Ulysses S. Grant
Grant
Ulysses Simpson Grant (született Hiram Ulysses Grant) (1822. április 27. – 1885. július 23.) egyesült államokbeli katona, politikus, hazája 18. elnöke 1869 és 1877 között. Nemzetközi hírnevét az amerikai polgárháború során szerezte az unió hadseregének tábornokaként.
A Mexikó ellen vívott háborúban tett szolgálatai után se katonai karrierje, se a civil szférában betöltött állásai nem hoztak különösebb sikert számára. Az áttörést az amerikai polgárháború jelentette, melynek első éveiben az Illinois állambeli katonai kiképzések eredményességével hívta fel magára a figyelmet. Katonai vezetőként aratott győzelmei döntőnek bizonyultak a háború menetében, megnyitva az utat a déli államok inváziója felé. Serege 1863-as chattanoogai győzelme után Abraham Lincoln kinevezte az uniós hadsereg élére. Míg csapatai Georgia állam területén folytattak hadmozdulatokat, ő maga a déli Robert E. Lee tábornokkal szemben a Konföderáció fővárosának, a Virginia állambeli Richmond bevételét készítette elő és felügyelte. A harcok hatalmas veszteségeket eredményeztek, ami felzaklatta a közvéleményt, de Lincoln kiállt tábornoka mellett, és támogatta a hadsereg veszteségeinek fedezését. Végül 1865 áprilisában a jelentős túlerőben lévő északi csapatok áttörték a déliek védelmét, és bevették Richmondot, megadásra kényszerítve Lee tábornokot. A hadtörténészek általános értékelése alapján Grant a történelem legjobb hadvezérei közé tartozik. Vicksburgi hadjáratát szerte a világon tanulmányozzák katonai szakértők.
1867-ben szembefordult Andrew Johnson elnökkel, és 1868-ban a Republikánus Párt színeiben elnyerte az elnöki széket. A hadsereg ügyes felhasználásával radikális reformokkal újraszervezte pártját a déli államokban. Kemény lépéseket tett az olyan szervezetek megfékezésére, mint a Ku Klux Klan. Ugyan Grant maga becsületes maradt, szemet hunyt közeli munkatársai korrumpálódása felett, és kiállt mellettük, mikor üzelmeik nyilvánosságra kerültek. Megakadályozta a polgári szolgálat reformját és 1872-ben ellehetetlenítette a Republikánus Párt berkeiben működő reformmozgalmat. Az 1873-as gazdasági válság okozta recesszió hatásait képtelen volt visszafordítani. Mindezek miatt a politikai szakértők az Egyesült Államok kevésbé jelentős elnökei közé sorolják, bár tekintélye az utóbbi években valamelyest megnőtt a feketék jogainak támogatása miatt.
1880-ban nem tudta harmadszorra is megnyerni az elnöki választásokat.