Logor.png
2.128
Innogames
West side quest.png
West side object.png
West side success.png
West side job.png
West side duel.png
West side artisan.png
West side city.png
West side fort.png
West side adventures.png
West side shop.png
Facebook Youtube
Twitter
Innen: The-West wiki HU
The West Times logo.png


Verseny Lousiana világon!
Louisiana gold.png

Örömmel jelentjük be, hogy új világunk, Louisiana megnyitotta kapuit 2020. május 28-án.

Új világ, új kihívások. - legyen ez a mottónk, így szálljatok versenybe értékes nyereményekért az új világon.


Díjazott kategóriák:

  • Az első 3 játékos aki elsőként eléri a 100. szintet:
    • 1. helyezett - 300 Aranyrög
    • 2. helyezett - 200 Aranyrög
    • 3. helyezett - 100 Aranyrög


  • Az első 3 játékos aki erődharcokon elér 1000 kitérést:
    • 1. helyezett - 300 Aranyrög
    • 2. helyezett - 200 Aranyrög
    • 3. helyezett - 100 Aranyrög


  • Az első játékos aki eléri a 150. szintet: 500 Aranyrög


  • Az első város amely elsőként eléri a 100. Templom szintet: egyenlő módon elosztásra kerül 3000 Kötvény az utalás pillanatában a város tagjai között.


Az erődharcos és városos nyeremény esetén azt vesszük nyertesnek, aki elsőként jelzi képernyőmentéssel ebben a topicban a feltétel teljesülését. A tapasztalati pontokról nem kell képernyőmentés, de kérlek jelezzétek, ha elértétek, hogy megadjuk a nyereményt.

A kötvény nyeremények Louisiana világon lesznek jóváírva, nem boríték formájában, hanem közvetlenül a kötvényegyenlegetekhez.


Aktuális frissítések


  • 2.124-es frissítés
    • Eljött az ideje annak, hogy a 12. születésnapunkat ünnepeljük meg. Ezen alkalommal egy újdonsült kalanddal készültünk nektek. Az utolsó kaland lezárását követően egy különleges jutalomban részesülsz, ami egy születésnapi torta.
    • Véglegesítettük a titokzatos főzetet. Hamarosan az Union Pacific boltban is meg lehet vásárolni a főzetet.


  • 2.125-ös frissítés
    • Harcos szett - A legfrissebb IFBC nyereményszettet véglegesítettük, a bónuszai a következőek
    • Új NPC - Angus McGuffin
    • Húsvéti leszámolás szettek mostantól árverezhetőek.
    • A közösségünk visszajelzéseit figyelembe véve elkészítettünk egy szakmás mini eseményt. Szerdán fogja kezdetét venni ez az esemény, rövidesen több információval fogunk szolgálni.
    • Azért, hogy egyensúlyba helyezzük az erdőharcokat, a támadók maximális létszámát átalakítottuk.


Hirdetések
Plakátok felragasztása.png
Achilleus1999 hirdetése
V1-en vennék aranykereszteket korlátlan mennyiségben, ártól függetlenül.
Plakátok felragasztása.png


Interjú - Egyeske

Először is emlékszel-e rá mi indított rá, hogy belekezdj a speed versenykörbe?

Először is a nyeremény , az a gyorsasági ruha azt szerettem volna megnyerni


Mi alapján nyomattad a tépézést?

A pontozás ami alapból épére és persze építésre volt téve , na és jól kiválasztottam azokat a munkákat ami sok tépét adott. Kellettek hozzá még buffok mint a koktél ami ugye tudjuk tépét ad és hozzá a jó ruhák, később mint meg tudtam volt egy bizonyos nadrág is ami pluszt adott


Hogy érzed civilként, milyenre sikerült a legutóbbi speed eseményünk?

Nagyon tetszett sokat tanultam belőle, olyasmiket amit előtte nem is tudtam hogy létezik ha tépére hajtasz


Emlékszel-e mikor hogyan kezdted a "karriered" a játékban, úgy egyébként?

hát ha jól emlékszem kb 8 vagy 10 éve


Mi inspirált rá, hogy nap nap után ne add fel a folyamatos munkákat a speed szerveren?

A barátok akikkel egy városban voltam :) és te is :)


Mi a tanácsod a kezdő játékostársaidnak, mit üzennél nekik, hogy ők is ilyen jelentős helyezést érhessenek el a későbbiek folyamán, mint amilyent te is elértél?

Legyenek kitartóak :) és ha elkezdik ne hagyják fel! :)


Mi tetszett leginkább és min változtatnál az esemény szerverén?

A gyorsaság mint a tépé vagy eredmények vagy fejlődés és igazából minden. nem kell változtatni ez így volt jó. :)
Szerző: Krisztoph Snow



Filmkritika - Texas Rangers - Az igazi texasi kopók


Ezt a filmajánlót egyszerű szóval kezdeném el: Tökéletes. Tökéletes filmalkotás a maga kis korszakában. Tele a film a kornak kellően ismert szereplőgárdájával is elég, ha csak Alfred Molinát említjük meg benne, hiszen remekül hozta John King Fisher alakját. Aki mellesleg e havi novellám főszerepében is tündököl. Egyébként ezt a filmet egyaránt ajánlom ez alkalommal kisebbeknek is és nagyobbaknak is, de, még öregebbnek is, hiszen ismeretterjesztő jelleget is hordoz magában a történet: Bemutatja, hogy az úgynevezett "végvadnyugat" berkein belül miképp számolták fel a banditákat a Rangerek vagyis magyarosítva lovasok. S amíg néztem a filmet arra gondoltam, hogy szerintem tartalmaz ez a film mindent, ami kicsiny játékunkban is megtalálható, de tényleg... Van benne erődharc, párbaj, de akár, még akasztás(ok)nak is szemtanúi lehetünk benne. A film üzenete sem elhanyagolható, a végén említi meg az egyik főszereplőnk (mert több is van ebben a filmben, hiszen itt aztán valóban csapatjáték látható) hogy őket, mármint a lovasokat az utókor nem másként fogja számon tartani, mint az igazság őreinek. De persze ennél többet, már csak a film megtekintése tud mesélni magáról a történet velejárójáról. Kicsit gondolkodóba is estem... Régen azért hunytak el húsvér emberek, mert lövöldöztek és ennek akaratlanul is áldozatai lettek. Manapság, már egy virtuális lövéstől is annyian képesek vérbosszút esküdni, mintha valóban megsértették volna az illetőt pusztán azért, mert nem a teste, de szegény féltett egója sebesült meg: a lelke. Hát kérem átalakult a világunk nem is kicsit. Az internet elterjedésével előtérbe helyeződött a lelkünk. De elkanyarodtam témánktól. Akkoriban más dolgok is számítottak értéknek, más volt az értékrend. Mert, aki megnézi ezt a filmet tisztán láthatja, hogy nem egy lövés erőssége avagy mértéke teszi 'megbecsültté' a fegyvert és annak birtokosát, hanem az, hogyha valaki tényleges diadalt arat a másik felett. Nem is tudom, hogy adhatnám, még ennél is jobban át a gondolataimat, mert nagyon szavakat nem találok ennek a filmnek az üzenetére, hiszen ahhoz, hogy megértsétek, meg kell néznetek a filmet.

De, hogy mit is fogyasszatok hozzá?

Ha, már Texas én a helyetekben mexicorn-t választanék barbecue ízesítéssel, de ne feledjétek a Barna nyakkendő hatalma utol ér, mert a nagy szem mindent lát, szóval italfogyasztással csak óvatosan, hogy meg ne sajnálja tőletek Fisher úr a rumot, a banditák legkedveltebb nedűjét, elvégre, ha megszomjazik, akkor bármit megiszik. Na, jó bármit talán, még ő sem.

Szerző: Krisztoph Snow



Vadnyugati novella - Rejtekhely


Már vagy három hold elmúlása óta a mohával benőtt sziklabarlangban élek. Rossz emberek jöttek akkor éjjel mikor távoznom kellett a faluból. Nem is tudom mi lett a családommal, hogy mi lett a sorsa barátaimnak, rokonaimnak. Űzött vadként kellett rohannom egy olyan menedékre, ahol talán túl élem a mészárlást. Esett egész végig aznap az eső a mostani nyári kánikulával szemben. Lehetett is volna ebből előre látni, hogy tragédia lesz készülőben, de nem látta a jövőt senki. Mélabúsak voltunk, mert pont azon a napon halt meg reggel a sámánunk titokzatos körülmények között egy idegen lötty ivása eredményeképpen. S most itt írok valamit jegyzetemre, egy darab fecnire, mert teljesen tanácstalan vagyok a közeljövőm illetően. Így talán hátha ebből a történetből meglátok valami összefüggést a múlttal kapcsolatba hozva jelenemet. De nicsak! Ejnye, valami neszt hallok odakintről. Mintha mókusok futkároznának a levelek között a fákon. Ki is megyek csak aztán semmi mozgást már nem látok, hát visszamegyek és leülök a finom hideg barlang köves talajára. Ilyen melegben alig tudom viselni a hódprémet magamon hát el is gondolkodom rövid ideig és mikor egy újabb neszre figyelek fel, de ismételten nincsen meg a hang tulajdonosa elhatározom magam, hogy lebattyogok a közeli kis folyópartra, de aztán elég óvatosan haladok, nesztelenül. Nem szeretnék senki emberfiába belebotlani. A friss hűvös vízhez érve ismeretlen ruhaneműket látok meg a bokrokon, füvön s már-már aggódni kezdek. Tehát épp azon vagyok, hogy inkább visszafordulok most és majd inkább ráér ez a merülés, amikor is a hátamat puska csöve böki meg.

- Ne olyan sietősen, kis haver! Ha fürödni akartál volna, hát tedd meg nyugodtan. Nem vagyunk mi ám olyan rossz szándékúak, mint azt sokan gondolják rólunk ! - Szólalt meg egy rekedt, ámbár fiatalos hang mögöttem. Banditák! Na még csak ez kellett. Most mit is teszek, ki is segít rajtam. Ismét tanácstalan voltam ezért inkább úgy tettem, ahogy mondta. De miközben lassacskán léptem a folyómeder felé:

- Kik vagytok? Mit akartok tőlem, én igazán nem ártottam ti nektek. - jelentettem ki nekik s közben kérdőn hátam mögé fordultam. Egy sebhelyes arc, fekete szemellenző, sötétbarna térdnadrág és meztelen felsőtestükön mindnek egy jókora színekkel bevont dupla vágás a szívükön egy körbe zárva. A jelük! Banditák most már biztos. Már csak nem tudom, honnan...

- Mit érdekel az téged!? Na húzzál már le a folyóba! - azzal meglökött az arany puskájával, mire én előreszegtem fejemet és haladtam a *ki tudja mit akar most ezzel* ismeretlenbe. Egyenesen a meder közepébe parancsolt és azt kérte a szőke hajú táncoljak. Táncoltam én benne térdig érő sodrásban, kicsit hülyén is nézhettem ki ott pancsolva, mivel azok ott kint szerintem bolondot akartak csinálni belőlem, hiszen sírva kacagtak és majd' megfulladtak a röhögőgörcstől. Ezt csináltathatták velem, úgy 5 percig is aztán egy colt hangja hasított a levegőbe vihogó hiénák közé aztán az egyik fekete göndör hajú holtan rogyott össze arcára fagyott nevetéssel. A következő pillanatban már ott lépdelt köztük egy magasabb fazon. Erős, délceg, egyenes embernek tűnt első látásra. Fekete hosszú szárú kabátja és sötét színű farmer nadrágja elárulja, hogy az előkelő rétegből származik jobban, mintsem ezek között a banditák közt lenne. Kezében a colt olyan érzést sugall, hogy tudja mit akar és azt mindig meg is szerzi könnyen, látszik mindig van terve mindenre és ha valami sikertelen azt egyből megtorolja. Arckifejezése kifogástalan. Nem néz senkire, modora egyedülálló és kifejezéstelen, miközben rám tekint egy pillanatra kicsit barátságosnak látszik, ahogy felém tart a vízbe le se szállván lováról. Gondolom magamban: a Megmentőm(?) Hamar kiderül azonban, miképpen a lovára feltessékel a háta mögé, hogy a banditák fejével van dolgom. Lő egyet a levegőbe, most vaktölténnyel és erősen kapaszkodok, hogy a megemelkedett lóról ne essek hátra, de aztán megindulunk egyenesen kifelé az erdőből a folyó mentén vágtatva át egy vízesésen keresztül az erős sodrásban a túlpartra a szakadék szélén szinte, mire lenézek alig tudom türtőztetni magam, hogy nehogy leforduljak ájultan. Menet közbe szemem alig bírom nyitva tartani, talán nyitott szemmel kicsit el is szundítok olyan fárasztó ez az út. Éberség és álom mezsgyéjén mintha elfeledett szüleim próbálnának figyelmeztetni valamire, talán a szökésre(?) de nem tudok rájuk többet figyelni, mert úgy nézem ahogy elhaladtunk egészen a vérvörös sivatagokon túl is azt veszem észre kezdünk lassulni ide egy félreeső mégis kies területre, hol fák lombjait fújja szél, virágok nyiladoznak talán még őzek is szoktak itt legelni olyan bő legelő tárul szemem elé. Leszállunk végül a fekete, de szintén a vörös színes jellel megfestett vezérménről és aztán bevezényelnek a kunyhóba, ami itt áll a közeli istálló mellett.

Idebent azt kérdezik tőlem ki fia-borja vagyok én, mire leszögezem velük csak akkor vagyok hajlandó beszélni, amint végre megtudom miért kerültem én ide.

- Te büdös purdé! Hát hogy merészelsz így beszélni, ha mi kérdezünk előbb! Na gyere csak ide te!! - emelné felém az ökölbe szorított kezét egy tagbaszakadtabb zömök részeges férfi, de félúton az ő karját felém megállítván szúrós tekintettel nézve rá beszédbe elegyedett velem a bandafőnök. - Ismertük apádat, legyen elég ennyi. Itt most köztük nem tudok elmélyültebben beszélni, de menjünk be ebbe a közeli kis fülkébe, hogy nyugodtan diskurálhassunk. - mutat a háta mögötti kis ajtóra, de hozzáteszi - Bocs, Ezer bocs fiúk, de itt most nincs rátok szükség. Menjetek ki a földekre várnak rátok a telepesek szerintem.

Az elkövetkező percekben már bent ültem az öregúrral szemben egy gyóntatófülkéhez hasonlatos szűkebb részben. Nem volt világos, sőt inkább sötétség, amit egy gyertya fénye világított meg, amikor John úr meggyújtotta a félhomályban s végül betette az ajtót kulcsra zárva.

- Mint előbb is mondtam, John King Fisher a nevem... és hogyha nem volt téves az infó akkor téged kellett megtalálnunk annál a kőbarlangnál, amit az államok Mamut barlang néven tartanak számon. A kérdésem a következő: Ameddig...


Reklám


Történetbeli tájékoztató az úriemberhez:

Alfred Molina játssza Fishert a 2001-es Texas Rangers című filmben. Bővebb információ róla itt található eredeti nyelven: http://en.wikipedia.org/wiki/King_Fisher


Vissza a történethez

- A kérdésem a következő: Ameddig a barlangban éldegéltél egyes egyedül nem figyeltél fel semmilyen különlegességre? Nem találtál ott semmi oda nem illő dolgot, de és ha már ennél a kérdésnél járunk szeretném tudni miért voltál te pont abban a barlangban, amit régebbi népcsoportok a halál küszöbeként emlegetnek? Kérlek beszélgessünk egy keveset... - Rendben elmondok mindent. A törzsemet lemészárolták a sápadt arcúak és szerintem egyedüli túlélőként hagytam el a falumat. Sötét volt és hűvös, már alig láttam a szememtől olyan szétesett és éhes voltam. Ezért nem is gondolkodtam behúzódtam az eső elől az otthont adó rejtekembe. Elég nagy egy hely volt való igaz hát körülnéztem kicsit a barlang bejáratán túl is. Egyre beljebb és lejjebb értem a sötétség is csak fokozódott. De a legvégén nem láttam semmit. Ezért visszavonultam a barlang szájához. Másnap mikor felébredtem alig tudtam elsőre hol is vagyok, de legelső pillantásommal egy elcsépelt, ősrégi fáklyát láttam meg. Mondtam is magamban ez tegnap jó lett volna, de majd ezután még jobb lesz meghiszem én azt! Aznap egyből le is indultam egy kis felderítésre, így már fényem is volt a sötét ellen. Nem volt ott sok említésre méltó holmi csak pár koponya, vagy esetleg csontok, de azok igaz ami igaz elég méretesnek hatottak, egyébiránt volt még ott egy láda is a barlang legmélyén most, hogy jobban visszaemlékszem, de azzal akkor éppen nem foglalkoztam, mert ennivaló jobban kellett. Azonban étket ott lent, nem találtam hát visszatértem gyorsan a kiindulási helyre, mivel a barlang mélyén zsákutcába futottam egy hatalmas cseppkő alakjával találkozván. Visszaérvén kilépve a barlangból klasszikus módon gyűjtögettem a közelben az ódon, de jó falubéli asszonykák mintájára egy kis Szárított húst, ahhoz Burgonyát.

-és kifejted nekem azt, hol találtad a drágaságokat. Áll az alku, barátom? - mered rám kérdőn miután felvázolja egyességének alapját, de én habozok.

Próbálom átgondolni mi előnyöm származik nekem ebből az üzletből, de mintha váratlan fordulattal koszt illat csapná meg szaglószervem odakintről és egyből azon vagyok, hogy ráadom tenyerem a bizniszre egy illedelmes kézfogás keretének tükrében. Kint a Hold már réges régen fent bóbiskolt, csupán csak mi beszélgettünk hosszasan... elmélyülten... kincs és kaja után sóvárogva....

- Te szóval azt akarod mondani, hogy a barlangtól keletre találtál egy fenyőt és egy X betűt láttál rávésve a kérgére és abban van a rúd... de akkor most térjünk át a láda témájára: Megtalálnád újból az említett helyet, ha sor kerülne rá, hogy megkérlek, hogy vezess le bennünket a sziklaüreg mélyére ? - kérdi epekedve mire én:

- Hát, persze. Szerencsére jó az emlékezetem. Jót tesz az agyamnak az élelem. - mondom tele szájjal a választ vágyó jótevőmnek.

- O.K. Akkor holnap reggel vágtára indulunk, egyél sokat máma, mert hosszú nap áll előttünk. Én is most elteszem magam holnapra, apropó a te ágyad is itt a szomszédos szobában találod. Egy vörösre festett ajtó színezi. Na, jó éjszakát, további szépeket, holnap találkozunk. - Viszont kívánom. - azzal bólintunk egymásnak és távozik a kabinból. Miután mindent bekebeleztem és nem maradt odakint a raktárban se szinte semmi... lefeküdtem én is jól lakott Csuporban láttam az istállóban további betevő után fürkészgetve. Aztán csak ezt követően gondoltam úgy hogy én jól laktam, mert az étvágyam ettől inkább csak elkolbászolt, különben még azt is felhörpintettem volna, Ha nem lett volna furcsán megbuggyanva, ahogy láttam a sötét holdfényben. Másnap reggel kipihenten ébredek. Végre egyszer nem éhesen és azt se lehet mondani, hogy rémalmaim lettek volna az elmúlt éjszaka folyamán sőt most napok óta először nem emlékszem, hogy álmodtam volna bármiről is. Eztán egyszeriben idegen füttyszó üti meg a fülem. Kibotorkálok a szobából. Nicsak, mit látok! A főnök az asztal mellett álldogál az előtérben és az ablakon néz kifelé. Irányítja a társait az úthoz készülődve. Észreveszi aztán, hogy kiléptem és mellé somfordáltam és érdeklődik, hogy jól vagyok-e, hogy aludtam eleget ettem-e, mire én válaszolnék neki, hogy ott kint az a tej elfogyott volna még a többin kívül is, de erre már nem jut idő, mert pont ekkor ront be egy lelkes martalóca Fisher úrnak, hogy közölje a lovak indulásra készek, így hát elindultunk vissza ahonnan elhoztak. Hosszú utunk volt ez alkalommal és szörnyen unalmas. Azt hittem lefordulok a lóról, olyan untató volt a táj és ráadásul beborult egünk is volt egész úton pedig jókora távolságot megtettünk most is Fisher úr háta mögött a lován. Amikor már megérkeztünk az úti célt elérve végre kinyújtóztathattam zsibbadt tagjaim, ivott keveset a csapat - mindenki a saját Bölényprémet viselte. Ez jelzi azt, hogy a végére kezdünk érni, gondolom magamban. Ekképpen nem is történt másként, még kvázi 50 lépésnyire voltunk az általam zsákutcának vélt út végétől és ismét hangokra lettünk óvatosak. Lassítottunk is a tempón, mivel ez a hang mintha valami horkolás lett volna. Kezdem látni a kanyart, amit a múltkor is láttam, mikor az út végét közelítettem meg. Egyre közelebb hallottunk egy szuszogást is. A kanyaron fordulok éppen be első emberként a többiek előtt, miután sebtében meg is állok s csendre, megállásra intek mindenkit. Egy alvó puma van pontosan a láda tetején, amit én kissé különleges tényezőnek tartok ebben a pillanatban, de aztán utat engedek Johnnak és miután szemrevételezi a látványt elkezdjük a kanyarban a leges leghalkabban, ahogy csak képességünk engedi latolgatni esélyeinket. Tanakodunk, tépelődünk, rágódunk már-már merengünk is egy szó mint száz jár az eszünk, ellenben az idő csak azért is fogyatkozik és nincs semmi számba-vehető ötletünk. Így juthattunk arra a botor ötletre, hogy rögtönözzünk. Volt nálunk egy finom, szaftos T-Bone-Steak szelet és azzal küzdöttük magunkat előre félelemtől reszketve a hátsó sorokban, de elől(?) Elől vakmerően néztünk volna szembe mindketten John és én a halállal is akár, de mikor a puma közelsége, már csak egy-két lépésből állt visszahőköltünk egy parányi ideig, mert az felhorkantott váratlanul álmában és majdnem fel is ébredt. Vártunk kicsit. Mozdulatlannak tűntünk, mint valami őskori szobrok. Végtére közelebb lopództunk és pontosan a puma feje elé helyeztem el a fini-fini húsdarabot (Bár enyém lehetne) de nem mert ettől függ az életünk. Most jött volna a terv következő része. Igen ám, de mi van ha mint mondtam csak rögtönöztünk? Nem is volt ezzel tervünk, át se gondoltuk és most itt állunk tanácstalanul, hogy mit teszünk, ha feléled ez az állat. Hmm... John azt veti fel, hogy lő egyet a levegőbe vagy ami még jobb, úgy véli álmában meg is gyilkolhatja. Cél szentesíti az eszközt! Ezzel az ódivatú szöveggel védekezik. Nem tetszik ez nekem és próbálkozom megcáfolni azzal, hogy simogatva felébresztem, de ez a népség csak kinevetni tud, hogy akkor azonnal megsebesít, mielőtt még meglátná a húsdarabot, de csak bizonygattam és csak ezt bizonygattam a társaságnak egészen addig, míg olyan civódás illetve kiváltképp hahotázás lett úrrá mindenkin, hogy már szinte el is feledtük mi mellett hagytuk a sorsunkat. Egyik nagy kacajhullám közben Bryan elképedve mutogat felém hogy "ott, ott ,de ott ott de akkor is ott" szegény eléggé viszolygott nem volt alkalma sok kimondani mit akar, de szükségtelen is lett kimondani, mert ahogy megfordultam sejtettem mi van a hátam mögött, de a félelmem be is igazolódott. Egy majdnem teljesen kifejlett pumával néztem ez alkalommal farkasszemet. Ha akkor megmozdulok szinte biztos, hogy két vágás díszeleg szemem helyén végig a képemen és majdnem azt hittem meg is élem ezt a fájdalmat azonban két puskalövés hasított máris a nedves barlangi levegőbe. Végül szegény állat holtan rogyott a földre. Alig mozdultam: Érzékeltem, ahogy John ráteszi vállamra érdes tenyerét, és sokan vigasztalást akarnak irányomba eljuttatni, de ez most akkor is fájt. Értem meghalt egy vadállat. Csak azért mert megzavartuk alvás közben. Már lassan azt kívánom bár inkább mégis megkaptam volna azt a bizonyos fájdalmas karmolást, de látom, hogy hiába kívánnám már ezt. Feleszmélek! Látom, ahogy a banditáknak könnyedén felsikerült nyitni a láda fedelét. Látom, ahogy a pumát olyan gondtalanul, érzéketlenül tették arrébb, ahogy pusztán csak egy gonosztevő lenne rá képes, hogy jobban hozzáférjenek a kincshez. Kezd felébredni bennem a lelkiismeret is nem csak az éhes ínségem.

- Hey ! John ! Arról azért nem volt szó, hogy itt vér is fog folyni... - Ugyan már.. mind tudtuk, hogyha ölni kell én megteszem. Különben is. Megmentettem az életed, vagy ha az neked már nem ér semmit nyugodtan a "házi-cicád" után küldelek, egyel több nekem már nem számít. A kincsem megvan a többi nem érdekel. - válaszolt, de mintha szavai pofonként érnének el hozzám. Ez most sokk volt számomra. - Jó, Lőj rám ha egy csepp hála sincs benned. Elvégre nélkülem nem lennének meg a nyomorult aranyaid se, de az itteni mamutkoponya és lábszárcsont és kitudja még milyen itt lappangó csont se lenne a tiéd, amit csakis én tudok beazonosítani, mint az utolsó mamut egykori gazdája..... - most azt hiszem én sokkoltam Őt ezzel a kijelentésemmel a meghökkent arckifejezéséből ítélve. De nem volt más megoldás, ha már rögtönzésnapot tartunk tegyük azt kifogástalanul és nézzünk szembe az esetleges puskacsővel, még ha arra sor is kerülhetne, de férfiként meghalni érdemesebb, mint egy olyan emberként, akit nem érdekel a múlt csak a nyereség. Ez az én reményem. S ebben bízom, bárhogy dönt, értelme lesz meghalnom.

- Tetszik a bátor balgaságod, te szegény, naiv ördög. Épp ezért nem lőlek le mint egy kutyát. Kár lenne az indiánvérért.. felesleges és méltatlan volna tőlem és milyen igaz azt ölném meg, akinek csakugyan tartozom, ha többel nem is, de egy utolsó vendéglátással mindenképpen, gondolom még mindig éhezel, (felnevetnek) ha viszont már nem repesel bandánkért, hát az sem okoz problémát nekem, több falat jut az alakulatomnak. Mi akkor is tovább állunk innen felvéve a cuccokat és nem tervezek lövést egyenlőre.. - fejezi be és kezd visszafordulni a kijárathoz. Ekkor egy mandró fickó, közbeszól: - De főnök, miért mondod, hogy felesleges kiontani a vérét?! Tudod, hogy Ő is közéjük tartozott! Akkor se vesszük, már hasznát, ha dinoszaurusz leleteket akarna beazonosítani... Felkapom a fejem! - Hogy mondja Bill? Mit mond?! John! - kérdem értetlenkedve, mire ő rögvest rávágja - Nem, nem semmit! William hallgass már el!! Ezt az egyet meghagyjuk, mert a becsület, a kegyelem és a hála értékét is érzem vele kapcsolatosan. - magyarázza, de Ekkor esik le.......... Hát, lehidalok. Nem hiába töprengtem annyit éjszakánként és most ezen eltűnődve minden egybe vág a törzsem kiirtásától egészen idáig!!!

- Nem kell tovább magyaráznod mindent értek már!!! Gyilkosok ! - jelentem ki nekik, de esküszöm mindent megbosszulok és a nagy szellem megbünteti mindannyiukat egy napon arra mérget vehetnek.. sőt inkább mérgemben egy zsebből kirántott késsel nekifutok erővel Johnnak és a pokol most elszabadul, de előtte felkiáltok...

- Végig csak erre kellettem!!!!! Ezért hagytatok futni is! Kiszimatoltátok, hogy anno csak én jártam ide! Éreztem akkor is, hogy figyel valaki. - Tudtam, hogy különleges adottságaid vannak, nem mint egy közönséges indiánnak. Talán ha minden száz évben születik egy hozzád hasonló. Az biztos, hogy fineszesebb vagy a többinél épp ezért lenne kár érted, mint már korábban is említésre került. De értük? Értük látod nem érzek semmi irgalmat. Bocs. - próbál áltatni, próbál áhítatot kelteni, próbál valami jót kihozni szorult helyzetéből.. netán az is előfordulhat, hogy valóban csak részvétet akar mímelni, de ekkor robbant bennem az a bizonyos fentebb írt beidőzített bomba. Ekkor mentem neki a leggyorsabb, legeltökéltebb szándékommal, fűtve a gyilkos adrenalintól nekirontva csizmaszárból kihúzott késemmel teleharsogva a mély fél-sötét barlangot, hogy még szájára is veszi mocskosul őket, meggyalázva ősi törzsem emlékét!!!

Ezt a lépésemet tudom nem gondoltam át teljesen. A fiúk nem hozták le fegyvereiket és az én életemnek pontosan ez volt a szerencséje, tüstént ki is szaladt mindegyik a barlangból ott hagyva magára vérző főnöküket, aki utolsó erejével a kincsét szorongatta és dörmögött felém egy olyan csak nehezen kivehető szót, ami mintha a " pukkadj meg " hangzású lett volna. Én ledobtam mellkasára a késemet és ott hagytam, de még fülébe súgtam gyorsan, hogy ezt még meghallja: "Te jobban.. !" Ezzel azt követően, hogy szeme nyitott maradt halála pillanatától kezdve szerintem örökké, én továbbálltam. A banditákat sosem láttam mióta futottak, mint a nyulak, gondolom szétszéledtek a főnök nélkül, de persze az ilyeneknél nem elképzelhetetlen, miszerint lehet feltört egy új, felkészültebb patrióta köztük. Nem azért meséltem el történetem, hogy elhidd, vagy azért, hogy szerteszórd, amerre utad visz, mindössze csak annyit akarok elérni, hogy tudd, nem az első eset, hogy valakik valakiket pusztán kedvtelésből, passzióból ölnek meg. Én Szellő-hozta Karmish Stankipoo, indián vagyok, falubeli voltam, de mindig olyan leszek, aki azt az igét hirdeti akármerre tévedek is, hogy ne ölj, még ha egyszer muszájból nekem is meg kellett tennem hevességemben, amit máig azzal magyarázok, hogy Ő is megtette, de nem csak én értem.

Szerző: Krisztoph Snow



Vadnyugati konyha - TEXASI FRIHÓLESZ


Texasi frihólesz 1.jpg

Ha azt gondoljuk, hogy az életük java részét vándortábor lakóként töltő cowboyok étrendje szegényes és egyhangú volt, tévedünk. A kemény munkához kellettek a kalóriák, és a fehérjéket, meg a vitaminokat sem nélkülözhették a tehenészek.

A marha és borjúhús mellett a bab és a kukorica voltak a fő ételek, de ettek krumplit és rizst is. Kedvelték a kukorica és búzalisztből készült kenyér és tésztaféléket.A sokféle fűszer közül a mexikói hatásra meghonosított - a mi hegyes, erős paprikánkra emlékeztető - chilipaprikát kedvelték a legjobban. Akár frissen, zölden , akár pirosra száradása után őrölve.

Hozzávalók:

  • 50 dkg beáztatott tarkabab
  • 30 dkg füstölt szalonna
  • 10 dkg paradicsom
  • 10 dkg apróra vágott vöröshagyma
  • 1 gerezd zúzott fokhagyma
  • 1 zöldpaprika
  • őrölt feketebors


Texasi frihólesz 2.jpg

Tipp: Készülhet konzerv babból és lecsóból, így lényegesen lerövidíthetjük a főzési időt.

Szerző: Monó



Vadnyugati vers rovat - SÁPADTAK KÖZT NEVELKEDTEM!


... MÉGSE VOLT EGY IGAZ SÁPADT TESTVÉREM,
NEM TARTOZOM HÖLGYNEK, NEM TARTOZOM SEMERRE,
SENKI NEM HAZUDHATJA , HOGY HAZUG AZ ÉN NÉPEM,
MERT HAZUDIK AZ , KINEK ENGEDÉLYEZI A HITE.

Sápadtak vagytok mind, mert kifakított a Nap,
Benneteket, még Uratok, se papotok fel nem támaszthat,
Sámán őrzi álmom, ő őrzi ébredésem,
De, ha el kell rohannom-e térből mi lesz vélem?

...Nélküled mi lesz vélem s fordítva?
Úgy vélhetnéd léted, majd szellemem megszakítja,
Ha nem cselekedsz helyesen, ahogy kell,
Hogy is intézzek keresztül neked széllel?

...Véget, véget nem érő eget,
Bolygót, patakot, egész hegyeket,
Utolsó gleccser is leolvad, én veled leszek,
Rögöt rög hátára nem kell felhalmoznod, míg élhetsz...

De élj, még és nevelkedj,
Menj ki a szabadba és cselekedj,
Ördögtől származom, ami rossz lehet,
Fekete a bőrszín is, mit el nem viselnek egyesek.

Holott Sápadt arcúak Közt Nevelkedtem,
Átlátszóvá is vált a lelkem,
Majd megszédített a pénz, az arany,
Leléptem és csak tán az emlékem hagytam.

Még azt sem, hiszen,
Feledésbe merültem, úgy hiszem...
...Nem tettem új barátra szert,
Mind álcát és egyik se valódi arcát mutatta meg.

Állítólag álnév mögé bújtak, akik,
Nem én vagyok, mert két életük lehet nekik,
Néhány új testvért, már fel tudok sorolni, melyekben,
Élet szikrája valójában megrezzen:

Jacky, Patty, Ally, Normy
Nevetek el ne vigye a híres ravaszdi,
Tyúkot lopna, de, ha terhel,
Másik két barát jól megoldja a védelmet közös erővel...

Testbeszédben jelest érdemel:
Akit, nem látok online-ként a harcchaten,
Akit nem látok vélni, mit tegyen?
Kövesse az utasítást szakszerűen.

Köszönöm, hogy köztetek lehetek,
Veletek élmény bármelyik jelenet,
Mit az éterből hívhatunk le,
Egyenesen az antennából az életbe!

Musztáng kölykök hozzatok egy nap harcra,
Felém, felé, nézz el abba az irányba,
Sose törik be a vadló, jó mulatság, mégis,
Rodeózással tölteni a napot, ha ellenség az nincs.

Szerző: Krisztoph Snow



Nyereményjátékok

Áprilisi nyereményjátékunk sorsolt nyertesei: NeverendingRoad, OwN3D, ziani7, subabe, Anciol

Fejenként 1-1 szerencsesütivel gazdagodtok. Vegyétek fel velünk a kapcsolatot a Support rendszeren keresztül a jutalmakért.


Májusi rejtvényünk kitöltve:

Május megfejtés.png

Megfejtés: SZÜLETÉSNAP

  • Nyertesek:
    • zsolt 19 - 100 Aranyrög
    • egyeske - 100 Aranyrög
    • Mary Simpson - 100 Aranyrög
    • misi99 - 100 Kötvény
    • Marekk - 100 Kötvény
    • Soldier96 - 100 Kötvény
    • Robert117 - 100 Kötvény
    • Amistad - 100 Kötvény

Gratulálunk a nyerteseknek! Vegyétek fel velünk a kapcsolatot a Support rendszeren keresztül a jutalmakért.


Ebben a számban egy kérdéssel készültünk nektek. Minden helyesen válaszoló garantált bónuszkódot kap, amiből egy 400 rakétát tartalmazó tárgyat kaptok. A rakétákat a Függetlenségnapi eseményünkön költhetitek el.


A kérdés: Nagy erőd esetén maximum hány játékos vehet részt az erődharcon?


A beküldéseket a Support rendszeren keresztül várjuk a Versenyek kategóriában.
A részvétellel elfogadod a Versenyszabályokat.

szerk.: A bónuszkódok a következő szám megjelenését követően kerülnek kiosztásra.

Impresszum

A The West Times havilap minden hónap első napján jelenik meg.

Főszerkesztő

Mandarinrece

Szerkesztők és közreműködők

Syntex
Krisztoph Snow
Mono

Elérhetőség

Kapcsolat: https://support.innogames.com/connect/west/hu
E-mail: info@team.the-west.hu
Archívum: https://wiki.the-west.hu/wiki/The_West_Times

Minden tartalom esetén a beküldési határidő az adott hónap utolsó napján 12:00 óra. » Beküldési részletek

Nyereményjátékok alkalmával szeretnénk közzétenni a nyertesek játékosneveit. A feltételezésünk az, hogy a játékosok egyetértenek azzal, hogy a nyertes nevét megemlítjük. Ez vonatkozik hirdetésekre és minden más beküldésre is. Bárki, aki ezzel nem ért egyet, kifejezetten jelölnie kell a megoldás benyújtásakor.

A Vadnyugati novellában megjelenő tartalom teljesen fiktív jellegű, továbbá az oldalon felelhető filmkritikákban megjelenő filmek korhatárosak lehetnek. Minden tartalom csakis saját felelősségre tekinthető meg. A The West mentesül minden felelősségvállalás alól ilyen esetekben.