérhetetlen számomra vagy a távolság által vagy szimplán csak a bátorság hiánya révén. Az a bajom, már próbáltam rá utalni, hogy túl sokat gondolkodom. A gondolkodás pedig meg tudtuk, már merre vezet. Mély letargiába, bánatba, az utolsó és legvégső órának erejének elgyengülésébe. A halálba!

Elgondolkodtam. Elmélkedésemben időközben egyedül maradtam. Kint a sátrak között valahol a felhők alatt a lapos földünk térképének valós terepén. Gondolom az újdonsült család, már bevonult a saját kis sátrába, nekem sincs itt maradásom, már, elvégre közben nyakamba hullott az idő, rám ereszkedett az alkony. A sötétség az utolsó energiámmal látszott viaskodni. Én pedig, úgy gondoltam kicsi sétámra indulok el. Borús és sötét gondolatok kerítettek hatalmukba. Még az sem volt képes vigasztalni, hogy nincsen örök éjszaka, miszerint a bölcsek szoktak énekelni magukban a sátruk előtt. Egy és csak egy forgott akkor éppen a fejemben... Lemaradtam. Lemaradtam arról az életről, amely nekem is megjárt volna. Épp ugyanúgy, mint bárki másnak. De én inkább a kalandozást választottam anno, mikor elhurcoltak. Mert lehet, hogy elhurcoltak, de meg se próbáltam végtére is hazakeveredni, inkább a jelenben tevékenykedtem és eközben lemaradtam a jövőm megalkotásáról és egy olyan dologról, amire minden normális ember vágyakozik. Az a teljes igazság, hogy lemaradtam a családról. S most, ahogy utam, sétám végéhez látszik érni, mert elértem a menetelés célját végezetül pont ugyanannak a vízesésnek tetején tipródom, amelyik szakadékról anno pont az a legbölcsebb öregember eresztette el az én kezemet, amelyiknek hiánya annyira, de annyira megviselt utána, hogy szerencsét kellett próbáljak, hogy kiheverjem és lehet pont az a pillanat vezetett most ehhez a pillanathoz és ahhoz, hogy anno búcsút intsek a törzsnek és kedvesemnek. Mert minden egyes pillanat a halálunk, utunk vége felé vezet el.

Feltámadt a szél. A szél, mely sosem hagyott magamra, mikor a szomorú gondolatok is a hatalmukba kerítettek. Feltámadt a szél, amelyik az egyetlen igaz hű társam és barátom volt, még életemben. Akivel szabadon játszhattam gyermeki koromban, míg, még éltem, ameddig, még élhettem. Aki felnőtt koromra is megannyi változást igyekezett hozni életem meglepődéséhez. S feltámadt a szél, amire életem végén ez alkalommal most rátámaszkodom és Ő pedig elhinti pillanatnyi testemet olyan földre, ahol végül békében nyugodhat, ahol nem létezik semmi. Semmi, aminek olyan energiát kell felemésztenie, ami mást negatív irányba képes csupán sodorni. Ezekkel a gondolatokkal és egy utolsó lendülettel, már az egyik lábam kapta is volna el a szél, ha fülem egy végső segélykiáltásnak tűnő hangot nem hall meg. De persze nem sokkal későbbiekben jöttem csak rá, hogy a segélykiáltás az nem másnak szólt csak értem. Megfordítottam hanyatt a fejem, legalábbis próbáltam, még nem belelépni a szél barátom testébe. De, úgy érzem késő volt. Legalábbis megcsúsztam. Szó szerint megcsúsztam. Noha utolsó energiámmal és egy hirtelen lélekjelenlétnyi idővel, még pont el tudtam kapni a szakadék szikla peremét, de mivel az eléggé éles volt és vizes vörösre festődött a lecsorgó nedvesség a zuhatagról, ahogyan az éle a sziklának elvágta "kissé" a kezemet. Ennyi hűhó egy életért, véremért... gondoltam magamban, míg kapaszkodni bírtam. Nem is sok telt bele, megjelent fölöttem a hang tulajdonosa, aki az imént értem kiáltott. Kedves arca beleégett akkor este a szemem bogarába. Elmém és lelkem titkos rejtekébe. Ahonnan, majd később talán halálomban előhívhatom és együtt lehetünk a végtelenségig. Csak mi ketten. Aztán feleszméltem a vérveszteségtől elkábuló álmomtól: Ugyanis Ő neki az arca nem is a kedvesem volt. Akit a sötétben, annak hittem. Megláttam az arcát a Hold fényétől, ahogy közelembe hajolt, még sokkal, de sokkal közelebb. Ahogyan elkapta a két kezem a szakadék felett, úgy értettem meg, hogy nem csak 1 szerelem bír létezni széles e nagy világon. Ahogy próbált felhúzni a szakadékról, úgy ért össze ajkunk is mind-aközben, ahogy megéreztem a legújabb szerelmet a levegőben. Ő volt az angyal. Ő volt az angyal, akit, már sok és sok, de megannyi álmomban, már felfedezni véltem. Az arca is, így közelebbről rátekintve jobban hasonlított ő hozzá, mint, annak az arca, aki hozzám oly hűtlen volt. S itt fekve oldalt mellette most láttam meg igazán ki is ő igazán. Hogy ki ő valójában. Gyermekkoromban élt egy másik lány. Egy másik, akit korábban ismertem meg, mint az indiánlányt. Egy másik, aki történetesen Ő volt. Hogy mégis, hogyan vagy miképp talált most pont én rám vagy csak sétált Ő is és pont meglátta, ahogy öngyilkos akcióba fogtam és segítséget nyújtott jobbjával azt pontosan nem tudom és nem is akarom kideríteni, mert ráhagyom a mindig is közkedvelt sors akaratára. De, hogy ennek, így kellett történnie, hogy tovább éljek azt biztosan tudom. Tisztába vagyok, már a dolgaimmal. Ezért is döntöttem, úgy, hogy a városába költözök asszonykámnak, akinek tervezem megkérni kis kezét. Egy indián a nagyvárosban. Ugye, hogy nem is tűnik rossz címnek egy következő életem fejezetének történetéhez? Na, látod. S remélem ez a történet is túlélhetőre sikeredett. Hogy éljek és tovább élhessem a játékomat a széllel túl a törzsön, valahol egy városon tova. Kellemes életet kívánok neked.

Valahol egy lány, egy másik
Élt végre a fiú is, akit
Lelkéért szeretett a lány viszont nem másért
Mivel képes volt rá, hogy meglássa benne a fényt!

Szerző: Krisztoph Snow



Vadnyugati konyha


A főzőcskéző cigányok: Kondérban főtt nektek a ma esti vacsora, és természetesen nem diétás. Jó étvágyat hozzá!

Székelykáposzta


Hozzávalók:

  • 1 kg savanyú káposzta
  • 40 dkg füstölt csülök
  • 60 dkg sertéscomb
  • 10 dkg füstölt szárazkolbász
  • 1 db vöröshagyma
  • 2 teáskanál pirospaprika
  • 4 db babérlevél
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 3 dl tejföl
  • 1 evőkanál liszt
  • bors
  • zsír

Elkészítése: A húsokat mosd meg, és vágd fel kisebb kockákra, a kolbászt vékony karikákra. A vöröshagymát pucold meg, aprítsd fel, és kevés zsiradékon dinszteld meg. Húzd le a tűzről, szórd meg pirospaprikával, tedd hozzá a kétféle húst és a kolbászt. Kevés vízzel felöntve főzd a húsokat félpuhára, majd keverd hozzá a káposztát, és öntsd fel annyi vízzel, amennyi ellepi. Fűszerezd babérlevéllel, fokhagymával, borssal. Óvatosan sózd meg, hisz a kolbász és a füstölt hús is sós. Közepes lángon főzd puhára, majd a tejfölből és lisztből készült habarással sűrítsd be.

Székelykáposzta.png
Szerző: Monó



Vadnyugati Programajánló - Rendhagyó rovatunk!


Kedves Cowboyok és Cowgirlök!

Gondoltatok, már rá, hogy menni kéne valahová, de nincs meg, még az ötlet, hogy hová? Úgy gondolod mindenhol jártál, de válaszokat kérdéseidre sehol nem találtál? Netán itt belföldön szeretnél valami közeli helyen izgalmas látogatást tenni, ami passzol a terveidhez? Mindig is kedvelted a vadnyugat világát és szeretnéd látni, hogy élhettek "elődeid" egy letűnt kor szülöttei?

Akkor MOST van egy jó hírem számotokra:

Örömmel jelentjük be egy hozzánk beérkezett játékosi jelzés eredményeképpen, hogy Magyarországon sokaktól nem is messze Szegeden kiállítást indítványoznak korunkról, a legendás vadnyugatról...

A tudnivalókról egy további linkben értesülhet minden olyan játékunkat kedvelő, aki múzeumokat is előszeretettel szokott látogatni legyen az bármely távol az otthonától...

A linket ide kattintva érhetitek el.

Kívánom, hogy találjon rá mindenki egy áldott napon hazánkban a vadnyugat jelenkori világára!

Szerző: Krisztoph Snow



Nyereményjáték

Erre a hónapra egy igazán könnyed kérdéssel készültünk számotokra: Hányadikán indult Nevada szervere?

A helyesen válaszolók között 3*100 aranyrögöt sorsolunk ki.

Beküldési határidő: 2022.06.30. 20:00

A beküldéseket a Support rendszeren keresztül várjuk a Versenyek és nyereményjátékok kategóriában.

A részvétellel elfogadod a Versenyszabályokat.

Impresszum

A The West Times havilap havonta jelenik meg.

Szerkesztők és közreműködők

Klar
Mandarinrece
Krisztoph Snow
Monó

Elérhetőség

Kapcsolat: https://support.innogames.com/connect/west/hu
E-mail: info@team.the-west.hu
Archívum: https://wiki.the-west.hu/wiki/The_West_Times

Minden tartalom esetén a beküldési határidő az adott hónap utolsó napján 12:00 óra. » Beküldési részletek Ez alól kivételt képeznek a nyereményjátékok beküldési határideje alkalmanként, Ez esetben külön feltüntetésre kerül a beküldési határidő.

Nyereményjátékok alkalmával szeretnénk közzétenni a nyertesek játékosneveit. A feltételezésünk az, hogy a játékosok egyetértenek azzal, hogy a nyertes nevét megemlítjük. Ez vonatkozik hirdetésekre és minden más beküldésre is. Bárki, aki ezzel nem ért egyet, kifejezetten jelölnie kell a megoldás benyújtásakor.

A Vadnyugati novellában megjelenő tartalom teljesen fiktív jellegű, továbbá az oldalon felelhető filmkritikákban megjelenő filmek korhatárosak lehetnek. Minden tartalom csakis saját felelősségre tekinthető meg. A The West mentesül minden felelősségvállalás alól ilyen esetekben.