The West Times 2021. június

Innen: The-West wiki HU
Jump to navigation
The West Times logo.png


Júniusban elérhető kalandok

Henry.png
Szükséges szint: 20
Ettől: 05.20. 12:00
Eddig: 06.08. 12:00
Waupee.png
Szükséges szint: 40
Ettől: 05.20. 12:00
Eddig: 06.08. 12:00
John.png
Szükséges szint: 20
Ettől: 06.16. 00:01
Eddig: 06.26. 23:59
Henry.png
Szükséges szint: 20
Ettől: 06.16. 00:01
Eddig: 06.26. 23:59
John.png
Szükséges szint: 10
Ettől: 06.22. 10:00
Eddig: 06.28. 23:59


Hirdetések


Plakátok felragasztása.png
Achilleus1999 hirdetése
V1-en vennék aranykereszteket korlátlan mennyiségben, ártól függetlenül.
Gerry Soprano hirdetése
Hawaiion termékeket vennék korlátlan mennyiségben.
Robert117 hirdetése
Vásári szett darabokat vennék Floridán!
Plakátok felragasztása.png


Interjú - Podw


Szerverközi utazásaid során milyen tapasztalatot szűrsz le általánosságban a játékosokról?

Változó, de az elmondható, hogy az újabb szervereken, feltűnnek fiatalok. Sajnos a fiatalok már máshogy állnak a játékhoz, a gyors fejlődés fontos számukra, amit az Inno is erősen támogat.


Több szerveren is megfordultál ugyebár, mégis melyiket gondolod kedvencnek és miért épp azt a világot választod?

Kedvenc? Arizona ott kezdtem, ott egy nagyon jó csapat volt.


Mit gondolsz mitől jó egy szerver?

A legfontosabb a hangulat, és az ellenségeskedés hiánya, persze, jó ha van egy kis harci buzgalom az ellenfél ellen.


Ha új világ nyílik akkor mi a legmegfelelőbb technikája egy vadiúj karakter elindításának?

Na látod erre én nem igazán tudok válaszolni.


Több helyen is, úgy látom, hogy elég magasan az élmezőnyben szerepelsz a top játékosok között, ha nem titok, kérlek áruld el mi a titkod, de ha titok akkor legalább támpontot adj kérlek segítség gyanánt!

Ez csak azért van mert kitartóan játszok, semmi más.


Hogy csinálod, hogy mindenkivel szinte ugyanolyan független baráti kapcsolatot tudsz kialakítani, anélkül, hogy bárki riválisod keletkezne?

Ez azért nincs így, elég sok ellenfelem keletkezett az évek során, de végén mind beláttuk, ez csak egy játék, nem több.


Te miképp éled meg azt, ha bezárnak egy-egy szervert érdeklődés hiányában és mivel minden világon vagy megy a levesbe az adott karaktered a törlendő világgal együtt?

Eléggé lesújtott Buffalo, és Colorado bezárása, a karaktereket nagyon bánom, de mindig emlékezek a velük töltött időkre.


Sorolj fel pár játékost kérlek, akik a játékod során valamiképp belopták magukat a szívedbe!

Mr Spoot, aki mindig tudja mit kell mondani, Krisztoph, aki örök optimista.


Hogy csinálod, mi a trükköd, hogy egy időben több harcon is tudsz kommunikálni és harcolni minden problémát nélkülözvén?

Figyelek, előre gondolkodom, mik lehetnek a lehetséges lépések és persze kell hozzá gyorsaság is.


Mit szeretnél üzenni azon társaidnak, akiket az évek folyamán halmoztál fel és ugyanolyan szerverközi veteránok, mint Te is?

Kitartás.
Szerző: Krisztoph Snow



Filmkritika - Délidő


Nos hát akkor cimborák! Prérire fel! Ivóba be és merüljünk bele az időbe... Ez alkalommal egy fekete-fehér szinte őskorszaki filmet tárok lelki szemeitek elé, amit mindannak kötelező élmény megnézni, aki rajong azon filmekért, amelyeknek szereplőgárdájának többsége, már nagy valószínűség szerint nincsen az élők sorában, mert ez kifejezetten egy ilyen filmalkotássá vált. Az évek alakították ilyenné. Viszont, ha az őszinte véleményemre lennétek kíváncsiak, akkor kérlek ne éjszakai időtöltésként tekintsétek meg ezt a filmet, hanem sokkal inkább olyan dél körül. Ugyanis nekem helyenként picit unalmas volt, de persze ez nem jelenti azt, hogy mindenkinél, így fog működni. Mert embere válogatja! Egyébként meg a szereposztás híres színészekből áll Gary Cooper és Grace Kelly személyében tehát, már csak ezért is megéri elfogyasztani a régiségművet, főleg, ha régebbi korok szülötteként próbálod meg átvészelni mai életünket. Fogyasztáshoz: Egy kis oldalas és már meg is látod a napvilágot! Kellemes időtöltést kívánok...

Szerző: Krisztoph Snow



Vadnyugati novella

A valósággal való bárminemű egyezés vagy tévedés kizárólag a véletlen műve, ez csak egy történet általam!


Őszinte lépések


Jake különc fickó volt. Sosem állt szándékában azon gondolkodni, hogy miképp fog eltávozni az élők sorából, egy nap azonban megállt felette a gyilkosa, míg Ő javában húzta a lóbőrt, még.

- Hihi-hehe - nevetett fel álmában, amiért a gaztevő megcsiklandozta talpát.

De, ha hiszed, ha nem ez a történet most a mozgáskorlátozottak életéről szól a vadnyugaton, miszerint milyen lehetett az életük.

Visszatérve a bandita tréfájára ez nem szokványos történet. Ugyanis, amint Jake elkacagta magát álmában egyből fel is ébredt és kapásból a fegyvere után nyúlt a keze. Hey, bizony volt ám ott hadd el hadd! De a baleset se maradt el a két ifjú fiatalember között. Mivel a fő probléma akkor következett be, miután Jaket lábon lőtte az ember, aki oly hirtelen tört Jake életére. Szerencse a balszerencsében, hogy szinte azonnal sorsára hagyta a sebesült férfit az álnok gazfickó... na persze joggal kérdezhetnéd most ebben mi a szerencse a balszerencsében? Hát az, hogy történetünk főhősét egy csapat orvosdoktor specialista találta meg nem is olyan késve, de, még éppen idejében:

- Szervusz jó ember! - köszönt oda Jake-hez az egyik, majd el is látta a sebet, de nem kecsegtetett túl sok jó hírrel, ugyanis a lövés létfontosságúan találta el a, már egyébként is sebes lábat. Valójában az a csoda, hogy nem szükséges amputálni, de annyi, már biztos, hogy nem fog egy hamar talpra állni Jake úrfi.

További szerencséje Jake-nek, hogy volt, aki ápolja, volt aki gondozza, hiszen nős volt. A felesége egy bizonyos Kate nevezetű jómódú családból származó úri hölgy volt. Valójában csak alig szerették ők egymást, mert érdekből házasodtak össze, mint akkoriban ez természetes állapot volt sokaknál, de idővel, ahogy egyre inkább kezdték megismerni egymásban a jót s rosszat, úgy kedvelték és segítették is meg egymást szinte az élet bármely területén, ahogyan legújabb problémájukkal is meg kényszerültek küzdeni. Jake nem érezte a lábát. Bárhogy próbált az elméjének parancsolni, nem ment. Egyszerűen nem működött a dolog. De, még a segítségével a mankójával is alig tudott bánni. Átkozta is bizony a napot, mikor, így elbánt vele az a haramia. Ezért, úgy határozott bosszút áll. Lehet a bosszú nem visz előre... De ő szerinte piszkosul jó érzés, ha beteljesedhet. El is határozta, hogy párját kéri a bosszúban segítségül... Mert hát egyedül picit macerás lenne. A párja hívő lévén viszont egy ideig vonakodott a bosszú állás jogától, hiszen nem Istenhez méltó cselekedet. De hosszas győzködés árán végül ő is beadta a derekát. Ő is. Továbbá egy bónuszember is, még. Ugyanis Jake-nek élt akkoriban egy ikertestvére. A terv a következő volt:

- Az, aki meg akart ölni engem pár hónapja tudjuk, hogy nagy valószínűség szerint sántának hisz. Ugyanis azt, még látta, hogy lábon lőtt, de azt, már nem, hogy az orvosok megmentették az életem. Szóval ez egy jó kiinduló pont, ahhoz, hogy azt hiheti, hogy halott vagyok. De mégse ez lesz a legfőbb cél. A célunk az, hogy rimánkodjon a halálért, de ez, még picivel odébb van. Bro! Te fogsz engem eljátszani, de olyan hitelesen, hogy valóban elhiggye, hogy Te én vagyok. Olyan hitelesnek kell maradnod, hogy lássa, hogy hiába lőtte meg a lábam, élek és virulok. Menni fog? - kérdezte Jake a testvérét is közben.
- Persze, hogy menni fog. - jött egyből a válasz is.
- Akkor gyerünk! Induljunk is felkutatni az alávaló gazembert.

Teltek a percek, percekre az órák, azokra a napok... De Jakenek körözést kellett kiadni a banditára. Mivel csak nem került elő a széltoló. Egy nap azonban megváltozott a széljárás. S ember érkezett a városba, egy csapatnyi ember. Közöttük volt az is, akit Jake keres, már-már megszállott módon.

- Rendben, nem lesz semmi baj - suttogta bátyjának a Jake, majd hozzátette - Mindent, úgy csinálj, ahogy azt eltervezgettük.
- De Jake! - itt már kissé megijedt az osztag látványától Bro.
- Semmi Jake! Már nem visszakozhatsz... semmiképpen... végig kell mindent csinálni!!! - válaszolta Jake.
- Oké.

Jake elbújt a mankójával a közeli istállóba, de szemmel tartotta az eseményeket továbbra is olyan szögből figyelt, ahonnan mindent látott és ha gond adódik közbe lép sántikálva.

Elkezdődött végül, amire vártak mindhárman. Mindenek előtt egy kis szócséplés...

- Hallod-e te ombre! Azt hittem, te meghaltál, de, annak ellenére, hogy lábon lőttelek élsz és virulsz sőt, még csak nem is vagy sánta. Hogy lehetséges ez te szerinted?
- Lépéseim nem őszinték. Akit te keresel valójában az istállóból figyel...

Na nem is telt bele sok idő... Gus (Idővel meg tudták a gazfickó nevét) megindult az istálló irányába. Tartja a mondás, ha hegy nem megy Mohamedhez, majd ő megy a hegyhez. Viszont ez itt most nem teljesen állta meg a helyét. Ugyanis csoda történt! A sánta ember hirtelen és váratlanul meg is gyógyult, mert, úgy futott ki az istállóból Gus-szal ellenkező irányba, hogy Gusnak lóra kellett ülnie, hogy végül utol érje Jake-et...

Mikor végtére is utol érte kiderült az igazság, hogy miért üldözi. Gusról kiderült, hogy fejvadász. Jake ugyanis adócsaló volt valójában. Körözték több megyében. Több államban. Mikor végül nyilvánvalóvá váltak a dolgok, nyilvánvalóvá vált ki az áruló a történetben és ki a valódi ellensége a feleségnek... Jakenek nem volt többé maradása. Lecsukták több évre és a szabadság számára, már csak leány vagyis legényálom lehetett. De hogy miért tettette Jake, hogy sánta volt? Ez egyszerű. Jake egy gyáva ember hírében állt mindig is és a testvérét sem kímélte volna, ha az életéről lett volna szó. Nyilván ezt a testvére legbelül tudat alatt nagyon is sejtette sőt tudta, ezért árulta el Jake-et. Így történtek Jake életében az őszinte lépések a börtön rácsainak irányába. Ott végül Jake talán jó útra tér magányában, míg Bro és Kate őszintén egymásba szerettek és nem érdekből, de a válás után össze is házasodtak valódi szerelemből.

Itt a vég perce - Látogasd meg az álsántát, menj hozzá a börtönbe!

Szerző: Krisztoph Snow



Vadnyugati konyha

Amikor itt a jó idő, és szívesen vagyunk inkább a szabadban, mint hogy órákat töltsünk a tűzhely mellett, készítsük el ezt a tipikus vadnyugati ételt. Egyszerü, gyors és laktató, az ütőerős párbajosok kedvence, a szalonnás bab.



Szalonnás bab


Hozzávalók

Szalonnás bab - hozzávaló.jpg
  • 20 dkg húsos császárszalonna
  • 1 közepes fej vöröshagyma
  • 2 doboz babkonzerv
  • 1 kiskanálnyi pirospaprika
  • chili paprika és só izlés szerint

Elkészítése:

  1. A szalonnát kis kockákra vágjuk és megsütjük.
  2. Sülés közben hozzáadjuk az apróra vágott vöröshagymát.
  3. Fűszerezzük chili és pirospaprikával.
  4. Ráöntjük a két doboz babkonzervet.
  5. Pár percig forraljuk, szükség szerint sózzuk, és forrón tálaljuk.


Szalonnás bab.jpg

Jó étvágyat!

Szerző: Monó



Vadnyugati versek


Őszinte gondolatok

Engem akár el is fogyaszthatnátok
Nem a test leszek, nem az vagyok
Ezek belőlem őszinte mély gondolatok
Az évek és ti is ilyenné alakítottatok.


Engem bár kardélre is hánynátok
Csak a testem pusztul, én a lélek vagyok
Amelyet a lelkületem tesz igazzá, lássátok
A gonoszságot magatokból tápláljátok.


Mindennek elrontója az a bizonyos egó
Nem jutsz át a mennyekbe, míg nincs a jó
Benned, benne, bennük, amíg nem található
Addig hiába keresed Istent, jele nem fogható.


De te vagy maga a csoda
Amit ezer év óta
Nem talált ki senki soha
Juss túl azon, hogy tested rabszolga.


Mert láncaid lehet beragadnak a mocsárba
Te viszont beleszülettél a szabadságba
Értsed meg te sem a test vagy hullámok rabja
Ki azon kapta magát, hogy élne, már vár a végére ma.


De nekem írnom kell, még egy hatalmasat
Különben lelkem is végződne és lenne sakk matt
Nem csak a test enyészne el, de a porba hullnának
Amiket sorba teszek verseimben, eltűnnének a szavak.


Akkor viszont nem látnám értelmét
Hogy újra írjam itt létem lényegét
Nem segítene sem angyalom, se ördögöm
Megláncolná életem a tudatos közönyöm.


Belefognék valami másba
Időben utaznék és mennék nyugatabbra
Keleti egyhangú életet hátrahagyva
Lövöldöznék csak a gonosz banditákra.


Majd mennék a Henrik kocsmájába
Egész napot ott tölteném whisky-t a poharamba
Addig innék, amíg bírja az elmém naponta
S végezetül tovább állnék, ha szólít a Napnyugta.


Nevem se lenne arra a világra
Mert jól tudom a név öltöztet egész valóságodra
Én lennék a névtelen, csak egy ember, ki mind megitta
Ki mindenkit lelőtt, mire delet ütött az óra.


Nem állnék senki útjában
Nem lennék indián, aki épp sínen van
S közelít felé a vonat, oly rohamosan
Bandita volnék, ki jó útra tér abban a szent pillanatban.


Én lennék a szabadító, kiben nem hitt senki
Nem, nem lennék kém, sem áruló, akinek lelke pici
Tulajdonképp lényem eddig is ezért küszködött
Hogy azt a bizonyos démont hagyja maga mögött.


Végre eljutottam erre a pontra
S mindezek követően aztán zárhat a kocsma
Letéve a fegyvert rájöttem egyetlen dologra:
Senki nem ellenség, szükségtelen, míg a lengőajtó nyitva!

Szerző: Krisztoph Snow



Pancho Villa


0
0
0
0
0
0


1878 június 5-én született a Durango állambeli San Juan del Rio közelében lévő Rio Grande haciendán Pancho Villa, eredeti nevén José Doroteo Arango Arámbula, a mexikói forradalom egyik legjelentősebb vezéralakja.

Szülei szegény parasztok voltak, öt gyermekük közül ő volt a legidősebb. Iskolába csak néhány napig járt, írni olvasni csak 25-27 éves korára tanult meg. Apjukat korán elvesztették, így a gyermeknek már igen fiatalon kemény munkákat kellett végeznie. Főként mezőgazdasági munkákkal foglalkozott, és hamar kitűnő lovassá vált, majd favágóként és 11-12 éves korától vándorkereskedőként dolgozott.

1894-től 1910-ig hol egyedül, hol különféle bűnbandák tagjaként rablások és gyilkosságok sorozatát követte el Duraango és Chihuahua államban, de közben rövid időszakokra dolgozott húskereskedőként, bányászként és építőmunkásként is. Amikor 1910-ben Francisco Ignacio Madero meghirdette a forradalmat, csatlakozott a felkelőkhöz, és már a kitűzött nap, november 20. előtt megkezdte katonai akcióit. Jó vezetői képességei hamar megmutatkoztak; helyismeretét és kapcsolatait kamatoztatva könnyen összegyűjtött több száz embert, akikkel csatlakozott a Ciudad Juarezt májusban megtámadó sereghez. Az ottani győzelem után lemondott Porfirio Diaz elnök.

Hamarosan Madero lett Mexikó elnöke, de ellene is lázadások törtek ki. Villa az orozquista lázadók ellen harcolt az ország északi részén, de mivel felettese, Victoriano Huerta féltékeny lett sikereire, lopás ürügyével majdnem kivégeztette — végül csak börtönbe zárták, ahonnan megszökött. Az Amerikai Egyesült Államokba ment, majd Madero 1913-as meggyilkolása után hazatért Mexikóba, hogy az új elnök, az árulóvá vált Huerta ellen harcoljon. Mindössze nyolc társával lépte át a határt, de hamarosan több mint 10 000-es sereget gyűjtött maga köré, megalakítva az északi hadosztályt. Számos nagy győzelmet aratott Chihuahuában és a Comarca Lagunérában, rövid időre Chihuahua állam kormányzója is volt, végül a forradalmárok zacatesaci győzelme után a Huerta-kormány is megbukott.

A győztesek táborában ellentétek feszültek, ezért életre hívták a forradalmi konventet, amely végül elfogadta Emiliano Zapata földosztást szorgalmazó Ayala-tervét. De Venustiano Carranza aki saját kormányt alakított Veracuzban, máshogyan képzelte a szociális reformokat, és nem ismerte el a konvent szuverenitását. Újabb polgárháború kezdődött, ezúttal a konvent hívei (köztük Villa) és a carranzisták között. Villa a középső országrészben több súlyos vereséget szenvedett Álvaro Obregontól, majd visszavonult északra. Ott évekig gerillaháborút vívott néhány ezer emberével, de döntő sikereket nem tudott elérni. Mivel az Egyesült Államok elismerte Carranza kormányát, Villa pedig úgy vélte, hogy Carranza cserébe eladta Mexikót az amerikaiaknak, Amerika-ellenes érzelmek kerítették hatalmukba. 1916 tavaszán megtámadta az Új-Mexikó állambeli Columbus kisvárost is, amiért az amerikaiak sok ezer katonával behatoltak Mexikóba, hogy elfogják, ám nem jártak eredménnyel.

1920 tavaszán a Sonora államból indult Aqua Prieta-i felkelés megdöntötte Carranza kormányát, ezért Villa is úgy döntött, nem harcol tovább. Megegyezett az ideiglenes elnökké kinevezett Adolfo de la Huertával, hogy visszavonul a magánéletbe: kapott egy haciendát Canutillóban, ahol évekig gazdálkodott. Korábbi ellenségeinek egy csoportja gyilkolta meg 1923 júliusában Parralban.

Bár Villa az emberek nagy részének szemében mindig is hős volt, a Mexikót a forradalom után az ezredfordulóig vezető pártoknak még évtizedekig tartott, mire változtattak vele ellenséges álláspontjukon. Csak az 1960-as évektől emeltek neki egyre több szobrot, nyitottak emlékére múzeumokat. Nevét is csak ekkor írták fel a többi nemzeti hőséhez hasonlóan arany betűkkel a képviselőház falára.

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Pancho_Villa

Szerző: Monó



Nyereményjáték

Az előző játékunk megfejtése: A West története

Nyertesek:

  • hanny12
  • kicsiszucs
  • Latyi007

Gratulálunk nektek, a nyereményetek 100-100 aranyrög fejenként! Nyeremény igényléséhez keressetek fel bennünket a Support rendszeren keresztül!

Impresszum

A The West Times havilap havonta jelenik meg.

Főszerkesztő

Mandarinrece

Szerkesztők és közreműködők

Klar
Krisztoph Snow
Mono
Bogyo
Oldfox
Simple
Syntex

Elérhetőség

Kapcsolat: https://support.innogames.com/connect/west/hu
E-mail: info@team.the-west.hu
Archívum: https://wiki.the-west.hu/wiki/The_West_Times

Minden tartalom esetén a beküldési határidő az adott hónap utolsó napján 12:00 óra. » Beküldési részletek Ez alól kivételt képeznek a nyereményjátékok beküldési határideje alkalmanként, Ez esetben külön feltüntetésre kerül a beküldési határidő.

Nyereményjátékok alkalmával szeretnénk közzétenni a nyertesek játékosneveit. A feltételezésünk az, hogy a játékosok egyetértenek azzal, hogy a nyertes nevét megemlítjük. Ez vonatkozik hirdetésekre és minden más beküldésre is. Bárki, aki ezzel nem ért egyet, kifejezetten jelölnie kell a megoldás benyújtásakor.

A Vadnyugati novellában megjelenő tartalom teljesen fiktív jellegű, továbbá az oldalon felelhető filmkritikákban megjelenő filmek korhatárosak lehetnek. Minden tartalom csakis saját felelősségre tekinthető meg. A The West mentesül minden felelősségvállalás alól ilyen esetekben.