Sablon:Teszt
- Ezen a héten ünnepeljük a 12. évfordulónkat. 12 éve kezdtük VELETEK a kalandunkat a vadnyugati prérin. KÖSZÖNJÜK SZÉPEN! Szeretnénk köszönetet mondani NEKTEK minden visszajelzésetekért, minden kritikátokért és motivációtokért hogy többet és többet tegyünk, illetve nagyon köszönjük hogy továbbra is velünk vagytok. Ehhez a rendkívüli alkalomhoz készültünk számotokra pár meglepetéssel májusra.
- Május 1-én 03:00-tól május 8-án 03:00-ig minden világon speciális bónuszok lesznek aktiválva:
- +50% Szerencse a munkáknál
- +50% Termék találási esély munkáknál
- +100% Sebesség
- +50% Energia regeneráció
- +50% Élet regeneráció
- Továbbá májusban egy új kalandsor fog megjelenni, amellyel megszerezheted a csodálatos tortát amelyet Henry sütött.
A The West a 12. születésnapját ünnepli! Elsősorban szeretnénk megköszönni mindenkinek a játékhoz való elkötelezettségét, főként azoknak akik hosszú évek óta, akár már az indulást követő napok óta a Vadnyugaton töltik online idejüket. Ez egy kiváló alkalom arra, hogy felidézzük az elmúlt 12 év legjelentősebb pillanatait és legizgalmasabb élményeit.
Írjátok le a The West-el kapcsolatos élményeiteket, hogy éltétek meg ti az elmúlt éveket? Milyen változások tetszettek a legjobban? Mit adott hozzá az életekhez a játék és sikerült-e új kapcsolatokat kialakítani? Mely teljesítményetekre vagytok a legbüszkébbek? Melyek a legemlékezetesebb pillanataitok? Minden ami a játékkal kapcsolatos és megszeretnétek osztani, itt a megfelelő alkalom! Osszátok meg velünk történetetek vagy bármit amivel nosztalgiáznátok és a játékhoz kapcsolódik!
Nyeremények:
- Mindenki aki érdemben részt vesz a beszélgetésben garantáltan kap egy bónuszkódot, amelyből kötvényeket, spenótkonzervet, medálokat, buffokat és akár szerencsesütit vagy 3 napos VIP bónuszt is nyerhettek.
- A legjobb hozzászólók közül 10 játékos 100 Aranyrögöt fog nyerni fejenként.
- Ezenkívül további 10x100 Kötvény kerül véletlenszerűen kiosztásra az összes résztvevő közül.
A játékot ide kattintva érhetitek el. Beküldési határidő: 2020-05-17 23:59.
Jutalom: Party szett
Ismételhető: 1 Képességpont
Bővebb információkért kattints ide.
Jutalom: Különleges tárgyak, kötvény, buffok.
Bővebb információkért kattints ide.
Jutalom: Kalóriabomba
Bővebb információkért kattints ide.
Jutalom: Gagyoga hal, Útikalauz a prérihez
Ismételhető: 1 Képességpont
Bővebb információkért kattints ide.
- 2.122-es frissítés
- A vadonatúj Szerencsehozó szett tárgyai mostantól fejleszthetőek.
- A ládából hiányzott egy tárgy: Shawnee nadrág. Ezt pótoltuk.
- A Helytelen sörfőzés kalandsor több hibával is rendelkezett. A kalandok túl hamar elérhetőek voltak, vagy egyes kalandok lezárhatóak voltak annak ellenére, hogy nem minden előfeltétel teljesült.
- 2.123-as frissítés
- Bizonyos szetteket illetve kalandtárgyakat nem lehetett eladni a kereskedőnek, 481 ilyen beállítást változtattunk meg.
- A Mr. Húsvéti Nyúl megtalálása kalandsor csak 2020.04.05-től 2020.04.26-ig érhető el. A kaland nem minden részének volt időkövetelménye.
- Achilleus1999 hirdetése
- V1-en vennék aranykereszteket korlátlan mennyiségben, ártól függetlenül.
- Namikaze Gatto hirdetése
- Tatanka szettből vennék mindent V1-en, privátban keress és megegyezünk.
Meglepődtél, amikor megkerestelek az interjúval kapcsolatban, de a T.W. Times olvasóit kifejezetten érdekli a Veled készült riport. Véleményed szerint mi lehet ennek az oka?
- Nos én ezt kicsit másképp gondolom. Véleményem szerint csak pár emberkét érdekelhet a fórumról, hogy valójában ki is vagyok? Nos ennek oka, (gondolom én) az, hogy novemberi kezdésemhez képest elég sokat tudok a játékról, és ez mellett elég elkötelezetten kiálltam a játék mellett.
Mióta játszol a The West-el?
- Erre a kérdésre nincs egyértelmű válaszom, ezért részletezem. Mikor indult a The West apu kezdte a játékot. Én akkoriban nem szerettem a taktikai játékokat. Egy napon épp elkaszálta a gépem egy vírus mert kicsit merészebben bántam vele mint szabad lett volna. Így apu gépe elé ültem be mikor épp elment vásárolni és erre jól emlékszem mert ez volt az a nap mikor beleszerettem a The West-be! Szóval belekukkantottam a mappáiba mit is csinált utoljára. Hát... A The Westel játszott. Láttam nagyon sokat játszik naponta. Tudod köztünk mindig volt egy egészséges vetélkedés. Ekkor jött az ötlet legyőzöm őt a saját kedvenc játékában. Regisztráltam és elkezdtem játszani.Természetesen lebuktam mert észrevette mikor én is játszottam. Tudod a stílusom elég jellemző rám Olyan maximalista vagyok. Ez volt az első időszak mikor játszottam és ez addig tartott amíg el nem kezdődtek a szerver összevonások. Akkor én is beszálltam apu munkájába és megalapoztam a karrierem. Most, hogy munkám szinte egész nap gép elé köt újra kezdtem a játékot. Nagyon boldog voltam, hogy a játék túlélte a nehéz korszakát mikor rákényszerültek a szerver összevonásra a kevés játékos miatt.Most november óta játszom. Mivel két részletbe játszottam a The Westet ezért nem tudtam egyértelmű választ adni a kérdésedre.
Hogy látod a játék múltját, jelenét, jövőjét?
- Furcsa módon a The West játékot egy élő ember fejlődéséhez tudnám hasonlítani. A múlt volt a játék gyerekkora amikor még fejlődött és kialakult a személyisége. A játék jelenje a virágzó kora mikor is teljesen kifejlődött és optimalizálódott mind a pc játékokhoz mind a internet elvárásaihoz. Ezalatt azt értem nem lehet meghekkelni, hogy vírust vagy férget helyezzenek el benne ami beférkőzhet a játékosok gépeire. Továbbá versenyképes a fél évig vagy jó esetbe egy ,másfél évig futó MMO és hasonló kaliberű játékokkal.A The West egy igen univerzális játék. Besorolható akár a retro játék kategóriába akár a kalandjáték vagy taktikai játék kategóriába. Ezzel csak azt akarom kifejezni, hogy szinte mindenki megtalálja benne azt ami szórakoztatja és kikapcsolhatja az élet komoly kihívásaiból. Kell a kikapcsolódás, hogy újra töltődhessünk. Talán most jön a legérdekesebb a játék jövője. Itt jönne az az embernél, hogy öregszik és hanyatlik. Ez az általános elképzelés. Én ezt kicsit másképp látom. Gyerekkoromban volt egy kedvenc mesém: A kacsamesék. Kedvenc szereplőm Dagobert bácsi. Az ő mondása volt "mindenki annyira öreg amennyire annak érzi magát". A játék sosem öregszik, én így érzem és ezt várom tőle a jövőben is. Mindig új és újabb kalandok és izgalmas küldetések várják a játszani és kikapcsolódni vágyó embereket. Nem fiatalokat nem öregeket, nem nőket és nem férfiakat, mivel a játék megszólít minden korosztályt és minden nemet... Összefoglalva véleményem szerint a játék jövője a fejlődés és a kikapcsolódás biztosítása az emberek számára.
A játéknak melyik része tetszik a legjobban? Kalandok, párbaj, szakma? Egyéb?
- Erre a kérdésre csak azt felelhetem a The West játék egy komplex játék. Nem lehet szétszedni. A tervezők úgy alakították, hogy teljesen összekapcsolódik minden egyes eleme a játéknak. A programozóknak pedig ezt tökéletesen sikerült megvalósítani. Ha egy pasira nézek nem tudom azt mondani hú de szép az arca, vagy de jó a hátsója. Vagy azt mondom ez egy ADONISZ és leesik az állam tőle vagy azt, hogy volt itt valaki?.. A játékot sem lehet szétszedni. Ez így egészében tökéletes. Az ember is úgy tökéletes ha megvan minden testrésze.
Milyen a viszonyod a közösséggel, ami a játékban körül vesz?
- A közösséget illetően átlagos a viszonyom. Gondolom minden ember hozzám hasonlóan van akit szeret a körülötte lévő emberekből és van kit elvisel. Ez olyan mint az életben. Vannak itt is akik úgy vezetik le a feszültséget, hogy belekötnek más emberekbe. Az ilyeneket figyelmen kívül szoktam hagyni. Szeretem ha van értelmes vitapartner, de nem szeretem ha valaki csak kötekedik. Alapjába véve nagyon jól kijövök a The West játékos csapattagjaival. Ez a interneten is így van minden fórumon és közösségben. Sok barátot szereztem régen is és most is sok kedves barátom van. A főnököm szokta mondogatni"Úgy szép az élet ha zajlik" Humoros jókedvű csajszi vagyok és szeretem az embereket minden hibájukkal és erényükkel együtt.
Decemberben sok hozzászólást láttunk Tőled a fórumon. Mi változott azóta? Nem fórumozol, vagy figyelemmel kíséred a fórumot, csak nem reagálsz? Ha így van, mi az oka ennek?
- A decemberi hozzászólásaim tapasztalatlanul tettem és nyílt őszinte véleményeket alkottam. Ezeket le is írtam. Megszoktam hogy őszintén beszélek és kinyilvánítom véleményem és elképzelésem. Én a interneten több ezer embert ismerek és tartom velük a kapcsolatot. Van egy két olyan hely a net bugyraiban ahova nem vezet a google de több tízezer ember van a világ minden tájáról és véleményt cserélnek kötetlenül. Mindenki őszinte és eltérő vélemények esetén is tiszteletben tartják egymást és ez nagyon jó Én ehhez szoktam és így indítottam a fórumon is. Sajnos az akkori reakciókból szembesülnöm kellett vele itt ez nem így van. Itt van pár emberke aki egy zárt közösséget alkot és nem fogad be senkit a közösségbe. Nem hinném, hogy rosszindulat által vezérelve teszik meg csípős beszólólásaikat. Csak hát én nem szeretem a csipkelődő és kellemetlenkedő embereket. Sajnálom, hogy már nincs kedvem a fórumozáshoz itt a The West fórumon mert jómagam is adminkodom, nem is egy fórumon, és moderátor is vagyok a internet pár közösségi fórumán. Nem tapasztaltam még ilyen forró hangulatot sehol. Tehát nem fórumozok de figyelemmel kísérem a fórumot és néha könnyes szemmel olvasom azok hozzászólólásait akiket ott a hozzászólásaik által megkedveltem mert szívesen hozzászólnék csevegnék. vele. Volt egy kiemelkedő eset amikor egy hozzászólásba azt kérték mikor dicsértem a játékot, hogy majd egy év múlva nyilatkozzam még mindig szeretem e a játékot. Ezt az embert TISZTELEM mert kinyilvánította ellenvéleményét de tisztelettudóan és udvariasan emberi hangnemben. Sajnos ha neki írtam választ még ahhoz is beszóltak, csipkelődtek. Nagyon sajnálom, hogy így alakult... Szerencsére csak pár ilyen emberke van. Nos erre a kérdésedre szomorúan adtam meg a választ.
Van e olyan gondolatod, akár a játékról, akár magadról, amit befejezésül megosztanál az olvasókkal?
- Csak egy gondolatom van: Ez egy játék és nem vérre megy. Szeressétek egymást a játékban is ahogy az életbe mert ez is az élet része. Meg kell becsülni játékostársunk mert sokszor szorulhatunk rá és jól jön a segítség.
- További jó játékot és kellemes időtöltést kívánok minden The West játékosnak!
- Puszil mindenkit: Kriszta
Nem egy szokványos téma, kicsit tartok is tőle, hogy netán erre nincs igény, de, úgy érzem egy kritika erejéig le kell adnom erről is egy anyagot. E havi filmünk egy ízig-vérig kutyás történetről szól. Persze természetesen vadnyugati környezetben a régi kor hangulatát dicsőítve és visszaadva. S ugyan a történetünk középpontjában egy teljes mértékben animált CGI kutya áll, vagy épp ül! De nem pusztán Buck a főszereplője a cselekmények sorának...
Annyi témát felvonultat a film, hogy a nézőnek végtére is kapkodnia kell a fejét, hogy ne maradjon le semmiről és ugyan a későbbi főszereplő csak késve kerül a képbe Harrison Ford, de szenzációs alakítása feledteti, hogy nem a teljes filmben szerepel, bár a történet elején azért megjelenik itt és ott is néha. Hogy én mit ajánlok a film megtekintése mellé? Oldalast, egyértelműen oldalast! Már csak azért is hát, hogy szolidarítsunk a főhős Buckkal... és pont miatta eme filmalkotás alatt mellőzd kérlek az alkoholt, ha láttad a film végét nyilván érted miért, erről többet nem is spoilerezhetek, de hogy ne maradj ivás nélkül csak vizet fogyassz, mert: Igyanak vizet az állatok. Márpedig ez egy állati jó film!
VAÚ!
Szeretnéd tudni milyen egy munkás élete? Olvass tovább:
Te mit nevezel kalandnak? Mi hozza el számodra azt az elégedettséget, ami iránt hálával tartozol? Mindenkinek más az esete ez tény. Van, hogy indiánnak a nyugalom, banditának a folyamatos erőszakoskodás, az izgalom, de van olyan is, hogy nekem, mint építőmunkásnak a templom fejlesztése. S itt a lényeg! Az, hogy éljünk, hiszen, ha nem élünk, akkor hiába születtünk meg. Az élmények nem attól sikeresek, hogy megtörténtek, úgy ahogy, nem. Pusztán attól és itt ez a fő kérdés, hogy jelen vagyunk-e a saját életünkben vagy csupán, mint robot, azt várjuk-e, hogy mikor múlik el végre a kínos pillanat. Mert egyszer kérlelhetetlenül, de minden elmúlhat. De csak tőlünk függ, hogy milyen minőségben múlékony a bizonyos idő. Élettel avagy nélküle? Én inkább az életre szavaznék...
- -Ébresztő, Jack! - szólt rám kis kontár segédmunkásom, mikor, még húztam a lóbőrt jó mélyen. Álmomból ébredezem, mert ma nagy nap lesz. Ma kell felhúzni Louisiana állam fő templomát totálisan kész állapotra.
- -Jól van, jól. Már fel is pattant a szemem izma egyetlen korbácscsapásszerű mozdulattal. - válaszoltam neki illendően.
Felnyergeltük lovainkat, a szekeret előkészítettük és nekifogtunk, hogy induljunk a célterületre, ahol az építkezés éppen folyik, már. Kicsit késni fogunk valószínűleg, de betudjuk a tegnap esti mulatságnak, hiszen lányom ment férjhez. Éppen mikor indulni terveztünk különös eseményre lettünk figyelmesek. Két bandita tartott felénk: "Na, már csak ők hiányoztak életünkbe!" - mormogtam inasomnak. Majd aztán hozzátettem kissé erőteljesebben:
- -Bármi történik ne kezdj pánikba esni, majd én beszélek! - azzal rá kacsintottam.
- -Rendben, főnököm, minden rendben lesz... talán. - tette hozzá kissé bizonytalanul.
A banditák mindeközben, már szálltak le a "táltosian fenséges" paripáikról és mikor, már teljesen közel értek felénk szóra emelték ajkukat...
- -Hallod-e te csuhás... - szólalt meg, bár eleinte nem teljesen értettem, miért nézett lelkipásztornak, de kíváncsian vártam, hogy folytassa, mire hozzátette - Tudom van aranyad, látom az öltözeteden szóval jó lenne, ha tovább adnátok a mi számunkra, elvégre dolgos nap után vagyunk nem szeretnénk több vért kiontani...
- -Te nekem ne fenyegetőzz főleg ne vérontással, különben fejeden találod az ásó ütését és ott maradsz, aztán nézegethetsz... Különben is, mi jámbor béketűrő emberek lévén, már, így is késésben vagyunk mai programunk helyszínéről. Engedd szekerünket utunkba, kérlek. A mi munkánk legalább nem abból telik, hogy vér tapadjon kezünkhöz és jajszót kiáltó anyák, lányok kiáltásainak emléke fűződjön elménkhez. Mi legalább hasznosan töltjük el időnket az ilyen söpredékkel ellentétben, mint amilyenek ti is lettetek!
- -Igazán? - fordult ezzel társához az idegen - Hallottad ezen merész kijelentéseket Rosco? Még minket akar ez a bátor, bátor ember kesztyűbe dudálni! Hát hagyhatjuk, mi ezt? Hát, persze, hogy... - Nemet mondott volna tudtam előre, de, míg nem felém fordult, míg nem rám figyelt, amíg monológjával volt elfoglalva, addig én kezembe vettem leghűségesebb szerszámomat, az ásót. Aztán a többit, már sejtheti is a nagy többség: Leütöttem egy jól irányzott mozdulattal a fickó társát, aki annyira beképzelt lehetett, hogy nem is számított eme cselekedetemre.
Na, de ez után következett a kínos fordulatunk. Nyilván a társa se most jött le a falvédőről és ő se volt amatőr párbajhős. Lövöldözés következett!
- -Te leütötted a társamat! - szólt két lövés között.
- -Olybá tűnt, hogy az életemre akart volna törni. - reflektáltam neki válaszul.
- -Csak aranyat rabolunk, mi! Ez a munkánk. Nektek az épületek összetákolása, nekünk ez. Semmi máshoz nem értünk, ez a sorsunk és talán végzetünk... - egy lövés, egy szó, majd jött tőlem a válasz is:
- -A mi sorsunk pedig az, hogy ezzel az ásóval veled is elbánjunk. A lehetőség nektek is adott volt, hogy jó útra térjetek. - szóltam, mindeközben hárítottuk társammal a lövés golyóit, de olyan ügyesen és fürgén, hogy ezért a hős párbajmesterünk megzavarodott és a vége az lett ennek, hogy visszapattant az ásó fémrészéről a találat egyenesen a fegyver küldőjének a szemének telibe.
Volt, ám sivítás-visítás... de hát ilyen ez a legvadabb nyugat! Mindenesetre elláttam szakszerűen, már amennyire egy építőmunkás "szakszerűen" el tud látni egy igen kínos sérülést. Mondjuk a látását nem tudtam visszaadni a későbbiekben sem, ezért barátunk félszemmel kellett, hogy tovább éljen, de mikor épp távozni készültünk tőle igyekvésünkben búcsúzóul ezen szavakat intéztem hozzá:
- -Vigasztaljon a tudat, hogy mostantól lesz egy szép fejkendőd, mint, amilyen a legújabb vívmányokban szokott lenni: A fekete-fehér filmekben!
Láthatóan nem tetszett neki mondatom, mert hozzátette válaszul:
- -Kotródj innen, csuhás..
Aztán balra el, a szekérre fel és a lovaskocsi, már máshol járt. Lélekben én is. Már távolabb, mint gondoltam. Nem is szegény pórul járt ember járt a fejemben, már, nem. Mivel a karma, amiben egy hívő is néha hisz visszacsap az emberre nagyon néha. Sokkal inkább aggódtam a késésünk végett. Tanakodtam is hű inasommal, mivel mentsem ki magunkat. De hasztalan. Mire megérkeztünk végre a tett színhelyére, az építkezés kezdetére, már lassan be is fejezték a munkások a főtemplomot. Fel kellett készülnöm a legrosszabbra.
- -Hol volt maga a kontár inasával jóember? Már lassan kiépült az épület és maguk meg sehol.. - szidott a felettesem, Mr. Bronson. Kissé mérges volt, már ránk, hozzáteszem teljességgel jogosan, de igyekeztem megnyugtatni...
- -Uram! Minket pont akkor támadtak meg, mikor éppenséggel indulni szándékoztunk tegnap meg a lányom lakodalmán kellett részt vegyünk és emiatt is keltünk csak valamivel később fel.
- -Hát, persze, maguk mulatoznak, mi meg húzzuk az igát, ez a jellemző magukra külföldi vendégmunkásokra... - folytatta volna, de szavába vágtam védeni magam:
- -Kérem nézze el vétségünket, többet nem fordul ez elő, ígérem...
- -Az biztos! Mivel ki vannak mind a ketten rúgva, még hozzá páros lábbal, ahogy az ilyen esetekben illendő! - letaglózott a döntésének súlya, ez volna a karma?
- -De kérem essen meg rajtunk a szíve uram, nem tudunk hova menni dolgozni, mi csak ehhez értünk! - kérleltem szépen meg bárhogy, nem hatott rá, nem hatotta meg:
- -Kotródjanak innen, ez nem az a munkahely, ahol bármit megtehetnek, mi csak magukra vártunk erre maguk mulatoztak, eredjenek innen végre! - szava ekkor elapadt és Bronson úr végül megállíthatatlanul távozott.
Pár száz métert követően a visszaúton a lovaskocsit megállítottuk. Tanácstalanul meredtünk magunk elé. Hogyan fogjuk telepes családunknak elmondani, hogy az egyetlen jövedelmező állástól minket két bandita megfosztott. Merthogy ők tehetnek róla, kizárólag ők és nem más, nem okolhatjuk magunkat, csak talán, még a karmát. Viszont a sorsot kár okolni, mert a karma nem válogat, a karma dönt. Ilyen gondolatokkal fejünkben indultunk útnak ismét és végül hazaértünk. Otthon egy nagy családban éltünk mind egy szálig. Nem volt szívünk, még szólni a rossz hírről, amilyen örömmel fogadtak bennünket asszonykáink és csemetéink, lányaink, fiaink meg persze elődeink. De ahogy telt az idő egyre közelebb volt a pillanat, hogy szóra kell emelni ajkunkat... Ez a perc másnap érkezett meg.
- -Haragudnátok érte, hogyha tegnap hazugságba kellett volna esnünk pusztán azért, hogy védjünk benneteket a rút igazságtól? - kérdeztem családomtól.
Ekkor felém fordult nejem és szóra emelte orcáját:
- -Mi történt veletek tegnap? Egyre erősebb a gyanakvásom, hogy valami nagyon nincs rendjén.
- -Nem történt semmi velünk csak tegnap egész nap két banditával kellett hajba kapnunk, akik megtámadtak bennünket emiatt lekéstük a kezdést a munkából.
Ekkor bölcsen rám tekintett asszonykám és a következőt állította...
- -Ezt nem nevezheted te semminek, van, hogy az élet erőteljesebb élményt jelent, mint a munka. Nyugodj meg, átérzem a helyzeted és együtt megoldjuk.
- - De elvesztettem a munkát, amiből pénzhez jutottunk... - tettem hozzá szomorúan.
- - Figyelj. Az élet néha fontosabb a munkánál, sőt sokkal többször fontosabb az élet, mint a munka, mert mi a nyugatra keveredtünk és itt a nyugaton, még mindig sokkal több betöltetlen álláslehetőség létezik és él, mint más tájékon.
Igyekezett megnyugtatni az én tündéri feleségem, mire lassanként beláttam, hogy a világunk, amit mi világnak ismerünk, még mindig nem dőlt össze.
Fejemet nem sokára ezen gondolatok kíséretében tettem végül nyugovóra, mire várt az álom, el is felejtettem aggodalmam legfőbb okát: A megélhetés kétségét és félelmét...
Itt a mai mese vége - Fordulj a jóságos tündér elébe - Megnyugtat téged is egyre, kettőre!
A cowboyok nem sokat időzhettek a tanyán. A ház körüli munkák végeztével fölnyergelték lovaikat, közrefogták a csordát, és mérföldeken át terelték a marhákat a dús füvű legelőkre. A menet élén haladt a chuck wagon a mozgó konyha azaz egy óriási, fedett szekér, amelyet négy ló húzott, úgy meg volt rakva a hosszú, nyári hónapokra elegendő babbal, liszttel, kávéval, rizzsel, zsiradékkal, konzervekkel, krumplival és egyéb élelmiszerekkel, a főző és tálalóedényekkel, a vizes hordóval és a tábori élethez szükséges egyéb felszerelésekkel- a tisztálkodó eszközöktől a varrókészleten át az orvosságokig és a kötszerekig. A szekér ura a szakács volt,akinek nemcsak a főzéshez kellett értenie, hanem a lószerszám és a szekér javításához és könnyebb sebesülések gyógykezeléséhez is. Azt is elvárták tőle, hogy jól gazdálkodjon, hogy varrjon, hogy ellássa a borbélyi teendőket, a mosástól se riadjon vissza, sőt, hogy az esetleges személyi ellentétek elsimításában diplomáciai közvetítő legyen. A legfontosabb persze az volt,hogy elegendő mennyiségű és megfelelő minőségű élelemmel lássa el a gondjaira bízott kis csapatot, a határtalan síkságokon hőségben, viharban,esőben, szélben hónapszám vándorló marhapásztorokat.
BUNDÁS MARHASÜLT(eredeti recept)
A lábast zsiradékkal helyezzük a parázs fölé (háromlábon vagy tűzkutyán). A húst tisztítsuk meg a hártyától és mossuk meg. Sózzuk be,majd hempergessük meg lisztben,és tegyük a forró zsírba. Borítsunk az edényre előmelegített fedőt,rakjunk rá friss parazsat, és hagyjuk a húst sülni. Amikor megsült, vegyük ki az edényből, a levét habarjuk simára két evőkanál liszttel, majd adjunk hozzá vizet, sót, őrölt borsot, és főzzünk belőle sűrű mártást.
Tipp:Én sertéslapockából készítettem, és mivel sem háromlábam, se vaskutyám, se parazsam nincs, így tepsiben, alufóliával letakarva, sütőben sütöttem meg.
Borzasztó Bill.
Történt egyszer vad nyugaton,
Ne nézz félre, ezt a mesét elmondom,
Akár tetszik, akár nem,
A címszereplő volt mesterem…
Célzása, mint a sasnak,
Úgy lőtt, mint legjobbak,
Taktikázott is elég rendesen,
S fellépése? Mintha ő lett volna Isten…
Borzasztó nevét arról kapta,
Hogy borzadályos volt egyik napja,
Fel is tűnt a szép hölgyeknek,
Hogy vérzett sok ellenfele aznap péntek…
Williamként jegyezték a könyvbe,
De a történelem csak e néven emlékezett felőle,
Ám hasad, még hajnal, hasad,
A Nap koporsójára süt, ha érkezik a tavasz…
Nem, mert minek eltemetni?
Egy olyan világban, miben a dögöt a keselyű eszi,
S nincsen tényleg senki vállalkozó rá,
Hogy a hullát elkaparja a por alá…
Így történt Borzasztó Bill esete,
Csontváza mai napig egy múzeummá vált helyen kitéve,
S ha kérdenéd ez után is: Miért meséltem el?
Tanulságát vidd magaddal, mint pernye él a széllel…
Hiszen nem csak az ember élhet,
De mozgásban van minden, mi éltet,
Bennünket,
Ha ezt belátnád nem volna végzet…
Végzet egyenlő változással,
Mi az? Nem hiszed? Hát szárnyalj,
S ha kitapasztaltad az élményét térj vissza ide,
Aztán talán elhinnéd, hogy mekkora szavam ereje…
1852.május 1-én született a vadnyugat legendás hősnője Martha Jane Cannary Burke, ismertebb nevén Calamity Jane.
Korán árvaságra jutott, édesanyja korai halálát követően, legidősebb testvérként már 14 évesen rá hárult a feladat, hogy segítse édesapját a család fenntartásában.Ennek során mindenféle munkát elvállalt. Fiatal lányként bebarangolta a vadnyugatot, volt mosogatólány, markotányosnő,szakácsnő, táncosnő és kerítőnő.
Kalandos élete során veszélyes feladatokat vállalt a Union Pacific vasút építkezésén, majd beállt katonának az indiánok ellen harcoló Custer tábornok seregébe,ahol nyomkereső és vezető volt. Az 1878-as himlőjárvány idején betegeket ápolt.
A marcona férfiak mellett idővel úgy átvette azok szokásait, hogy szinte ő maga is férfivá vált, nadrágban járt, bagózott, és úgy káromkodott, mint egy kocsis. S hogy igazán befogadják, jócskán túl is teljesítette a férfiak elvárásait, rákapott a whiskeyre és megtanulta a fegyverforgatás mesterségét. Különös szokásává vált, hogy a csehókban részegen szétlőtte a tükröt-ezért kapta talán a Calamity (vész, veszedelem, csapás) nevet. A kocsmárosok nem haragudtak rá, mert szinte programnak számított a produkciója, ami bevonzotta a poros ivókba az erre igencsak fogékony vadnyugati fickókat.
Fogadót és kocsmát nyitott aranyásóknak.
Jane köré lassan legendák szövődtek, ezt kihasználva kiadta önéletrajzát, ami a legnépszerűbb korabeli ponyva lett, később meg is filmesítették. Ekkor úgy nézett ki, hogy végre rendbe jön az élete, beállt Buffalo Bill Vadnyugati Showjába , ahol gyakran fellépett, mint történetmesélő. Kényszerből felvett szokásaitól azonban nem tudott megszabadulni, alkoholizmusa és randalírozásai miatt idővel mindenhonnan kidobták, végül emberi roncsként 1903 augusztus 1-én fejezte be életét.
Az előző játék megfejtése:
2.121.0034b 1/2-es frissítés
|
Helyes megfejtők: Ha Wa; NeverendingRoad; Amistad; OwN3D; Thomas Lincoln; Tigris; misi99; ziani7; subabe; tictac00; marcika1986; Lon Wolf; Anciol; Darkasd; Aviendha; Joeworld; négerbálna; Vacsibeercules; Marekk
A megfejtést és a nyertesek neveit a következő számban fogjuk közölni. A beküldési határidő 2019. május 30. 10:00. Ezen időpont után beérkezett megfejtések nem vesznek rész a sorsoláson. A helyes megfejtők között 3*300 aranyrögöt, valamint 5*100 kötvényt sorsolunk ki.
A játék lényege az, hogy a kérdés vagy meghatározás megoldását egy négyzetrács sorába vagy oszlopába kell beírni, amelynek minden mezőjére egy-egy betű kerül. Ha sikeresen kitöltöttétek, akkor a sárgával meghatározott betűkből megkapjátok az adott rejtvény megfejtését. (Minden betűt fel kell használni.) A játékhoz mintát ITT találhatsz.
A The West Times havilap minden hónap első napján jelenik meg.
Főszerkesztő
Mandarinrece
Szerkesztők és közreműködők
Syntex
Krisztoph Snow
Mono
Elérhetőség
Kapcsolat: https://support.innogames.com/connect/west/hu
E-mail: info@team.the-west.hu
Archívum: https://wiki.the-west.hu/wiki/The_West_Times
Minden tartalom esetén a beküldési határidő az adott hónap utolsó napján 12:00 óra. » Beküldési részletek
Nyereményjátékok alkalmával szeretnénk közzétenni a nyertesek játékosneveit. A feltételezésünk az, hogy a játékosok egyetértenek azzal, hogy a nyertes nevét megemlítjük. Ez vonatkozik hirdetésekre és minden más beküldésre is. Bárki, aki ezzel nem ért egyet, kifejezetten jelölnie kell a megoldás benyújtásakor.
Az oldalon felelhető filmkritikákban megjelenő filmek korhatárosak lehetnek, ezek csakis saját felelősségre tekinthetőek meg. Minden ilyen esetben a filmkritika elején felhívjuk erre kedves olvasóink figyelmét. A The West mentesül minden felelősségvállalás alól ilyen esetekben.