Francis Drake
Drake
Sir Francis Drake (1540 körül – 1596. január 28., Portobelo) helyettes admirális, angol tengerész, navigátor, felfedező és privatér rablóhajó (privateer) parancsnok, politikus I. Erzsébet angol királynő idejében.
Az általa vezetett flotta másodikként kerülte meg a Földet és ő volt az első kapitány, aki élve hazajutott erről a vállalkozásról. Érdemeiért Erzsébet angol királynő lovaggá ütötte. Később 1588-ban jelentős szerepet játszott a spanyol Győzhetetlen Armada visszaverésében. 1595-ben egy San Juan (ma Puerto Rico) elleni sikertelen támadás után vérhasban halt meg Portobelo településen, Panamában.
Legendás hősiessége meglehetősen ellentmondásos. Az angolok szemében nemzeti hős volt, a spanyolok számára szimplán kalóz. A spanyolok úgy emlegették, mint “El Draque”, melynek jelentése sárkánykígyó (a latin draco szóból, jelentése: sárkány). II. Fülöp spanyol király 20 000 dukát (ma kb. 4 millió £ vagy 8 millió $) vérdíjat tűzött ki a fejére.
Világkörüli út
1577-ben Drake amerikai expedícióra indult a spanyol hajók fosztogatására, sok történész szerint Erzsébet királynő tudtával és jóváhagyásával. November 15-én felszedte a horgonyait és elhagyta Plymouth-t. A viharos óceán azonban nagy károkat okozott flottájában, ezért kénytelen volt Falmouthnál (Cornwall) kikötni, s később visszahajózni Plymouth-ig, hogy a vihar okozta károkat kijavíttassa. December 13-án a Pelican fedélzetén és másik 4 hajóval 162 emberrel ismét elhagyta a kikötőt. Afrika partjainál zsákmányolt egy portugál kereskedőhajót is, a Mary-t (korábbi nevén Santa Maria-t). A hajó kapitánya, Nuno de Silva, akinek komoly tapasztalatai voltak a dél-amerikai vizekről, szintén Drake szolgálatába állt.
A mai Argentína területén, San Julien-nél kötöttek ki június 20-án. Mire Amerikába ért, Drake flottája nagyon megviselt volt. Le kellett mondania két hajójáról, a Christopherről és a kétárbocos Swan-ről is, mivel sok embert veszített az óceán áthajózása közben. Drake felfedezte azt is, hogy a vezérhajója rohad, így kénytelen volt elégetni. Drake elhatározta, hogy a tél folyamán San Julian-ban marad, s csak azután kísérli meg az áthajózást a Magellán-szoroson.
Tíz nappal érkezésük után került sor Drake boszorkánysággal és lázítással megvádolt útitársának, Thomas Doughty perére. A történészek számos okot sejtenek a háttérben. Lehetséges, hogy személyi ellentétek voltak Drake és Doughty között (Doughty korábban lopáson érte Drake fivérét, és Drake rokonai azt is beszélték, hogy Drake feleségének szeretője). Ugyanakkor az is előfordulhat, hogy Doughty angliai ellenségei fizették le Drake-et, vagy az expedíció résztvevői közül néhányan ellenezték a kalózkodást, és Drake Doughty személyén akart példát statuálni a hatalmáról (ő ugyanis formálisan nem volt az expedíció parancsnoka). A tárgyalás során számos ponton megsértették a hatályos törvényeket, mégsem ítélték halálra Doughty-t. Ezután azonban Drake kijelentette, hogy Doughty az életére tör: így a fogva tartás korlátozott lehetőségei miatt Doughtyt kivégezték. Arthur Herman szerint ez az incidens vezethetett azon közhiedelem kialakulásához, hogy a hajóskapitányok teljhatalommal rendelkeznek a hajó utasai fölött.
Három megmaradt hajójával megérkezett a Magellán-szoroshoz, Dél-Amerika csücskéhez. A szorost a portugál navigátorról, felfedezőről nevezték el, aki 1521-ben elsőként körülhajózta a földet. Ezt az átjárót Drake-átjárónak nevezték el, de a déli átjárót Tierra del Fuego-nál a Cape Horn körül csak 1616-ban fedezték fel. Drake felismerte, hogy Tierra del Fuego nem része a kontinensnek, mint korábban azt feltételezték. Őt tekintik az Antarktisz első felfedezőjének. Ennél délebbre csak később hajóztak, mégpedig James Cook 1733-ban. Néhány héttel később egy vad tengeri vihar megsemmisítette egyik hajóját, így ismét kénytelen volt visszatérni Angliába. Vezérhajóját átkeresztelte Golden Hind-nek Sir Christopher Hatton tiszteletére.
